Emberben bízni, <br>Nagyon rémes gondolat. <br>Kárát szenvedtem! <br>* <br>Bámulok. Csak úgy <br>Látom világot, hazug... <br>Mit hoz a jövő? <br>* <br>Az élet álom, <br>De oly’ mint egy rémálom; <br>Kéne ébrednem. <br>* <br>Érzelem völgybe <br>Tombol lelkem mélysége; <br>Mást nem érdekel. <br>* <br>Siker, mi kerget! <br>Utol nem ér, nem siet. <br>Csak megyek tovább…. <br>* <br>Magam vagyok én <br>Kívül-belül fenomén; <br>Hiszik? Vagy csak én? <br>* <br>A csönd oly’ sűrű, <br>Hogy körbeölel, megfojt; <br>A lelkem sajog. <br>* <br>Életfa gyökér <br>Vagyok saját magamnak; <br>Locsolást kérek! <br>* <br>Kinek hatalma <br>Nincs, ne mondjon véleményt... <br>Sárba tapossák! <br>* <br>Ha én igazat <br>Mondok, jól megköveznek; <br>Így volt mindig is. <br>* <br>Szürke állomás <br>A következő megállom; <br>Vizet veszek fel. <br>* <br>Elbandukolok, <br>De nem tudom, hogy merre; <br>Gyere Te erre. <br> <br>Vecsés, 2012. szeptember 10. – Kustra Ferenc József – íródott; senrjú csokorban. <br>

Mézes és epés adagokban,<br>Örömteli és bánatos porciókban,<br>Van földi sorsunk kimérve.<br><br>Az Édenre melyet elhagytunk<br>Mégis vissza gondolunk<br>De az üdvösség még nincs elérve.<br><br>De majd eljön az a hajnal<br>Mikor méz és epe, bánat s öröm,<br>Többé nem ural felettünk;<br><br>Mikor az ember megváltása<br>Isteni győnyőrben ragyog<br>És mindannyian szabadon lélegzünk.

Ha vérrel írnám versemet,<br>lenne az élethez írt óda,<br>szenvedéllyel ízesítve,<br>s a bánat könnyeivel sózva.<br><br>Ha valaki iránt hálás vagyok,<br>mindenkit bele kell értenem.<br>Minden csókért köszönet jár,<br>Az összes szidást értékelem.<br><br>Amint e dombon álmélkodok,<br>csak egyre kérve fohászkodok:<br>Egy olaj fa csak úgy erősödik<br>ha minden széllel megküszködik.

Élet-kerengő, <br>Zengő lét irányító! <br>Csak, körbe-körbe. <br>* <br>Havasi gyopár, <br>Sziklaszirteken terem. <br>Film örökíti. <br>* <br>Keljen ő Neked, <br>Szeret folyamatosan! <br>Mit megbeszélni? <br>* <br>Aszfalt, poros volt. <br>Szél űzte eső mossa! <br>Aszfaltporból sár. <br>* <br>Kanyaros patkó <br>A pejkónak cipője... <br>Ettől, jól vágtat! <br>* <br>Jobb legyen jövőd! <br>Legyen egészséged is! <br>Boldog újévet! <br> <br>Vecsés, 2013. április 17. – Kustra Ferenc József – íródott senrjú csokorban. <br>

Susogó lombok szűrik tisztára,<br>a hullámok távoli moraját.<br>Sötét víz zúdul parti sziklákra,<br>porrá tépi vízárak taraját.<br><br>Csendes hang ködébe burkolódzva,<br>merengek e néma esthomályban.<br>Szép emlékek jőnek elmosódva,<br>Békét hozva lelkem templomába.