Hited szavát hirdesd nagy haraggal.<br>Szóval is lehet győzni, nem csak karddal.<br><br>Gyenge szóköpő nép csak szájhős.<br>Hidd el, a bátrak hada szava erős.<br><br>Állj ki bátran, soha se légy gyáva.<br>S akkor nem kiáltsz szót a pusztába.

Kakasszóra, pitymallatra Jónás mester felébredt.<br>Hogy készítsen majd délidőre, egy nagyon finom ebédet.<br>De jajj, mi van itt.Jajj,mi van itt!Sötét még a szobája.<br>Fel sem készült. Fel sem készült ekkora nagy csodára.<br>Ragyogó nap. Ragyogó nap. Hová bújt a te fényed?<br>Jónás mester. Jónás mester ablakához el lépdel.<br>Mi takarja? Mi takarja a nap fényét az ablak előtt?<br>Valami nagy. Valami nagy ablaka előtt kinőtt.<br><br>Adok neked! Adok neked! Ragad fejszét Jónásunk.<br>Ily sötétben. Ily sötétben nem fől meg a kolbászunk.<br>KI is szalad. Ki is szalad. Bőszen csattog a fejsze.<br>Dolgozik is. Dolgozik is kezében a nagy penge.<br>Dől a gonosz fénytakaró. Szabad lett a fény útja.<br>Jónás mester háza mellől a gonoszt messze elhúzza.<br>Jó Jónásunk, jó Jónásunk megnyugodott estére,<br>soha többet, soha többet nincs szükség a fejszére.<br>Éjjel, mikor bagoly huhog sötét erdő szélében,<br>Jónás mester pihen ágyán békében.<br>Harmatcseppek, harmatcseppek hullanak háza elé.<br>Kis fűszálak, kis fűszálak nőnek majd minden felé.<br>Reggel mikor, reggel mikor újra ébred Jónásunk.<br>Egy fűszálat, egy fűszálat ablak előtt találunk.<br>Pici ház áll. Pici ház áll erdő mellett a völgybe.<br>Nem mondtam még? Jónásunk egy ici pici kis törpe.

A táj felett megültek<br>a vastag, szürke<br>fellegek<br>esett is kicsit<br>s fázósan közeledett<br>az este akkor<br>amikor találkoztunk<br>veled<br>valami mást kerestünk<br>mind a ketten<br>te igás lovat<br>én szeretőt<br>egyikünk sem az volt<br>aminek a másikat vártuk<br>és nem lobbant fel<br>egyikünkben sem <br>a rőzselángunk<br>miközben <br>egy asztal mint<br>sanda spicli bennünket <br>figyelt<br>tudtuk hogy <br>talákozásunk <br>nem lesz több ilyen<br>te kínodban nevettél<br>mielőtt felálltunk<br>nem szóltam én sem<br>nem tiltakoztam<br><br>hideg őszünk lesz<br>azt hiszem

Magyar vagyok, magyarnak születtem… <br>Szégyelljem, hogy magyarnak születtem? <br>* <br>Nem! <br>Hazám <br>Szeretem. <br>Magyar vagyok! <br>Büszkén kimondom. <br> <br>Vecsés, 2002. április 13. – Kustra Ferenc <br> <br>Vecsés, 2002. április 13. – Szabadka, 2017. augusztus 8. – Kustra Ferenc – A verset én írtam, az apevát alá szerző és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit. <br>

A vihart, eredeti Baso féle stílusban, tankában írta meg a szerzőpáros… <br> <br>Szél úrfi futkos, <br>Lebbenti leveleket. <br>Gyengét leveri. <br>Tegnap még boldog voltam. <br>Férjem lelem félholtan. <br>* <br>Zúgva közelít, <br>Morc hangulatú vihar. <br>Fekete felhők. <br>Szélvészként jön a mentő, <br>Szirénája üvöltő. <br>* <br>Viharos szélben, <br>Vörös-bronzban állnak fák. <br>Szürke ég alja. <br>Vijjogást hallom, lárma... <br>Küzd lelke, fénye-árnya. <br>* <br>Szél már kivonta <br>Kardját és rohamozgat. <br>Mezőn nyargalász. <br>Hosszú harc, elfogy erő, <br>Ma a kaszás a nyerő. <br>* <br>Nagy fa taron áll. <br>Szélsüvítő zokogás. <br>Levelet, lefújt. <br>A semmibe bámultam, <br>ELMENT... állok fásultan. <br>* <br>Vihar, csak lecsap, <br>Ágreccsenések körbe. <br>Erdő, elképedt… <br>Gyászba borult életem, <br>Fájdalom tépi lelkem. <br>* <br>Fekete függöny, <br>Bíbort is éjbe zárja. <br>Szélvihar, tarol. <br>Fejem felett gyászmadár, <br>Varjú károg kár-kár-kár. <br>* <br>Tetőn, forgószél <br>Szippantja, meleg pernyét. <br>Kémény, csak ámul. <br>Sorsom, mint a forgószél, <br>Sodor, tépáz, nem kímél. <br>* <br>Üvöltve vadul <br>A szél, kéménybe befúj. <br>Gólyafészek, bús. <br>Szívemből bánat ordít. <br>Árny, családot mért csonkít? <br>* <br>Viharos a szél, <br>Hajnali fény már, dereng. <br>Ágakat is tép. <br>Pirkadatig virrasztok, <br>Hozzá árván indulok. <br>* <br>Sok, kopasz akác, <br>Dísztelen ágaikkal. <br>Gallyon, szél zenél. <br>Zokogástól nincs hangom, <br>Keservesen szól dalom. <br>* <br>Erős szelekben, <br>Csend mélységesen hallgat. <br>Sodródó levél. <br>Romba zúzott életem, <br>Lábaim alatt hever. <br> <br>Vecsés, 2016. december 20. – Szabadka, 2017. augusztus 13. –Kustra Ferenc – a haikukat én írtam, alá a verset, szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit. A versrész önéletrajzi írás, címe:”Tegnap még boldog voltam...!” <br>