Sír a kedvesem<br><br>Szomorú szerelem, sír a kedvesem,<br>Gyors körforgása a múló életünknek.<br>Az évek itt gyorsan repülnek,<br>Nyomunkban új generációk születnek.<br>Szomorú szerelem, sír a kedvesem.<br><br>Szeretetérintésed a csókok tüzén,<br>Elkényeztetett bókok tengerén<br>Vizet kaszál már a veríték, a láz!<br>Vén csontjaimban kiráz a frász!<br>Szomorú szerelem, sír a kedvesem.<br><br>Látlak, itt vagy még mellettem, szeretlek!<br>Maradnék, ellöksz, én ölellek.<br>Reménytelen a jövőm, a holnapom,<br>Szemeid tüzéből a szavakat kilopom.<br>Szomorú szerelem, sír a kedvesem.<br><br>Léptem nyomán könnyű klónomban<br>Feketébb a világ!<br>Eléget a vágy tüzem hamuján.<br>Lettem kolonc, nyomorékod, rút világ!<br>Szomorú szerelem, sír a kedvesem.<br><br>Lassan kiszökken belőlünk<br>A röpke életünk.<br>Ősi legendaként elporladunk.<br>Életem gonosz zugában lappang vénülten az életem.<br>Szomorú szerelem, sirat a kedvesem.

A bőr színe<br><br>Anyám, tíz éve nem láttam kegyelmedet,<br>Édesanyám, elhoztam az unokádat.<br>Jaj, fiam! Ezt a gyereket intézetbe kell adni!<br>De, anyám, ez az én vérem, az én gyermekem.<br>De, fiam, barna a bőre, látni, hogy cigány!<br>Anyám, akkor is az én gyermekem!<br><br>Kisfiam, úgy féltelek a külvilágtól,<br>Hideg, durva és oly kemény.<br>Tudnod kell, fiam, bármi történik, én nagyon szeretlek téged.<br><br>Hát, fiam, jó lesz majd cselédnek,<br>De unokád, édesanyám!<br>Elhallgass! Ebadta, mit szólnak a barátok, az ismerősök!<br><br>Óh, Atyám! Mondd, hol helyezkedik el a bőr színe a társadalmunkban?<br><br>De, fiam, a származása szégyent hozhat reánk,<br>Hiszen ez a faj tömegesen éhezik és utálat övezi őket.<br>Anyám, akkor is viseld a gondját, kérlek,<br>Mert az unokád árva, és én úgy szeretem.<br><br>Tolerancia és az integrálódás jegyében.

Égre nyíló vályogkunyhók<br>A sötét éjszakában.<br>Könnyes szemmel áll egy legény<br>Egy kunyhó ajtajában.<br>A szívében édes emlék,<br>Mereng a valóságban.<br>Azt a barna kislányt rég nem láttam.<br>Boldogságról álmodozva, állok az ajtód kapujában.<br><br>Valahol a Tarna mentén<br>Szomorúság járja.<br>Valahol egy barna lánynak<br>Könnyes a párnája.<br>Jaj, de az ajtód előtt térdepelve,<br>Imám száll a házra.<br>De lehajtott fejjel odébbállok,<br>Sóhajom nem hallja senki<br>Idelenn a cigányok utcájában.

Messziről jöttél, Tifani,<br>Várt már papi, mami.<br>Száll messzire kacajzsivaj,<br>Pillangókergető gyerekricsaj.<br><br>Nyári vakáción jöttél<br>Fecskecsicsergéssel.<br>Adrikát is hoztad<br>Nyárnak örömével.<br><br>Ha majd elmégy,<br>Csend borul Tarnazsadányra.<br>Nagy fájdalom ül majd erre a tájra.<br>Széllel szembeszállunk.<br><br>Tifani, Adrika, Amira, Pati és Balázska<br>Vén napjaimnak örömhurrikánja.<br>Hófehér reggelek, suhannak az évek,<br>Ki tudja, látlak-e még, gyorsan telnek az évek.<br><br>Tifani unokámnak

Bőrszín nélkül, pigmentált nélküli sors<br><br>Hiszem, hogy bőrszín nélkül<br>Boldogok leszünk.<br>Nem kell a testünknek szín,<br>Csak mi szín nélkül legyünk.<br>Egyenlők leszünk.<br>Sorsunk összefonódva<br>Békén élhetünk,<br>Végre tán boldogok lehetünk.<br><br>Száll a dal, peng a gitár,<br>Száll a dal, röpíti a vágy.<br>Barna bőrünket elviszi<br>Egy szürke kis szárnyú madár.<br>Istenem, hát mért van gyűlölet!<br>A sötét fellegek felett<br>A napfény megpihen.<br>A parkban a padon te is mellém ülhetel.