Május van, eső szitál,<br>Széltépett, rozoga kunyhók,<br>Átokverte, mocskos világ.<br>Sárba tiport emberi sorsok,<br>Generációkra épített csonthalmazok.<br><br>Szívek dobbanásán<br>Fogatlan vének kacagnak,<br>Lábunk nyomát őrzi a sár!<br>Zengi a dal dübörgő szavát.<br>Huszonegyedik század nyomasztó dallamát.<br><br>Lecsúszott, ingoványokba süllyedő<br>Emberi sorsok.<br>Éhhalállal zeng az ének,<br>Fejünk felett felhők gyűlnek,<br>Hej, dádé! De kormos a vakaró.<br><br>Csóróságunk mocskába`<br>Átkok kísérnek. Táltos paripáink<br>Tüskés bokrokon át menekülnek a nyomorba!<br>Zord villámok cikáznak szerteszét.<br>Itt emberek élnek - e küzdő világban,<br>Csáhelja lelkünk hegedűk haragján.

Két kisgyerek a játszótéren<br>Hintázik a szélben.<br>Adrikáék Balázskával<br>Fociznak a téren.<br><br>Szép tavaszi délutánon<br>Lufi lebben az égre.<br>Szóljon a dal,<br>Zengjen az ének!<br><br>Minden gyerek legyen boldog<br>Városon, vidéken.

Csak egy egyszerű hétköznapi ember vagyok,<br>Kit kergetnek a vágyak, hol kicsik, hol nagyok.<br>Ha sétálok a Tarna-part peremén,<br>Eszembe jut megannyi szép emlék.<br>Egyedül kószálok, utamon madarak kísérnek,<br>Lelkemből a bánatok lassan kiégnek.<br>Te vagy velem a magányban, múló idő,<br>Ki társként mindig mellém szegülő.<br><br>Elillantak a csókízű nyári éjszakák,<br>Elhervadt szívemben minden rózsaszál.<br>Ifjúságom szép emlékein elmerengek,<br>Szép lányok arcai előttem megjelennek.<br>De mindez eltűnt már a múló végtelen időben.<br>Csak egy hétköznapi, magányos<br>Cigány ember vagyok,<br>De ha verset írok, akkor magasra emelnek égi angyalok.<br><br>Tarnazsadány -Hidegvég, 2019. március 30.

Adrika gitárján zeng az ének,<br>Amira énekel a színpadon szépen.<br>Az óvó néni tapsol, mert szép a dal<br>A gyermeknapi ünnepség alatt.<br><br>Anyukák sírnak meghatottan,<br>Májusi szellők simogatnak.<br>Nevet a nap ott fenn, az égen,<br>Minden gyermek a földön boldogan éljen

Fúj a szél,<br>Sír az éjben a remény.<br>Magyar földre ragyog a fényár.<br><br>Üresnek tűnő imák<br>Suttognak a végtelenbe.<br>Égő csipkebokor világít az éjbe,<br>Szegény emberek lelkének örök szenvedése.<br><br>A világunk összes kínját<br>hordozza a vállán,<br>Hol is nyerne nyugodalmat?<br>Oly démoni, hideg lett ez a világ.<br><br>Fúj a szél, sír az éj.<br>Magyar földre<br>Ragyogjon fel a béke végre<br>ezer csillagfénnyel!<br><br>Őrködik a csend a nyomor felett,<br>Két mankón jár a szegénység.<br>Szólítanak,<br>hívogatnak a hajnali fények.<br><br>Fúj a szél,<br>Sír az éj.<br>A Magyar földre Istenünk szeretete<br>Áradjon szét a szívekben!