Furcsa érzések dúlnak bennem.<br>Ezt eddig még észre sem vettem.<br>Egész álló nap, csak rád gondolok.<br>Lehet, hogy ez illetlen dolog.<br><br>Hiszen, alig ismerlek téged.<br>Elnyomni nem tudom, mit érzek.<br>Édes hangod hallását vágyom,<br>míg el nem nyom hangod szülte álom.<br><br>Álom, melyben csak te vagy jelen.<br>Megérint egy szép szerelem.<br>Nem csak őrült, buja testiség.<br>Hol szívünk örökre összeég.

Rakosgatok kavicsokat.<br>Jobbra kicsit, balra sokat.<br>Minden kavics egy érzés<br>Bánat,öröm,kín,féltés.<br><br>Sok a kavics a bal oldalon.<br>A negatívat mind odarakom.<br>Ilyen kevés lenne pozitív?<br>Persze minden relatív.<br><br>Van kinek minden kín jól esik.<br>Vannak kik a fájdalmat keresik.<br>Én úgy látszik maradi vagyok.<br>Ezért sok kavicsot balra rakok.

Petőfi Sándor után szabadon.<br><br>A verssel való hasonlóság csak a véletlen, és az akarat műve.<br><br>Jajj..,mi a kavics, pipimama.<br>A hálószoba lett otthona.<br>Pista bácsi önnel jó volt,<br>de nála ez csak múló hóbort.<br><br>Sportol kend, azért rohangál,<br>még a tévére is felszáll.<br>Eszébe jut, kiabál kend.<br>Nem csoda, hogy Pista kést fent.<br><br>De higgye el, nem lesz itt baj.<br>Nem fog kilógni levesből taraj.<br>Mondta is Pista.-Egye fene,<br>a jószágot senki meg ne egye.<br><br>Na, azt mondom kis kotkodácsom.<br>Vigyázz, Pista ki ne rántson!<br>Legyen jó, fogadjon szót.<br>Akkor nem szórnak magára sót..<br><br>Na, figyelj te is kiskutyám.<br>Tyúkot te sem eszel komám.<br>Ez a szárnyas a jó barátunk.<br>Meg ne edd, mert megutálunk.

Ősjövő Magyar nyelvű írás.<br><br>Látjátuk feleim sümtükhel, mik vogymuk.<br>Bizony szenny, és hazugság vogymuk.<br>Mennyi milosztban teremtüvé eléve miü Istemüköt.<br>Pénzt, hatalmat,és aduttá valá neki házoá poklot.<br>De, ha uram teretöé bánatot, könnyöt.<br>Tán lemoshatod rólunk az ősi szennyöt.

Délen, közel a parthoz, a tenger citrom zöld,<br>és a lemenő nap olyan mint egy korong érett görögdinnye.<br>A ciprusok otthona a dombok zöld lejtőjén található<br>amint a füves talaj emelkedik a strand mögött.<br>A sötét sziklák saját tartósságuknak tanúi.<br><br>Elmúlt időkben ókori hajók az öbölben lehorgonyoztak,<br>a nehéz vas horgokat lesűllyestették a zöld mélységbe,<br>és a hajó legénysége, szomjasan és a tengertől strapásan,<br>partra szált és vizet és vörös bort követelt.<br>Idegen földről hozott rakományukat aranyra cserélték.<br>Részegen és telt hassal elégítették ki testi vágyaikat<br>hajlandó vagy kényszerített némberekkel,<br>míg végül is visszatértek a hajóra,<br>hogy azt a mélyebb vágyakozást kielégítsék<br>melyet csak úgy tudták csillapítani ha az összes<br>vitorlát felvonva a hullámokon hajóztak.<br><br>És ma is, mint elmúlt időkben,<br>a tenger citrom zöld a part közelében, és<br>a lemenő nap egy korong érett görögdinnye.<br>A ciprusok még ma is az emelkedő<br>dombok zöld lejtőjén otthonodnak,<br>és a sziklák, mint mindig, sötét<br>tanúi a saját tartósságuknak.