Máris tél van,<br>sűrűn hull a hó rám.<br>Úgy fáj, messze jársz már,<br>Ködös utcán némán gondolok rád,<br>hogy tán valahol vársz,<br>deres szememen könny.<br>Ifjúságunk, látod, messze tűnt már,<br>discózene szól távol.<br>A szél fújta hajad illatát rám,<br>sírva gondolok rád.<br>Tél van, tél van, sűrűn hull a hó rám,<br>utcád üresen áll.<br>Lágyan alszom, arcod újra látom.<br>Vártak nyarak boldog napsugarai,<br>de már oly messze jár.<br>Máris tél van, sűrűn hull a hó rám,<br>úgy fáj, messze jársz már.<br>Ködös úton némán gondolok rád,<br>hogy tán valahol vársz,<br>deres szememen könny.

Felsóhajt a szív,<br>Szerelmünk az égre száll.<br>Trónusán a fellegeknek<br>megpihen a végtelen idők nyomán.<br>Szívverésem meg nem áll!<br>Kómás hangszerén játszik a szív.<br>Felcsendül egy régi dal,<br>Ámor nyila eltalált!<br>Nem múl el a pillanat soha már!<br>Megpendül a vén gitárom,<br>Játssza a dalt végtelen időkön át.<br>Átölel a csend homálya,<br>Őszülő fejemre bánat száll.<br>Hol van már a régi nyár?<br>Hol van az a régi lány.<br>Átölel a csend homálya,<br>Felsóhajt a szív varázsa,<br>Elárvult világ, bezárult világ.<br><br>Heves megye, Tarnazsadány, 2018. január 10.

Madárrá vált a nagymamám,<br>könnyű szárnyán messze szállt.<br>Átrepült rónát, erdőt, hegyet<br>az én nagymamám.<br><br>Csicsergő hangját hallom ma is,<br>ülj az ölembe, kis unokám.<br>Boltból hozta a cukrot, csokit<br>az én nagymamám.<br><br>Madárrá vált a nagymamám,<br>elrepült tőlünk egy délután.<br>Azóta sírok szüntelen,<br>nélküle üres az életem.<br><br>Emlékszem, akkor tavasz volt,<br>1976 márciusa, nem ma volt.<br>Emléke mostanában visszajár,<br>madárrá vált a nagymamám.<br><br>A nagymamám 1896-ban született és 80 évesen elment örökre. - Cigány népmonda, mese.

Milyen csend van ma...<br>Tűz ég a pusztában,<br>Bográcsoznak a cigányok.<br>Szorosan nyomában a hideg télnek,<br>Érezni a hidegét az őszi szélnek.<br>Melegedni vágyna már az ember.<br>Kerestem én a csendet.<br>De ki is zavarna minket?<br>Hiszen a cigány is ember.<br><br>Csend van,<br>Nem röppen fel madár,<br>A sivárság szegényen ül a tájra.<br>A közeli múlt véres emlékei.<br>Kihamvadt, ártatlan lelkek<br>Táncukat járják a tűz felett.<br>Az arcokon gond és mély félelem.<br>Fájó éjek átkai a múltnak<br>Visszhangzik a bánatos éjben.<br>Porba hullt múltunk gyásza,<br>Itt lebeg a putrik felett végleg.<br><br>2017. szeptember 2.

Egy lefagyott szív<br>mit mesélhet néked?<br>Egy elárvult lélek többé nem mesél.<br>A szív húrja nem pendül meg többé!<br>Nem lobban a láng, eltiportad rég.<br>Az önbizalom szétmarcangolt álom.<br>Sóhajom üres légbe száll.<br>Szabadságom megkötözted az égig,<br>Megváltozott minden, ami régi!<br>Csendes pokol már az életem.<br>A jobb élet már illúzió, s kétlem,<br>Hogy visszatér a boldog, ifjú nyár.