Idő 
Értékelés 
Értékelés Az őrültként tomboló vihar, TANQ csokorban
<br>
<br>Hirtelen lett vihar,
<br>Vad, cikázó villámokkal…
<br>Még, föld is belereng.
<br>Ég zeng, felhők terhe súlyos,
<br>Fény siklik, mosolya gúnyos.
<br>*
<br>Kemény szélkorbácsok
<br>Jól végigvágnak mindenen.
<br>Dühödt ez a szél-tánc.
<br>Pokoli szél kerekedik,
<br>Minden összekeveredik.
<br>*
<br>Szarkák csak cserregnek,
<br>Varjú meg, ordítva károg.
<br>Félnek a villámtól.
<br>Villám, kardját hegyezgeti,
<br>Áldozatát célba veszi.
<br>*
<br>Száradó fába a
<br>Villám becsapott, porrá lett.
<br>Fészek, végleg eltűnt.
<br>Száraz ágat tűzre lobbant,
<br>Sűrű eső tüzet olthat.
<br>*
<br>Vad kutyaugatás,
<br>Nyugtalan, a ló horkantás.
<br>Villám, nagyot csattan.
<br>Durrog, csattog, fél mind ki él,
<br>Titkon menedéket remél.
<br>*
<br>Felhő, kacarászva
<br>Özönvizet csak úgy, zúdít.
<br>Kutya fél, ólból néz…
<br>Sötét felhők egymást tolják,
<br>Terhüket útra bocsájtják.
<br>*
<br>Zivatar! Csattogás!
<br>Nagy szemű eső lezúdul.
<br>Szélrohamok vadak.
<br>Megnyílnak az égi csapok,
<br>Vízzel telik minden sarok.
<br>*
<br>Esőző viharsáv
<br>Üvölt, mint akit bántanak.
<br>Kispatak kiárad.
<br>A folyó medre is megtelt,
<br>Hömpölyögve visz szemetet.
<br>*
<br>Szél megtámadja a
<br>Nagy víztározó gátakat.
<br>Nagy betonkolosszus.
<br>A vihar dühösen tombol,
<br>Amit elér le is rombol.
<br>*
<br>A hírhedt szélerők
<br>Vágtatgatnak mindenfelé.
<br>Szövetséges itt nincs.
<br>Nincs vége a rém időnek,
<br>Fák, szépen sorba kidőlnek.
<br>*
<br>Törött villanófény
<br>Vadra kavarja a vihart.
<br>„Bűbáj” a mutatvány!
<br>Nem kicsike mennykő dühe,
<br>Lassan elenyészik éhe.
<br>*
<br>Eső, már lelassult.
<br>Felhő lassan messzire száll.
<br>Vakítón szép égbolt.
<br>Sötét felhők elvonulnak.
<br>Végre vége a viharnak.
<br>
<br>Vecsés-Szabadka, 2017. május 27. - Kustra Ferenc -- A HIAQ -kat én írtam, alá a verset, szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit. A versrész címe: „Tomboló vihar".
<br>
Versben, HIAQ –ban, apevában, 10 szavasban meditált a szerzőpáros.
<br>(HIAQ)
<br>Marcangol fájdalom,
<br>Csatát vív, szív és értelem.
<br>Egál! Győztes nincsen.
<br>*
<br>Magamba roskadva... vívom,
<br>Magamba vívódva... vívom.
<br>Harcom, mi eredménytelen...
<br>Harc és olyan reménytelen!
<br>*
<br>(apeva)
<br>Nem
<br>Bírom
<br>Tovább már!
<br>Feladom! Nincs
<br>Kiért, nincs miért.
<br>*
<br>Magamat emésztve... vívom
<br>Harcom, de nem irányítom...
<br>
<br>(10 szavas)
<br>Vágytól sorvad testem…
<br>Könnyeim nyelem.
<br>Fordulnék széllel szembe...
<br>Mi értelme?
<br>
<br>Vecsés, 2013. augusztus 8. – Szabadka, 2017. május 7. – Kustra Ferenc József - A verset én írtam, hozzájuk a HIAQ –t, az apevát és a 10 szavast, szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit. A kiegészítők ugyanarról szólnak, csak más megvilágításban és beleolvadtak a verscímbe.
<br>
A villámlást, Basó féle stílusú Tankában örökítette a meg a szerzőpáros.
<br>
<br>Villám szabdalja,
<br>Földig lógó felhőket.
