Idő 
Értékelés 
Értékelés Vaj’
<br>Mit rejt
<br>A tükröm
<br>Hátoldala?
<br>Elmúlt életem.
<br>*
<br>Bíz’
<br>Voltam
<br>Fiatal,
<br>Boldog, derűs.
<br>Életet faltam.
<br>
<br>Így öregen nincs már… percnyi a boldogság,
<br>Bár mondják, már a kevéske is nagy orvosság.
<br>*
<br>Száz
<br>Kislány
<br>Szívével
<br>Játszogattam,
<br>Elcsábítottam.
<br>
<br>Öregen, nincs más kincsem, csak a vágyaim és az álmom,
<br>Senkinek nem mondtam, hogy üres pókhálóra vágyom…
<br>*
<br>Sok
<br>Barát,
<br>Hát, hátat
<br>Védett... Győztünk!
<br>Kizárt veszteség.
<br>
<br>Magány kiül a megöregedett, sokat látott arcokra,
<br>A lélek szeretettel buzdít a vég nélküli harcokra
<br>*
<br>Mint
<br>A gyöngy,
<br>Hófehér
<br>Fogam sörös
<br>Üveget nyitott.
<br>
<br>Azt mondják, öregen is mosolyogjak! Fogatlan szájjal?
<br>*
<br>Szép
<br>Jövő,
<br>Hű hitves,
<br>Boldog család,
<br>Volt egyke álmunk.
<br>
<br>Háborgó, megöregedett lélekkel még szeretetre vágyunk,
<br>Szívvel-lélekkel ocsmányságokat fröcsög az öreg szájunk.
<br>*
<br>Jaj!
<br>Fele
<br>Sem valós,
<br>Nem is éltem...
<br>Lesz-e még időm?
<br>
<br>Nézem a hatvannyolc éves életemet, belül színes és mégis sivár.
<br>Mikor leszek már boldog? Úgy tűnik a kék madár, még kivár…
<br>*
<br>Mért
<br>Kanál
<br>A mérce,
<br>Ha boldogság
<br>A tét? Mért van így?
<br>
<br>Hatvannyolc éves vagyok, telnek a napok!
<br>Vajon boldogságra, még elég sok időt kapok?
<br>*
<br>Azt
<br>Hittem
<br>Nem leszek
<br>Öreg soha.
<br>S halál se nincsen.
<br>
<br>Eldöntetett, egészen addig élni fogok,
<br>Míg ki nem róják, idő van, meghalok.
<br>*
<br>Meg
<br>Tettem
<br>Tehetőt.
<br>Helyrehozni?
<br>Nem áll módomban.
<br>
<br>Úszni próbáltam életemben, mint ebihal, de eredmény nélkül…
<br>Most gondoltam, akkor cápa leszek! De ezt, hogy, fogsor nélkül?
<br>*
<br>Nem
<br>Is volt...
<br>Romba dőlt.
<br>Rejtegettem
<br>A valóságot.
<br>
<br>Elfelejtettem úszni, bár sosem tudtam,
<br>A mélység fölött, jó életet hazudtam.
<br>*
<br>Most
<br>Vissza
<br>Fordítom
<br>Tükröm. Ráncok
<br>Tovább mesélnek.
<br>
<br>Szépek az emlékek, előjön az álmok képe,
<br>Már nem tudok semmit a nagy leépülésbe…
<br>*
<br>Már
<br>Érzem,
<br>Öregség
<br>Behálózza
<br>Minden atomom.
<br>
<br>Már belehaltam, úgy élek,
<br>Derűsen, folyvást remélek.
<br>
<br>Vecsés, 2015. február 2. – Szabadka, 2017. augusztus 3. – Jurisin (Szőke) Margit – Az oximoronokat szerző- és poétatársam Kustra Ferenc József írta, az apevákat én. Az apevák összefoglaló címet kaptak: Az oximoron tükör hátulja…
<br>
A létfantázia kérdéseiről versben és HIAQ –ban írt a szerzőpáros
<br>
<br>Jó lenne kislánynak lenni,
<br>És mindent elfelejteni,
<br>Gond nélkül élni, nevetni,
<br>Boldogan felhőt kergetni.
<br>
<br>Indul reggel, múló
<br>Szeszéllyel, kedvünk még alszik.
<br>Napfény-sugár ébreszt.
<br>*
<br>Tavaszi szellővel futni,
<br>Minden kis virágot tudni,
<br>Ahol szép, oda eljutni,
<br>A sok rosszat átaludni.
<br>
<br>Fonok vágyaimból,
<br>Napfény tűzén át, koszorút.
<br>Derűsít, árnyjáték.
<br>*
<br>Porba szíveket rajzolni,
<br>Nyári záporban táncolni,
<br>Égre szivárványt mázolni,
<br>Szeretetet varázsolni.
<br>
<br>Hitünk, örökké áll,
<br>Ő vakolat, élet-vártán.
<br>Szárnyát bontja jövő!
<br>*
<br>Mindenben szépet keresni,
<br>Boldogság titkát ellesni,
<br>A szívet hagyni, repesni,
<br>Rögös úton nem elesni.
<br>
<br>Sorsunk, lohol velünk,
<br>Fogja kezünk és vezetget.
<br>Sőt, terel, mint gulyás...
