A Hold fénye követi árnyékom rút lován.<br>Ősi szellemek kísérnek hosszú utamon.<br>Csalogat a messzeségek vándorasszonya<br>Szenvedéllyel a tűzvágyak alkonyán.<br><br>Közeledik a hajnal, a fénye ébredezik már,<br>Szekerem nyomán óriáskígyók sziszegnek.<br>Elveszett emberként járom az utam,<br>Új érzelmet adnak elveszett hitemnek.<br><br>Bíborvért köp a hajnal,<br>Békét várna már a lelkem világa.<br>Ezer ellenséggel körbezárva,<br>Szekerezek a nagyvilágba.<br><br>Őseim nyomait kutatom,<br>Keresem a sok miértet utamon.<br>Vándorló életünk nyomán<br>Génünknek egy bezárt világán.<br><br>Tarnazsadány- Hidegvég, 2019. december 1.

Fáradt vérem csorog a szívemre,<br>Búsan dalol verejtékemen a nyár.<br>Fel-fellobban az apró parázs bennem,<br>Vagy csak a napnak melege tűz be az ablakon át.<br><br>Elfáradt már bennem a fiatalság,<br>Éles sasszemem távolba néz.<br>Felsír a lelkem, hát miért érnénk én kevesebbet?<br>Mondd, mennyit ér a vérem ereimben?<br><br>A gyűlölet kardja átvágja lelkem,<br>Bíbor lángú nyár ébreszt fel engem.<br>Álomreményű, szép magyar hazámban<br>Miért élek én gyöngyharmatos magányban.

Nőstényfarkas odújába<br>Beragyog a telihold.<br>Szép asszonyom két szemében játszanak a csillagok.<br>Szél sóhajt a háztetőnkön,<br>Elalszik a csend, s én eltűnődöm<br>Hideg ablakomon át a hófelhőkön...<br><br>Bort ittak az ablak előtt,<br>Majd odébbálltak egy órával ezelőtt.<br>Szilveszter éjszakáján éjjel<br>A békés teliholdat nézem.<br>Elvágyódom a csillagútra,<br>Szilveszterek jönnek újra meg újra.<br><br>Kihűlt szobánkban bort ittunk az asszonnyal,<br>Jó itt kettesben az alkonyban.<br>Szól a himnusz, cseng a pohár,<br>Könnyezik szemünk, ég a varázs.<br>S kinn a pusztán a nőstényfarkas odújába beragyog a telihold.<br>Hideg szél fúj át a Tarnán, s a szél havat hord.<br><br>Tarnazsadány, Hidegvég, 2019. december

Nem szeretem a nevedet,<br>Elfelejtem szerelmedet.<br>Citrom-savanyú nyár.<br><br>Bánatomat eltemetem,<br>Sárba tipró emlékedet,<br>Citrom-savanyú nyár.<br><br>Lelkem csak teérted fáj,<br>Gyere vissza, barna hajú lány.<br>Citrom-savanyú nyár.<br><br>Szívem csak teérted dobog,<br>Két szememből a könny csorog,<br>Citrom-savanyú nyár.<br><br>Ez a méz-édes, savanyú nyár<br>Soha többet nem jön vissza már, de kár.<br>Citrom-savanyú nyár.

Hová lett a ló, az ökrös szekér?<br>Hová lett a házainkból az a sok tehén?<br>Kaszárnyákból hová lettek a katonák,<br>Hová lett ősapáink öröksége, drága, szép hazám?<br><br>Hová lettek a régi gyárak?<br>Hová lett az akácsor, az a sok madár?<br>Iskolákból az a sok deák,<br>Kevés a hívő, templomunk lassan bezár!<br><br>Kertjeinkben nő a tarack,<br>Hová lett a szántóvető, öreg paraszt?<br>Eltűnt minden, ami régi,<br>Mi a gyermekkoromat idézi.<br><br>Hová lettek édesapáink házai!?<br>Hová lett a libákat őrző lány?<br>Hová lett a napfény az égről,<br>Hová lett az élet apáink földjéről?