<br>Szinte világít.
<br>Vészjóslón fúj dühös szél,
<br>Romboló vihar eszmél.
<br>*
<br>Már, tornyosulnak
<br>A vastag esőfelhők.
<br>Villámlik, dörög.
<br>Sűrű felhők vonulnak,
<br>Villám szárnyak villognak.
<br>*
<br>Vészterhes felhők,
<br>Nagyon-nagy esőt hoznak.
<br>Villám cikázás.
<br>Ég dörög, nagy a robaj,
<br>Nagy vészt jósol a moraj.
<br>*
<br>Villámot cserdít
<br>Borús estén a vihar.
<br>Csillagfény alszik.
<br>Szelek felhőket űznek,
<br>Csillagok égről tűnnek.
<br>*
<br>Mesebeli vár
<br>Az égbolton, felhőkből.
<br>Sokágú villám.
<br>A felhőtorony dísze,
<br>Mennykő fényes írisze.
<br>*
<br>Mohás várfalak
<br>Sötét éjjel, csak áznak.
<br>Villám világít.
<br>Könyörtelenül esik
<br>Sok érték kárba veszik.
<br>*
<br>Zuhatag indul
<br>Sűrű, vastag felhőből.
<br>Sokágú villám.
<br>Felhőcsapok megnyílnak
<br>Villám szikrák csillannak.
<br>*
<br>Villám, alászáll,
<br>Üvöltve lesz zivatar!
<br>Égzengés, morog.
<br>Hideg, meleg összecsap,
<br>Nagy dörgés, villám lecsap.
<br>*
<br>Hevesen zuhog
<br>Viharfelhők jó része!
<br>Füstölő villám.
<br>Nagy lárma, eső szakad,
<br>A fények kardja arat.
<br>*
<br>Villám, lecsapott,
<br>Záporeső lezúdult.
<br>Nyöszörgő fasor.
<br>Zöld ágak töredeznek,
<br>A száraz fák kidőlnek.
<br>*
<br>Áztató könnyek
<br>Lehullanak az égből.
<br>Sokágú villám.
<br>Felhők terhe túl nehéz,
<br>Köztük villám fényt recéz.
<br>*
<br>Villám csattan és
<br>Üvöltve kel zivatar.
<br>Felhők elfogynak.
<br>Robaj, lárma elcsitul,
<br>Égboltozat kitisztul.
<br>
<br>Vecsés, 2016. december 26. – Szabadka, 2017. május 29. – Kustra Ferenc – a haiku -kat én írtam, alá a verset, szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit. A versrész címe:”Égiháború”.
<br>
A holdfényt, TANQ –ban örökítette meg a szerzőpáros…
<br>
<br>Öreg Hold aluszik,
<br>Napsütésben semmit sem lát.
<br>Most még, napfény az úr!
<br>Kedvesem a Nap, alant jár,
<br>Ásítva szívem estre vár.
<br>*
<br>Este olyan derűs,
<br>Felhő nincs, meleg még maradt.
<br>De, már Hold is látszik.
<br>Nyári est meleget áraszt,
<br>Sarlóm ezüstös fényt fakaszt.
<br>*
<br>Jól beesteledett.
<br>Tóban víz, kissé hullámzik.
<br>Szép holdfényárnyékok.
<br>Sugaram tó vizén siklik,
<br>Árnyékom tovalopódzik.
<br>*
<br>Magányos és sötét
<br>Az éjszaka, holdsugárral.
<br>Izzadós lett… este.
<br>Felhő eltakarja arcom,
<br>Harcolok, izzok, nem hagyom.
<br>*
<br>Holdfény sugara, csak
<br>Úgy befesti a kerteket.
<br>Halk-halvány árnyékok.
<br>Ezüstport szerteszét hintek,
<br>Kertek ezüst-kékek lesznek.
<br>*
<br>Az éjjeli holdfény,
<br>Az erdőbe bekukucskál.
<br>Holdsütötte tájak.
<br>Fénylábam erdőkig nyúlik,
<br>Faágon bagoly ocsúdik.
<br>*
<br>Egy gyors hullócsillag
<br>Nagy huncutul, csak elrohan.
<br>Hold, meg ezüsttel fest…
<br>Kishúgom mellettem suhan,
<br>Csak tudhatnám hová rohan?
<br>*
<br>Fűtenger özöne,
<br>A holdfényben úszó tájban.
