Nem hordja most a szél<br>A kicsapongó, ballagó deákok dalát.<br>Nyolc év emlék reménye,<br>Mint egy sóhaj, tovaszáll.

Egy üstfoltozó/edényfoltozó élete<br><br>Jár a vándor,<br>Messze tájon,<br>Edényfoltozó doboza<br>Csörög a hátán, csörgedez, amerre jár.<br><br>Üres mezőkön át<br>Falvakba jár.<br>Parasztházak udvarán<br>Puli ugat szaporán.<br><br>Vándorélet<br>Mesés, csodás.<br>Most árnyékban ül,<br>Békén jövőbe lát.<br><br>Várja őt a családja,<br>Puhára vetett, kopott ágya.<br>Némi krajcárral hazatért,<br>A petróleum lámpa még most is ég.<br><br>A múlt emlékeinek megőrzése.

Gyémánt, elhangzott szó,<br>Ígér szépet, tudja, mi a jó.<br>Lassú, könyörtelen ez a világ!<br>Sötét, kimondott szóhibák.<br><br>Lángoló, kemény szavak,<br>Emelhet közénk magas falat.<br>Kirekesztett szenvedés ez a világ,<br>Értelmetlen hozhat újabb vitát.<br><br>Furcsa ízű ez az élet,<br>Így telnek el napok, ezer évek.<br>Megfáradtan ülhetünk a székre,<br>Megpihenni volna már jó végre.

Isteni asszony,<br>Szívemnek királynője.<br>Hajnali fényárban lebegő táncod<br>A kedvemért újra járod.<br><br>Barna hajad<br>Fújja a szél.<br>Csillagok fényénél<br>Szebben mesél.<br><br>Tündöklő tájban<br>Tarka virágom.<br>Szeretlek téged,<br>Utánad vágyom.<br><br>Én már nem engedlek el<br>Minden éjszakán.<br>Oly lágyan ölellek,<br>Még én élek, mindig szeretlek.

álmodozások kora<br><br>Hajtottam vajdánk lovait,<br>Száguldó, szép paripák nyomai<br>Felverték a szép tájnak aranyporait.<br>A végtelen, vad tájban haladtunk egyre tovább.<br><br>Szekereink zörgése messzire hallatszik,<br>Szép lányok víg dalain a Nap hajnallik.<br>Szívünkben új remény ébred talán,<br>Vándorló élet, fejünk fölött szállt a madár.<br><br>Isteni, szép tájakon<br>Törzsünk meg-megállt.<br>Tábortüzeinknél táncot lejt sok szép leány.<br>Szólt a zene, a füst messze szállt.<br><br>Így éltünk egykor, hajdanán,<br>A középkor fénylő hajnalán.<br>Szabadon éltünk, mint a sas,<br>Álmaimban keresem a múltat, mint egy sötét lovas.