Idő 
Értékelés 
Értékelés Vizionálgatás az élet céljáról…
<br>
<br>Életsúly vállon!
<br>Meditáló agyat nyom!
<br>Elbuktató rög!
<br>Hallgatagon viselem
<br>Sorsom. Hordom keresztem.
<br>*
<br>Megtört ifjúság
<br>Nyomasztja gondolkodást.
<br>Rákfene, múltban.
<br>Egy korai rossz döntés,
<br>Nincs visszaút, sem lépés.
<br>*
<br>Élet értelme
<br>Lehet, ki sem alakult…
<br>Alakulás, rossz…
<br>Volt remény? Odaveszett,
<br>Halálra ítéltetett.
<br>*
<br>Cél a létezés?
<br>Napsugár is csak éget!
<br>Partnerkapcsolat?
<br>Ha nincs kivel, csak szenvedsz…
<br>Éget, mint só a sebet.
<br>*
<br>Az öregség, nem
<br>Lábadozás! Sorscsapda!
<br>Élet értelme?
<br>Szép öregség? Délibáb...
<br>Csak pár emlék, lelki táp.
<br>*
<br>Torzak mosolyok,
<br>Szögletes könny, csak pereg…!
<br>Boldog lét nincsen?
<br>Rút vigyor, fáj életem,
<br>Könny szilánk sebzi szemem.
<br>
<br>Vecsés, 2017. május 29. – Kustra Ferenc – Szabadka, 2017. július 19. – A haikukat én írtam, alá a verset, szerző ás poéta társam, Jurisin (Szőke) Margit. A vers címe: „Érzékcsalódás”.
<br>
Apevában és versben írt a szerzőpáros…
<br>
<br>Juj,
<br>De szép
<br>Az élet.
<br>Öreg mivé
<br>Lett? Mint ódon vár.
<br>
<br>Ifjúság, boldogság gyorsan elszállt... csak csalóka ábránd.
<br>Csupán szíved dobog, tested nem mozdul, várod az ármányt.
<br>
<br>*
<br>Ha,
<br>Mégis
<br>Minden jó
<br>És szép is volt…
<br>Öregség mért nyűg?
<br>
<br>Ám olyan szerencse nem érint, sem öreget, sem ifjút.
<br>A tehetetlenség, gúzsba köti életed, nincs kiút.
<br>*
<br>Az
<br>Élet
<br>Körülmény,
<br>Lehetőség.
<br>Dönteni abból.
<br>
<br>Nem csak te hozol döntést, kész tények elé állít a sors.
<br>Sokat gondolkodnod, időd nincs, ne várd, mit hoz a vaksors.
<br>
<br>*
<br>Nincs
<br>Olyan,
<br>Hogy jó, rossz.
<br>Lehetőség
<br>Van! Választani…
<br>
<br>Nem csak fehér és fekete, mint a sakktábla négyzete.
<br>Legyen élhető... életedből maradt csak egy szeletke.
<br>
<br>*
<br>Az
<br>Öreg
<br>Már, okos.
<br>Tudás mit ér?
<br>Nagy készülődés.
<br>
<br>Hiába vagy bölcs s van tudásod, ha senki nem figyel rád.
<br>Nem kellesz kutyának se már, lombját hullajtja életfád.
<br>
<br>*
<br>Az
<br>Elszúrt
<br>Élet már,
<br>Tény. Végleges.
<br>Idő csak, halad.
<br>
<br>Kártyavárat építettél, rá ment az egész életed.
<br>Árnyak szele tönkre tette... romokban a büszkeséged!
<br>
<br>Vecsés, 2017. július 6. – Szabadka, 2017. július 10. –Kustra Ferenc József – Az apevákat én írtam, hozzá a verset szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit. A versrész címe:,,Kártyavárat építettél!’’.
<br>
A darazsakról, TANQ –ban értekezett a szerzőpáros…
<br>
<br>Mint nyáron, akkor is,
<br>Ház és kutyapásztor voltam.
<br>Az én nyaralásom!
<br>Társas, redő-szárnyú darázs…
<br>Hártyásszárnyúak sem varázs...
<br>*
<br>Dolgom bevégezve,
<br>Már is indulni készültem.
<br>Vettem kerékpárom.
<br>Többféle: fali darazsak,
<br>És élősködő darazsak.
<br>*
<br>A szememhez kaptam.
<br>Szemüveg mögött, mi lehet?
<br>Egy darázs! Szúrt is már!
<br>Látjuk sokat, kecskedarázs,
<br>Oly’ veszélyes a lódarázs.
<br>*
<br>Rémülten szisszentem,
<br>A rovarcsípés nagy veszély.
<br>Rám az allergia!
<br>Fészek, tíz-nyolcvancentinyi
<br>Kolónia, több ezernyi.
<br>*
<br>Nincs a szemüvegem?
<br>Hol lehet? A szememen volt!
<br>Arcom tapogattam!
<br>Másfél hónap alatt nőnek,
<br>Harcra készekké fejlődnek.
<br>*
<br>Sietnem kell nagyon,
<br>Időben orvoshoz érni.
<br>Lakást is kizárom.
