Hová bújtál kis csacsi?<br>Pedig azt mondta Mami.<br>Itt a füled, itt van ám.<br>Ezen a gyűrött irkán.<br><br>Keresem, kutatom.<br>Sehol sem találom.<br>Kinyitom, becsukom.<br>Akkor sem találom.<br><br>Hová bújtál? Nem talállak!<br>Megmondom majd Apának.<br>Engem becsapott a Mami.<br>Nincs is itt semmi csacsi.

Hited szavát hirdesd nagy haraggal.<br>Szóval is lehet győzni, nem csak karddal.<br><br>Gyenge szóköpő nép csak szájhős.<br>Hidd el, a bátrak hada szava erős.<br><br>Állj ki bátran, soha se légy gyáva.<br>S akkor nem kiáltsz szót a pusztába.

Kakasszóra, pitymallatra Jónás mester felébredt.<br>Hogy készítsen majd délidőre, egy nagyon finom ebédet.<br>De jajj, mi van itt.Jajj,mi van itt!Sötét még a szobája.<br>Fel sem készült. Fel sem készült ekkora nagy csodára.<br>Ragyogó nap. Ragyogó nap. Hová bújt a te fényed?<br>Jónás mester. Jónás mester ablakához el lépdel.<br>Mi takarja? Mi takarja a nap fényét az ablak előtt?<br>Valami nagy. Valami nagy ablaka előtt kinőtt.<br><br>Adok neked! Adok neked! Ragad fejszét Jónásunk.<br>Ily sötétben. Ily sötétben nem fől meg a kolbászunk.<br>KI is szalad. Ki is szalad. Bőszen csattog a fejsze.<br>Dolgozik is. Dolgozik is kezében a nagy penge.<br>Dől a gonosz fénytakaró. Szabad lett a fény útja.<br>Jónás mester háza mellől a gonoszt messze elhúzza.<br>Jó Jónásunk, jó Jónásunk megnyugodott estére,<br>soha többet, soha többet nincs szükség a fejszére.<br>Éjjel, mikor bagoly huhog sötét erdő szélében,<br>Jónás mester pihen ágyán békében.<br>Harmatcseppek, harmatcseppek hullanak háza elé.<br>Kis fűszálak, kis fűszálak nőnek majd minden felé.<br>Reggel mikor, reggel mikor újra ébred Jónásunk.<br>Egy fűszálat, egy fűszálat ablak előtt találunk.<br>Pici ház áll. Pici ház áll erdő mellett a völgybe.<br>Nem mondtam még? Jónásunk egy ici pici kis törpe.

A táj felett megültek<br>a vastag, szürke<br>fellegek<br>esett is kicsit<br>s fázósan közeledett<br>az este akkor<br>amikor találkoztunk<br>veled<br>valami mást kerestünk<br>mind a ketten<br>te igás lovat<br>én szeretőt<br>egyikünk sem az volt<br>aminek a másikat vártuk<br>és nem lobbant fel<br>egyikünkben sem <br>a rőzselángunk<br>miközben <br>egy asztal mint<br>sanda spicli bennünket <br>figyelt<br>tudtuk hogy <br>talákozásunk <br>nem lesz több ilyen<br>te kínodban nevettél<br>mielőtt felálltunk<br>nem szóltam én sem<br>nem tiltakoztam<br><br>hideg őszünk lesz<br>azt hiszem

Magyar vagyok, magyarnak születtem… <br>Szégyelljem, hogy magyarnak születtem? <br>* <br>Nem! <br>Hazám <br>Szeretem. <br>Magyar vagyok! <br>Büszkén kimondom. <br> <br>Vecsés, 2002. április 13. – Kustra Ferenc <br> <br>Vecsés, 2002. április 13. – Szabadka, 2017. augusztus 8. – Kustra Ferenc – A verset én írtam, az apevát alá szerző és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit. <br>