Suttog a Mátra fenyvese,<br>Felette pihenni tér a vérvörös felleg.<br>Mint tipornak ősmagyar földemen<br>Évezredes történelmei.<br><br>Hallgatnak a keresztény egri templomok,<br>S elindulnak kora hajnalban ők!<br>Építik országunkat szerte<br>A honszerető cigány magyarok.<br><br>Új szelek fújnak északkelet felett,<br>De a dal még a régi.<br>Éhes rablókat kerget a bánat!<br>Szegény legényeink itt éhbérekért napszámba járnak.<br><br>Zárt határainkon túl,<br>Hőseink hantjain bús paraszt kaszálgat.<br>Nyitott temetők kapuit tángálja a szél.<br>S lehajtott fejjel ballag az élet tovább.

Magányba zárt tangó kavarog a szélben,<br>Hosszú késes, haldokló világ!<br>Elfáradtan, összetörten<br>Kísért a múltam minden szenvedésen.<br><br>A szerelem párducnője<br>Rám néz, s vállamra hajtsa fejét.<br>Álmodozó indián lelkem zárt világán<br>Kergetnek vad kalandorok.<br><br>Sátán-lovamon vágtatok tovább,<br>Jönnek felém a rút, sötét idők.<br>Zenét hallok a végtelenben,<br>A messze távol mintha közeledne.<br><br>Folyik a bor,<br>Cigányok víg dala száll a tarnaparti sárkunyhók felől.<br>Szép leányok lejtik ott a táncot<br>Lelkemnek letűnt nemzedék délibábjain.<br><br>Félelmetes fekete felhők, nagy viharok jönnek!<br>Elnémul a hegedűn a húr.<br>Nagy dörejjel villámok cikáznak,<br>Kunyhóink felett kavarog a szél.

Aludjál hát,<br>Csendes az éj,<br>Csillagok lámpása fényesen ég.<br>Aludjál még,<br>Csendes az éj,<br>Rád talált az álomsötétség.<br>Csak a csillagok fénye ég.<br><br>Hópihe száll,<br>Csendes az éj,<br>Aludjál hát,<br>Az álom tiéd.<br>Tündérek szárnyán<br>Suhan az éj.<br>Szívem, a lelkem csak teérted él.<br><br>Kitárja kapuját a végtelen éj,<br>Sóhajok szállnak,<br>A szív még remél.<br>Aludjál, kedves,<br>Csendes az éj,<br>Szívedben ébred<br>A holnapremény.

Izzad a nyárban a katicabogár,<br>Szénakazalban hűsítőn hever.<br>Gyermekkacajtól hangos a határ,<br>Lóhalálba fut az időkaraván.<br><br>Ring velünk hintaágyon az ifjúság,<br>A régi házban kacagó gyermekzsivaj.<br>Újra éled bennem, mint az élet a lehajló almafa ágán.<br>Pici korom legszebb évei.<br><br>Rózsaszín felhős, gyermeki láz,<br>La Fontaine-mesés álomvilág.<br>Mint hintaágyon az örök ifjúság,<br>Peregnek le életünk alkonyán.<br><br>Tarnazsadány, 2019. február 18.

Itt élünk már több száz életen át,<br>Nyomorgó tavaszok hajnalán.<br>Madarak röpke szárnyán szállnak az évek,<br>Kísért a múltunk ezer fájó sebbel.<br><br>Feneketlen múltunk mély kútját<br>Titkok őrzik, és kételyek.<br>Nincstelenek temetőjén<br>Csak vadvirág terem.<br><br>Sírt ásott magának a csend<br>Millió csillagok fényében.<br>Több száz éve szinte hazátlanul élünk e honban.<br>Indiáig kísért a múlt.<br><br>Tékozló szerelmek a hosszú karavánút nyomán,<br>Jéggé fagyott szívünk árnyékként elsuhant.<br>A múltunkkal messze tovaszállt<br>E lidérces, fájó gondolatokkal.<br><br>Itt röpdös most is<br>Fejünk fölött a halálmadár.<br>Nyomasztó gondok kése a húsunkba vág,<br>Képmutató lett az egész világ.<br><br>Tarnazsadány, 2019. április 8., A Nemzetközi Roma napra