<br>Vaddisznó már fekszik.
<br>A mezőt csillámmal hintem,
<br>Füvét harmattal díszítem.
<br>*
<br>Fénylők a csillagok
<br>És patakban türköződnek.
<br>Holdsarló is látszik.
<br>Ezer kistestvérem úszik
<br>Tótükrén, árnyékuk látszik.
<br>*
<br>Ég türkizkékes volt…
<br>Hold, ezüsttel átfestette.
<br>Felhők, most nincsenek.
<br>Derűs éjben hátam mögött
<br>Végtelen kékkel, ügyködök.
<br>*
<br>Öreg Hold csak ballag,
<br>Mint létnek harmóniája.
<br>Sok-sok ezüst fényt szór.
<br>Jó itt fenn, csak szépet tenni.
<br>Késő, búcsút kel inteni.
<br>*
<br>Kezd már pironkodni
<br>A hajnal, csendesen ébred.
<br>Holdfátyol, eltűnik.
<br>Elfáradtam, el kell mennem,
<br>Ébred kedvesem... Reményem.
<br>
<br>Vecsés, 2016. december 26. – Szabadka, 2017. május 26. – Kustra Ferenc József - a HIAQ -kat én írtam, alá a verset, szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit. A versrész címe:”Hold voltam egy nyári éjjen”
<br>
Az életről, versben és apevában írt a szerzőpáros…
<br>
<br>Te nem érzed, amit én érzek, vagy tán' érezhetnék?
<br>Hidegen, velem mindig, egyedül ezt éreztették.
<br>Nem látod te azt, amit én látok az éjszakákban?
<br>Szerelmet vizionálok magamnak, magányomban…
<br>
<br>Egy
<br>Esélyt
<br>Kaptunk rég.
<br>Hagytam kárba
<br>Veszni. Harc nélkül.
<br>*
<br>Az én keblem érzése érted állt ki mindig,
<br>És volt, hogy eljutottunk a szerelmes szintig.
<br>A szívem, nem felejt el semmit, mert akkor megfakulna,
<br>És csak vágyamat ölelném magamhoz lélek-vakulva.
<br>
<br>Az
<br>Élet
<br>Értékes,
<br>Későn vettük
<br>Észre mennyit ér.
<br>*
<br>Az élet tengerén lehet haladni, nagyon kell evezni!
<br>De szerelmi csalódások tengerében minek evezni?
<br>Mondd, miért?
<br>Mond, kiért?
<br>
<br>Hát
<br>Vigyázz,
<br>Hogyan élsz,
<br>Gyorsan elmúlik.
<br>Nem lesz több esély.
<br>*
<br>Lehetnék pára, vagy esőcsepped, de a hópelyhed vagyok,
<br>Magadról lesöpörtél, rám hoztad… jönnek pusztító fagyok.
<br>Amíg Te nekem voltál, az én lelkemben nyár volt.
<br>A szerelem a lelkemben nyári aratás volt.
<br>
<br>Tedd,
<br>Amit
<br>Épp kívánsz,
<br>Élj szabadon.
<br>Boldog lehetsz még!
<br>*
<br>Aztán, csak úgy itt hagytál, el is mentél, régen nem vagy már.
<br>Úgy csináltál, mint akinek a szárnya kinőtt, elszálltál.
<br>Végtelen üresség a lelkemben, mi nekem, utánad maradt,
<br>Közben én csak sirattalak, zokogtam, de az idő csak haladt.
<br>Minden nap este, lefekvésem, a szerelmeddel, veled telik,
<br>Reggel meg együtt ébredünk, de nappal bánatban bővelkedik.
<br>
<br>Rám,
<br>Figyelj!
<br>Csak egyszer
<br>Mondom neked.
<br>Élj, szeress, míg élsz!
<br>*
<br>Nincs már… de mit ér egyébként is a csók, hogyha nem szeretsz?
<br>Mit ér ölelés, ha elmentél, közelemben nem lehetsz?
<br>Én egyedül álmodok,
<br>Csak utánad vágyódok…
<br>
<br>Nem
<br>Bánod
<br>Meg biztos.
<br>Ígérem most.
<br>Szeress mindvégig
<br>
<br>Vecsés, 2015. február 2. - Szabadka, 2017. május 4. - Kustra Ferenc József- A verset én írtam, közé az apevákat, szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit. Az apevák összefoglaló címet kaptak: „Rövid az élet”.
<br>