<br>*
<br>Álomszép jövőt tervezni,
<br>Az élet csábját élvezni,
<br>A kedvesnek csak kedvezni,
<br>A jót nem hagyni, elveszni.
<br>
<br>Hálát pillanatnak!
<br>Azért, mert segített, óvott.
<br>Pillanat… légy magad.
<br>
<br>*
<br>Csak még egyszer ezt átélni,
<br>Öregséggel megbékélni,
<br>Ha a végén le kell lépni,
<br>A haláltól sem kell félni.
<br>
<br>Ravatali csendben,
<br>Koszorúk is elhervadnak.
<br>Majd, minden elmúlik.
<br>
<br>Szabadka, 2017. július 19. - Vecsés, 2017. augusztus 13. - –Jurisin (Szőke) Margit - a vers, az én írásom! A HIAQ -kat a versszakok alá, szerző-, és poétatársam Kustra Ferenc írta.
<br>
Az elmúlást versben és 10 szavasokban írta a szerzőpáros
<br>
<br>A múlt, mint nagy sziklafal, a tényeket őrzi rég,
<br>Meg a régmúlt történéseit nagyon védi még…
<br>A múlt orma csak, fel, olyan nagyon magasba tőr,
<br>Kutakodás közben a saját magányom gyötör….
<br>
<br>Már nem táplál életet,
<br>Nincs ereje. Odalett minden, jéggé dermedt.
<br>*
<br>Ismerem az ördögöt, biztosan elviszi a múltamat,
<br>Megkaptam én már erről, jó régen a valós jóslatokat.
<br>Múltam pillérét hordom, mint vitéz, a már rozsdás kardokat!
<br>
<br>Az ősz színei odavesztek,
<br>A hajnali derek mindent fehérre színeztek.
<br>*
<br>A halotti torom képei már itt lebegnek előttem…
<br>Mögöttem, még integet a letöltött, semmise életem.
<br>Körbenézek, észlelem, hogy nincs is már mám… semmi ilyenem.
<br>
<br>Semmi sem mozdul, téli álomba vonul
<br>Vagy válik fagyhalál áldozatául.
<br>
<br>Vecsés, – Szabadka, 2017. augusztus 4. –Kustra Ferenc – A három versszakot én írtam, alájuk a 10 szavasokat, szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit.
<br>A 10 szavasok címe:”Hajnali derek…”.
<br>
Versben és európai stílusú haikuban, valamint 10 szavasokban…
<br>
<br>Fény kikandikál
<br>A hajnali felhőkből.
<br>Sugara, villog.
<br>
<br>Arcomon vesztegel, enyhén melenget,
<br>Nyárnak nyoma veszett, ősz búcsút rebesget.
<br>*
<br>Kinézek az ablakon, rögvest látom a havat.
<br>Jobban nézem, keresem, de nem látom a nyarat.
<br>Már, itt a tél és a nyárból emlékem sem maradt...
<br>*
<br>Színes avar-szín
<br>Keveredik fehérrel.
<br>Lassan, teret nyer…
<br>
<br>A hajam barna színét már elvesztette,
<br>Az ősz ezüstösre színezte.
<br>*
<br>Éjszaka sötét…
<br>Éjfél vagy hajnal, mindegy.
<br>Reggel erős fagy.
<br>
<br>Gyengeségem érzem... Ha jön is kikelet,
<br>Lehetetlen kijátszani a végzetet.
<br>
<br>Vecsés, 2014. december 3. – Szabadka, 2017. július 25. –Kustra Ferenc – A bokorrímes és a 3 haikut én írtam, alájuk a 10 szavasokat, szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit. A 10 szavasok címe: „Már nem táplál életet...”.
<br>
Vizionálgatás az élet céljáról…
<br>
<br>Életsúly vállon!
<br>Meditáló agyat nyom!
<br>Elbuktató rög!
<br>Hallgatagon viselem
<br>Sorsom. Hordom keresztem.
<br>*
<br>Megtört ifjúság
<br>Nyomasztja gondolkodást.
<br>Rákfene, múltban.
<br>Egy korai rossz döntés,
<br>Nincs visszaút, sem lépés.
<br>*
<br>Élet értelme
<br>Lehet, ki sem alakult…
<br>Alakulás, rossz…
<br>Volt remény? Odaveszett,
<br>Halálra ítéltetett.
<br>*
<br>Cél a létezés?
<br>Napsugár is csak éget!
<br>Partnerkapcsolat?
<br>Ha nincs kivel, csak szenvedsz…
<br>Éget, mint só a sebet.
<br>*
<br>Az öregség, nem
<br>Lábadozás! Sorscsapda!
<br>Élet értelme?
<br>Szép öregség? Délibáb...
<br>Csak pár emlék, lelki táp.
<br>*
<br>Torzak mosolyok,
<br>Szögletes könny, csak pereg…!
<br>Boldog lét nincsen?
<br>Rút vigyor, fáj életem,
<br>Könny szilánk sebzi szemem.
<br>
<br>Vecsés, 2017. május 29. – Kustra Ferenc – Szabadka, 2017. július 19. – A haikukat én írtam, alá a verset, szerző ás poéta társam, Jurisin (Szőke) Margit. A vers címe: „Érzékcsalódás”.
<br>
