Egy csendes fellegvár,<br>ős jelekkel falain,<br>ablakai bezsaluzva<br>és lakatok az ajtajain.<br><br>Se barát, se ellenség<br>Nem tud oda behatni<br>kinek mestere közömbös,<br>s kit lehetetlen csábítani.<br><br>Öreg foglya e erődnek,<br>elzárva a kamráiban,<br>hol sötétség uralkodik,<br>és némaság lappang zugaiban.<br><br>Egy hosszas idő aggodalom,<br>keresés és ínség,<br>sötét és halk töprengés,<br>és gyanított reménység.<br><br>Végül is a lélek hangja,<br>mely a szeretetet bizonyítja,<br>és az arany fényével<br>az összes zárat kilazítja.

A fehér plafon közömbös,<br>A bölcső meg rideg, merev.<br>Hangok ütköznek a csendben,<br>De a porcelán nem sérül meg.<br><br>A két kis szem vágyakozik,<br>És a kék szemekkel szembe néz,<br>A szemüveg fénye meg-megcsillan,<br>De nem mozdul a felnőtt kéz.<br><br>A gyerek sírás nem hallatszik<br>És a dajkálás elmarad,<br>A falióra tompán ketyeg,<br>Az idő szívtelenül halad.

Hamlethez<br><br>Korai óra, szürkönyeti távol;<br>Egyedül az egyedüllét vádol.<br>Keservén keresem<br>Menedék melegét.<br><br>Felhős virradat, rideg e kelet,<br>Mi kívül hiány, bennem sem lehet.<br>Hogyan űzzem<br>Magamból a magányt?<br><br>Most zord felhőket rút szél kerget,<br>Bennem meg a magány szélesebbre terjed.<br>Egyedül töprengek<br>Egyén egymagamban.<br><br>A nap felújul új napnak hírével:<br>E hatalmas egyén egy új nappalt képzel.<br>S végre észlelem hogy én szintén vagyok,<br>Mert a kelet fénye két szememben ragyog.

Bíborvörösre festette át,<br>felhők tükrözték a sugarát.<br>Fénycsóvája nyugvó napnak,<br>csodát kölcsönzött a partnak.<br><br>Víz tükrén egy hattyú ringott,<br>tollain a napfény izzott.<br>Ritkán láthattam én szebbet,<br>megmelengeti a lelket.

Puhán lépdelt a fű felett,<br>kertembe tündér érkezett.<br>Billegette kicsit szárnyát,<br>elűzte az éjnek árnyát.<br><br>Hajnal pírja festette be.<br>Madarak daloltak vele.<br>Öröm öntötte el szívem,<br>hálával telt meg a lelkem.<br><br>Igaz volt, vagy csak látomás?<br>Mindegy is, ez oly csodás.<br>Gyönyörű lett a reggelem,<br>jer hát, élvezd te is velem.