Hétköznapi pszichológia… <br> <br>(Senrjú) <br>Biz’ ez a kérdés <br>Nem annyira egyszerű! <br>Békevonat: huss! <br>* <br>(Senrjonix) <br>Aki megy, az csalódott! <br>Maradó a rosszat folytatná! <br>Formaváltás jó? <br>Gyerekkel ki és mit-is fog kezdeni? <br>Érdekeket hogy lehet egyeztetni? <br> <br>(HIAQ) <br>Ha van közös gyerek, <br>Akkor talán jó megoldás! <br>Ez kényszer a köbön! <br> <br>(6 sorosban) <br>Akik szakítanak, azok már közel nem egy síkon mozognak! <br>Egyik elmegy, a másik meg sokszor végzetesen marasztalá. <br>Sok minden lehet oka, de ezek páronként mind-mind változnak! <br>Ha, <br>Meg, ha ő menni akar, akkor a másik miért marasztalá? <br> <br>Belső zűrzavarok nagy kompromisszumtól bizton' nem változnak! <br>* <br> <br>Bejátszanak az ambivalens érzések, meg a saját (talán téves!) akaratunk, <br>Nem biztos, hogy a távozó fél a hibás, lehet, valósan menekül… Mást akarunk? <br>Az sem elhanyagolható szempont, hogy az elmenő félnek derül ki... menekül! <br>Régen, elnézte, mert ő nem ilyen lovat akart és ebből ő most kimenekül… <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Aki elmegy a dühöt éli meg és a csalódottságot, <br>Lehet az, hogy életben most ismerte föl a valóságot... <br>Aki elmegy a dühöt éli meg és a csalódottságot. <br> <br>A már elromlott kapcsolatot, erővel fönntartani botorság, <br>Mindkettő fél lelke bánja, így ez nem az igazi nagy bátorság... <br>A már elromlott kapcsolatot, erővel fönntartani botorság. <br> <br>Vecsés, 2020. október 1. – Kustra Ferenc József – íródott Alloiostrofikus versformában. <br>

Mit ér a gondolat, ha csak gondolat marad,<br>Mit ér a szó, ha az ember csendben marad,<br>Mit ér az élet, ha nem is éled,<br>ha a sikereidet csak a pénzben éred<br>Mit ér a tehetség, ha nincs mellette akarat,<br>Mit ér a szerelem, ha egyoldalú marad,<br>Hogy mit ér, e kérdést minden nap felteszed, keresed a választ, de sehol sem leled....

Zöld fák ölelésében hullámzik a tó,<br>Az Ég megmutatja, lelkednek mi való.<br>Aranylik a víz a napfényben,<br>Higgy hát a természet erejében.<br>Valaki az Égboltot színesre festi,<br>A felhőből egy kép rajzolódik ki.<br>És mint fent, úgy lent<br>Utadat az Ég kíséri.<br>Angyalok vigyáznak Rád,<br>És ha a gonosz feltűnik, hogy elcsábítson,<br>Ők jelet küldenek, hogy megtartsanak az úton.<br>Isten szeret engem, és vigyáznak énrám Odafent,<br>Biztonságban vagyok, védelem alatt állok,<br>Csak ki kell nyitni a szemem.<br>Szívedbe súgják üzenetüket,<br>És ha nyitott a szíved, meghallod, mit üzennek.<br>Vigyáznak Rád, óv, véd a természet,<br>Most már tudod, merre tarts,<br>És hol találod a helyed.

Avagy nyelvi játék? Eszperente nyelven? <br> <br>Ezek, nem lehetetlenek… mert én vezekelek! <br>Életet… élem és élvezem, és felnevetek. <br>Helyem keresem Kedvesem! Én, ezért remegek. <br> <br>Kell <br>Kezed! <br>Kezembe <br>Helyezd eme <br>Percben. Ne kérdezz! <br> <br>Félelmek még lehetnek, de erre, rendre… hetykén teszek. <br>Ez nekem ereje részleteknek és e feltételek. <br> <br>Mért <br>Kérnem, <br>Mert enyém? <br>Éppen ezért, <br>Nem kérem, veszem. <br> <br>Megérkeztél, remek lesz nekem veled, <br>Kedvesem, remek ez elméd… fejedben. <br>Lehet szétesett? Mert, én meghegesztem… <br>Neked ezt, segedelemmel megteszem. <br> <br>Még <br>meg sem <br>tetted, mért <br>Vezekelnél? <br>Ne emészd lényed. <br> <br>El kell még mesélnem, szerencse lett végre gyermekem, <br>Vele kelek-fekszek. Nevetségesen he-herészek. <br>Ez év embere, ezt elnézte nekem. Reménykedek. <br> <br>Ne <br>Engedj <br>Kedvesem! <br>Szeretetre <br>Éhezve mennem. <br> <br>Én szerencsémre leheveredtem, <br>Fejem letettem, Bécs térképemen. <br>Fekve, de remegve vezekelek. <br> <br>Te <br>Velem, <br>Én veled, <br>Lehetetlen!? <br>Ez reménytelen? <br> <br>Lélek leheveredett, megértést keresve, <br>Heverésznem kell de, nem heveny elmerengve. <br>Kedvesem, emlékek bennem megrekedtek, <br>Lét végén... régen-fényében elmerengek. <br> <br>Vecsés, 2017. november 2. – Szabadka, 2017. november 13. – Kustra Ferenc József – a verset én írtam, az apevákat, szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. Az apevák összefoglaló címe:”Tedd kezed kezembe...” <br>

Avagy nyelvi játék? Eszperente nyelven? <br> <br>Lépj <br>Egyet, <br>Egy lépést. <br>Nem észleled, <br>Lelkem zenéjét? <br> <br>Csendes reggelen, még egyet szenderegve, <br>Ébredezek, mert megyek messze. <br>Veled megyek, merre? Ezt nem lelem, <br>De, lehet esetleg remek reményem? <br> <br>Mért <br>Vezet <br>Képzelet <br>Téves helyre? <br>Reményt nem vesztek. <br> <br>Erre kell lenned, mert emerre <br>Vezet lelkek képzelete, messze. <br>Nem erre kell keresnem? <br> <br>Még <br>Remény <br>Bennem él, <br>Kereslek én. <br>Mért rejt messzeség? <br> <br>Elmém lépett, eme nem rest lehetségest, <br>Megmenthetetlen létemet, e fényességest. <br> <br>Kell <br>Érzés, <br>S szeretet, <br>Kellesz kedves! <br>Mért lehetetlen? <br> <br>Menjek esetleg egy egyben, <br>Te meg, esetleg, helyben, szemben? <br>Megverekszem, mert helyem legyen veled szemben! <br>Érzed? Esdek, mert nekem ez helyem, végzetemben. <br> <br>Még <br>Merre <br>Kell mennem? <br>Merre vesztél? <br>Képzeletben élsz?! <br> <br>Hej! Megleltelek, de nem értem, <br>Szeretet a fék-elem és én sejtem. <br>Menten lever lélekben e félelem. <br>Keresem éjeken… ez szerelem? <br> <br>Lenn <br>Délben, <br>Fenn éjjel, <br>Kereslek én. <br>Kétség nem ér el. <br> <br> <br>Vecsés, 2017. november 1. – Szabadka, 2017. november 11. – Kustra Ferenc József – a verset én írtam, az apevákat szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. Az apevák összefoglaló címe: <br> ,,Kereslek, de nem lellek...’’ <br>