Tettetett közönnyel nézek rád,<br>a lelkem fájdalmasan sajog.<br>Szeretném, ha a szíved megnyitnád.<br>Érezném, ahogy karod átölel.<br><br>Nézem szép szemed ívét,<br>a lelkem fájdalmasan sajog.<br>A sors reménytelenségre ítélt.<br>Pedig szívem csak érted dobog.<br><br>Lehetsz-e vajon valaha enyém?<br>Lehetsz-e szívem virága?<br>Úgy érzem elhagy a remény.<br>Szeretlek, de tudom hiába.

Vagyok, aki vagyok.<br>Egyszerű.<br>Adok, amit adok.<br>Célszerű.<br><br>Kapok, amit kapok.<br>Fogadom.<br>Teszek, amit teszek.<br>Akarom.<br><br>Szeret, aki szeret.<br>Gondolom.<br>Leszek, aki leszek.<br>Meglátom.

Lezárult életünk egy fejezete,<br>búcsúzunk e meghitt helytől.<br>Megcsap új világ lehelete,<br>más világ vár ettől a perctől.<br><br>Megszoktuk, mint óvó fészket<br>gyenge fiókák apró serege.<br>Életpercünk már tovább léphet.<br>Mondják, ezután jön majd neheze.<br><br>Búcsút intünk tanárnak, társnak.<br>Tán még összesodor vélük az élet.<br>Jó volt itt lenni kis diáknak.<br>Elballagunk, viszünk magunkkal szépet.

Bejártam a nagy világot,<br>láttam szépet és sivárt.<br>Egy dolog van, mit csodálok,<br>mint Urunk adta nektárt.<br><br>Csábos pillantást, érzéki mosolyt.<br>Lelkek tüzéből bőven áradót.<br>Ahogy puhán karomba omolt,<br>s szerelmes álomba ringatott.<br><br>A NŐ csupa nagybetűvel írva,<br>Isten adta drága kincs!<br>Aphrodité kegyét bírja.<br>Magyar nőnek párja nincs!

Titkos múlt szétoszló hullatestei<br>Emlékeim sötét bugyrába elrejtve.<br>Rémséges tettekkel, s hittel teli.<br>Feltörnek újra reszketve, rettegve.<br><br>Tettem bocsánatra sohasem talál.<br>Gonosz hit vezette pusztításom.<br>Lelkem, mint sebzetten vonyító sakál.<br>Azóta megnyugvásom nem találom.