Az időt nem gyűjthetted.<br>Pénzért megvenni nem lehet.<br>Egyszer elfogy az időd.<br>Fogul ejti majd a jövőd.<br><br>Ragadd meg a pillanatot,<br>ami neked megadatott.<br>Élvezd hát az életet,<br>addig amíg megteheted.

Meghívást kapott pelikán,<br>egy szép vasárnap délután.<br>Hivatalos lett ő mára,<br>egy jó kis hallakomára.<br><br>Üres kézzel nem mehetek.<br>Ajándékot, most mit vigyek?<br>Hallakoma lesz ma este.<br>Biztos halat hoz a medve.<br><br>Nem vihetek én is halat.<br>Sok lesz az, mind megmarad.<br>Hát fogott gyorsan egy békát,<br>mégsem vihetek én répát.<br><br>Tó partján volt a lakoma.<br>Össze is gyűlt ott sok koma.<br>Nyuszika egy répát hozott,<br>medve koma mézes csuprot.<br><br>Süni hozott egy almát is,<br>ő azt szerette amúgy is.<br>Volt holló hozta mazsola.<br>Hogy lesz ebből hallakoma?

Homlokomon csattan két kezem,<br>Nem értem, hogy mi történt velem.<br>Fáradt vágyódás ül nyögve rajtam.<br>Isten tudja, mit akartam.<br><br>Szerettem volna tiszta életet élni.<br>Kínzó vágyaktól soha sem félni.<br>Mit értem el vajon a vágyódással?<br>Összevesztem egy kedves, jó baráttal.<br><br>Nehéz erről őszintén írni.<br>Legjobb lenne elbújva sírni.<br>De most vajon mi lesz erősebb?<br>Férfi büszkeség nem ejt könnyet.<br><br>Befelé sírok, ez egy átok!<br>Elvesztettem egy barátot.<br>Nem tudom, hogy hol hibáztam.<br>Magányra cseréltem büszke vágyam.

Hómező közepén vörös rózsa virít.<br>Dermedő ajkával a fagyott égre sikít.<br>Rossz helyen, rossz időben fogant meg életem.<br>Lám fagyos szélbe burkol be rémület, félelem.<br><br>Tán, ha máshol láttam volna meg a szép napot.<br>Azt mondaná mind ki lát, hogy de szép vagyok.<br>De itt a kietlen, rideg hűvös tájon,<br>dércsípte mosoly ég e büszke bájon.

Árnyas terasz alatt, fon a lány.<br>Mi járhat fejében, az csak talány.<br>Most kósza szálak eggyé válnak.<br>Kéz, és láb ősi ritmust járnak.<br><br>Mint misztérium, olybá tűnik.<br>Az idő sodra tán megszűnik.<br>Egy varázslatos pillanatra,<br>visszafelé forog a rokka.<br><br>Eszébe jut egy vidám tavasz.<br>Mikor még fényes volt a terasz.<br>Kedvese járt rajta peckesen,<br>és rá mosolygott kedvesen.<br><br>Ma messze van tőle a párja.<br>Távoli harcmezöket járja.<br>Vitézül harcol a hazáért.<br>Mit meg nem adna csókjáért.