<br>Nagyjából július hóra
<br>Beáll fészek, támadóra.
<br>*
<br>Keresem, kutatom,
<br>Újra az udvaron... Végre!
<br>Fűben megtaláltam.
<br>Fészek: sejtek sorozata,
<br>Királynő a petét adja.
<br>*
<br>Ajtót kaput zártam,
<br>Szélvészként orvoshoz értem.
<br>Nem volt nálam TB kártya.
<br>Darázscsípés: fullánkon át.
<br>Méreg adja: gyulladását.
<br>*
<br>A nagy zűrzavarban,
<br>Megértő orvosra leltem.
<br>Jó lett a személyim.
<br>Kötőszövet, jól megduzzad,
<br>Fájdalommal párosulhat.
<br>*
<br>Fél arcom már püffedt,
<br>Mindjárt injekciót adtak.
<br>Intelmet is kaptam.
<br>Súlyos tünetek: szédülés,
<br>És még lehet vérvizelés.
<br>*
<br>Haza bocsájtottak,
<br>És pihenést ajánlottak.
<br>Injekció így hat!
<br>Allergiás reakció!
<br>Segítség, azonnal való.
<br>*
<br>A tükörbe néztem,
<br>Mongolhölgy tekintett vissza.
<br>A veszélyt túléltem.
<br>Ha rosszullét mutatkozik,
<br>Már orvoshoz kívánkozik!
<br>
<br>Szabadka, 2017. június 8. – Vecsés, 2017. augusztus 8. - Jurisin (Szőke) Margit – A HIAQ –t én írtam, és a saját esetemet dolgoztam fel. Alá a verset, szerző és poétatársam, Kustra Ferenc írta. A versrész címe: ”Darázsveszély!”
<br>
Apevában és versben írt a szerzőpáros…
<br>
<br>Nyár,
<br>Forró
<br>Éjszaka.
<br>Kandikáló
<br>Hold, csillagos ég.
<br>
<br>A nap, a tüzét kihányja, mint fölrobbant ördög-katlan,
<br>Mióta reggel fölkelt, csak melegít, de folytonosan.
<br>**
<br>Oly
<br>Nyugodt
<br>A tenger.
<br>Hullámot csak
<br>Kezünk korbácsol…
<br>
<br>Napok óta csinálja, már szik sem bírja, annyira pusztít.
<br>Úgy tűnik, ahhoz, hogy visszafogja magát, kicsit sem konyít.
<br>**
<br>Te
<br>És én,
<br>Egymáshoz
<br>Közeledünk.
<br>Kar, karba olvad.
<br>
<br>Föld bágyadtan de, nagyon reméli már, a jó, frissítő esőt,
<br>De a tücsök csak hegedül, őt ne kezeljék úgy, mint, henyélőt.
<br>**
<br>Mily
<br>Csodás
<br>Éjszaka!
<br>Ölelkezni
<br>Tengervizében.
<br>
<br>Ebbe a sivatagi hőségben, fákról száradtan hull a levél,
<br>És a forró földön, a sok levél egymásnak, nagy esőről mesél.
<br>**
<br>Fogd
<br>Kezem,
<br>Majd engedd,
<br>Had lebegjek
<br>Tengervíz szintjén.
<br>
<br>A délidőben levegő, forró, sőt, fölöttébb tüzes,
<br>A vízelvezető árok, poros, csont szárazon üres.
<br>**
<br>Csak
<br>Vigyázz!
<br>Hullámok
<br>Közt ne vesszek,
<br>Ha értem jönnek...
<br>
<br>Sehol egy felhő, nem jár erre árnyék, ez egy ritka nyár!
<br>A nap kazánját meg csak rakják! Ő egymaga: hőséggyár.
<br>
<br>Szabadka, 2017. május 31. –Jurisin (Szőke) Margit- Vecsés, 2017. június 10. - Kustra Ferenc – Az apevákat szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit írta, alá a verset, én. A versrész címe: „Sivatagi hőség!”
<br>
Versben és apevában filozofált a szerzőpáros…
<br>
<br>Néma időpercekben is halad az életvonat,
<br>Fehér hóban vagy vaksötétben úszik az alkonyat.
<br>
<br>Nem
<br>Siklik
<br>Csak döcög.
<br>Zaj, csendet tör,
<br>Egy lelket morzsol.
<br>
<br>Mindent eltör darabokra, így aztán csak caplat,
<br>Haladunk, meg nem áll, körbeölel élethajlat.
<br>
<br>Sín
<br>Kopott,
<br>Kisiklik.
<br>Tovább indul.
<br>Még mennie kell!
<br>
<br>Néma időpercekben is elhalad az életvonat,
<br>Ködtengerben, nagy hóesésben, nem látni csillagokat
<br>
<br>Fáj
<br>A szív.
<br>Se szó, se
<br>Kép, csak magány.
<br>Foszlott remények.
<br>
<br>Reggelente mindig megjön az új, szupernóva,
<br>Hajnalban már látszik, nem áll meg, de, halad tova…
<br>
<br>Vecsés, 2017. június 4. - Szabadka, 2017. június 19. - Kustra Ferenc József - A verset én írtam, alá az apevákat, szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit.
<br>
