Magyar vagyok, magyarnak születtem… <br>Szégyelljem, hogy magyarnak születtem? <br>* <br>Nem! <br>Hazám <br>Szeretem. <br>Magyar vagyok! <br>Büszkén kimondom. <br> <br>Vecsés, 2002. április 13. – Kustra Ferenc <br> <br>Vecsés, 2002. április 13. – Szabadka, 2017. augusztus 8. – Kustra Ferenc – A verset én írtam, az apevát alá szerző és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit. <br>

A vihart, eredeti Baso féle stílusban, tankában írta meg a szerzőpáros… <br> <br>Szél úrfi futkos, <br>Lebbenti leveleket. <br>Gyengét leveri. <br>Tegnap még boldog voltam. <br>Férjem lelem félholtan. <br>* <br>Zúgva közelít, <br>Morc hangulatú vihar. <br>Fekete felhők. <br>Szélvészként jön a mentő, <br>Szirénája üvöltő. <br>* <br>Viharos szélben, <br>Vörös-bronzban állnak fák. <br>Szürke ég alja. <br>Vijjogást hallom, lárma... <br>Küzd lelke, fénye-árnya. <br>* <br>Szél már kivonta <br>Kardját és rohamozgat. <br>Mezőn nyargalász. <br>Hosszú harc, elfogy erő, <br>Ma a kaszás a nyerő. <br>* <br>Nagy fa taron áll. <br>Szélsüvítő zokogás. <br>Levelet, lefújt. <br>A semmibe bámultam, <br>ELMENT... állok fásultan. <br>* <br>Vihar, csak lecsap, <br>Ágreccsenések körbe. <br>Erdő, elképedt… <br>Gyászba borult életem, <br>Fájdalom tépi lelkem. <br>* <br>Fekete függöny, <br>Bíbort is éjbe zárja. <br>Szélvihar, tarol. <br>Fejem felett gyászmadár, <br>Varjú károg kár-kár-kár. <br>* <br>Tetőn, forgószél <br>Szippantja, meleg pernyét. <br>Kémény, csak ámul. <br>Sorsom, mint a forgószél, <br>Sodor, tépáz, nem kímél. <br>* <br>Üvöltve vadul <br>A szél, kéménybe befúj. <br>Gólyafészek, bús. <br>Szívemből bánat ordít. <br>Árny, családot mért csonkít? <br>* <br>Viharos a szél, <br>Hajnali fény már, dereng. <br>Ágakat is tép. <br>Pirkadatig virrasztok, <br>Hozzá árván indulok. <br>* <br>Sok, kopasz akác, <br>Dísztelen ágaikkal. <br>Gallyon, szél zenél. <br>Zokogástól nincs hangom, <br>Keservesen szól dalom. <br>* <br>Erős szelekben, <br>Csend mélységesen hallgat. <br>Sodródó levél. <br>Romba zúzott életem, <br>Lábaim alatt hever. <br> <br>Vecsés, 2016. december 20. – Szabadka, 2017. augusztus 13. –Kustra Ferenc – a haikukat én írtam, alá a verset, szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit. A versrész önéletrajzi írás, címe:”Tegnap még boldog voltam...!” <br>

Vaj’ <br>Mit rejt <br>A tükröm <br>Hátoldala? <br>Elmúlt életem. <br>* <br>Bíz’ <br>Voltam <br>Fiatal, <br>Boldog, derűs. <br>Életet faltam. <br> <br>Így öregen nincs már… percnyi a boldogság, <br>Bár mondják, már a kevéske is nagy orvosság. <br>* <br>Száz <br>Kislány <br>Szívével <br>Játszogattam, <br>Elcsábítottam. <br> <br>Öregen, nincs más kincsem, csak a vágyaim és az álmom, <br>Senkinek nem mondtam, hogy üres pókhálóra vágyom… <br>* <br>Sok <br>Barát, <br>Hát, hátat <br>Védett... Győztünk! <br>Kizárt veszteség. <br> <br>Magány kiül a megöregedett, sokat látott arcokra, <br>A lélek szeretettel buzdít a vég nélküli harcokra <br>* <br>Mint <br>A gyöngy, <br>Hófehér <br>Fogam sörös <br>Üveget nyitott. <br> <br>Azt mondják, öregen is mosolyogjak! Fogatlan szájjal? <br>* <br>Szép <br>Jövő, <br>Hű hitves, <br>Boldog család, <br>Volt egyke álmunk. <br> <br>Háborgó, megöregedett lélekkel még szeretetre vágyunk, <br>Szívvel-lélekkel ocsmányságokat fröcsög az öreg szájunk. <br>* <br>Jaj! <br>Fele <br>Sem valós, <br>Nem is éltem... <br>Lesz-e még időm? <br> <br>Nézem a hatvannyolc éves életemet, belül színes és mégis sivár. <br>Mikor leszek már boldog? Úgy tűnik a kék madár, még kivár… <br>* <br>Mért <br>Kanál <br>A mérce, <br>Ha boldogság <br>A tét? Mért van így? <br> <br>Hatvannyolc éves vagyok, telnek a napok! <br>Vajon boldogságra, még elég sok időt kapok? <br>* <br>Azt <br>Hittem <br>Nem leszek <br>Öreg soha. <br>S halál se nincsen. <br> <br>Eldöntetett, egészen addig élni fogok, <br>Míg ki nem róják, idő van, meghalok. <br>* <br>Meg <br>Tettem <br>Tehetőt. <br>Helyrehozni? <br>Nem áll módomban. <br> <br>Úszni próbáltam életemben, mint ebihal, de eredmény nélkül… <br>Most gondoltam, akkor cápa leszek! De ezt, hogy, fogsor nélkül? <br>* <br>Nem <br>Is volt... <br>Romba dőlt. <br>Rejtegettem <br>A valóságot. <br> <br>Elfelejtettem úszni, bár sosem tudtam, <br>A mélység fölött, jó életet hazudtam. <br>* <br>Most <br>Vissza <br>Fordítom <br>Tükröm. Ráncok <br>Tovább mesélnek. <br> <br>Szépek az emlékek, előjön az álmok képe, <br>Már nem tudok semmit a nagy leépülésbe… <br>* <br>Már <br>Érzem, <br>Öregség <br>Behálózza <br>Minden atomom. <br> <br>Már belehaltam, úgy élek, <br>Derűsen, folyvást remélek. <br> <br>Vecsés, 2015. február 2. – Szabadka, 2017. augusztus 3. – Jurisin (Szőke) Margit – Az oximoronokat szerző- és poétatársam Kustra Ferenc József írta, az apevákat én. Az apevák összefoglaló címet kaptak: Az oximoron tükör hátulja… <br>

A létfantázia kérdéseiről versben és HIAQ –ban írt a szerzőpáros <br> <br>Jó lenne kislánynak lenni, <br>És mindent elfelejteni, <br>Gond nélkül élni, nevetni, <br>Boldogan felhőt kergetni. <br> <br>Indul reggel, múló <br>Szeszéllyel, kedvünk még alszik. <br>Napfény-sugár ébreszt. <br>* <br>Tavaszi szellővel futni, <br>Minden kis virágot tudni, <br>Ahol szép, oda eljutni, <br>A sok rosszat átaludni. <br> <br>Fonok vágyaimból, <br>Napfény tűzén át, koszorút. <br>Derűsít, árnyjáték. <br>* <br>Porba szíveket rajzolni, <br>Nyári záporban táncolni, <br>Égre szivárványt mázolni, <br>Szeretetet varázsolni. <br> <br>Hitünk, örökké áll, <br>Ő vakolat, élet-vártán. <br>Szárnyát bontja jövő! <br>* <br>Mindenben szépet keresni, <br>Boldogság titkát ellesni, <br>A szívet hagyni, repesni, <br>Rögös úton nem elesni. <br> <br>Sorsunk, lohol velünk, <br>Fogja kezünk és vezetget. <br>Sőt, terel, mint gulyás... <br>* <br>Álomszép jövőt tervezni, <br>Az élet csábját élvezni, <br>A kedvesnek csak kedvezni, <br>A jót nem hagyni, elveszni. <br> <br>Hálát pillanatnak! <br>Azért, mert segített, óvott. <br>Pillanat… légy magad. <br> <br>* <br>Csak még egyszer ezt átélni, <br>Öregséggel megbékélni, <br>Ha a végén le kell lépni, <br>A haláltól sem kell félni. <br> <br>Ravatali csendben, <br>Koszorúk is elhervadnak. <br>Majd, minden elmúlik. <br> <br>Szabadka, 2017. július 19. - Vecsés, 2017. augusztus 13. - –Jurisin (Szőke) Margit - a vers, az én írásom! A HIAQ -kat a versszakok alá, szerző-, és poétatársam Kustra Ferenc írta. <br>

Az elmúlást versben és 10 szavasokban írta a szerzőpáros <br> <br>A múlt, mint nagy sziklafal, a tényeket őrzi rég, <br>Meg a régmúlt történéseit nagyon védi még… <br>A múlt orma csak, fel, olyan nagyon magasba tőr, <br>Kutakodás közben a saját magányom gyötör…. <br> <br>Már nem táplál életet, <br>Nincs ereje. Odalett minden, jéggé dermedt. <br>* <br>Ismerem az ördögöt, biztosan elviszi a múltamat, <br>Megkaptam én már erről, jó régen a valós jóslatokat. <br>Múltam pillérét hordom, mint vitéz, a már rozsdás kardokat! <br> <br>Az ősz színei odavesztek, <br>A hajnali derek mindent fehérre színeztek. <br>* <br>A halotti torom képei már itt lebegnek előttem… <br>Mögöttem, még integet a letöltött, semmise életem. <br>Körbenézek, észlelem, hogy nincs is már mám… semmi ilyenem. <br> <br>Semmi sem mozdul, téli álomba vonul <br>Vagy válik fagyhalál áldozatául. <br> <br>Vecsés, – Szabadka, 2017. augusztus 4. –Kustra Ferenc – A három versszakot én írtam, alájuk a 10 szavasokat, szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit. <br>A 10 szavasok címe:”Hajnali derek…”. <br>