Fönt, kék ég alatt <br>Száll boldogság madara? <br>Vajon, milyen kék? <br>* <br>Élet karmája <br>Csillagokban van rejtve. <br>Kódolt üzenet? <br>* <br>Öregen, élet <br>Peremén állva várunk. <br>Idő, nem áll meg. <br>* <br>Lesz kit lelőknek <br>Aztán, hosszan bukdácsol… <br>Mennyországban van. <br>* <br>Van, ki már unja <br>Ácsorgást, előre lép… <br>Mennyek, fogadja? <br>* <br> <br>Az elveszett lélek gyásza megmarad, <br>A megmaradt lélek, életbe ragad. <br>* <br>Remény hídján, átmennék Veled! <br>Csak remény van! Szeretem a melled. <br>* <br>Reményem hajóhídján várakozás zászlaja lobog. <br>Nézem, mi lesz? Remény, elkocog... <br>* <br>Teremtesz és kitörölsz, Te gazember! <br>Reményem, immár nem vagy ember! <br>* <br>Holdfény, felhők között bujdokol, <br>Szomorú, sötét pillanat lesz a vég. <br>* <br> <br>Az élethajóm <br>Fölfogja gyenge szellőt! <br>Mire sem elég… <br>* <br> <br>Csillagfényben látni, az ezüst holdfényt, <br>Halál közel... nem lesz dicsfényt… <br>* <br> <br>Vecsés, 2018. augusztus 28. – Kustra Ferenc József – íródott: senrjúban és tízszavasokban. <br>

Falovacska, miről álmodsz?<br>Mi az, amiről gondolkodsz?<br>Nyargalnál tágas pusztákon.<br>Átugratnál nagy sziklákon.<br><br>Szomorú vagy falovacska.<br>Ez az álmok birodalma.<br>Te itt, a szobában ügethetsz.<br>Csak faló versenyen győzhetsz.<br><br>Ha senki sem simogatja,<br>szomorú a falovacska.<br>De, ha Karcsi ráül végre,<br>öröm csillog a szemébe.

Villám csattanás <br>Mint heves ostorcsapás. <br>Félelmetes hang. <br>* <br>Villám cikázás, <br>Később ég is megdörren. <br>Eső kezd esni. <br>* <br>Az éj bársonya <br>Nagyon ráterült tájra. <br>Villám világít. <br>* <br>Villám haragszik. <br>Orkán, lemondóan nyög. <br>Ég is kitisztul. <br>* <br>Sárga határban, <br>Villám mindent világít. <br>Sötét, menekül. <br>* <br>Bársonyos hajnal, <br>Nem kedvez villámoknak! <br>De majd, délután… <br> <br>Vecsés, 2016. október 3. - Kustra Ferenc József – íródott: a villámlásról, eredeti Baso féle haikuban… <br>

Hétköznapi pszichológia <br> <br>Ha majd meghalok? Akkor már nem húzza életteher a vállaimat, <br>De majd a leszármazottaim, haragban lesznek, mert volt valamim… <br>Ha majd meghalok? Már nem tudom elmondani ezt a nagy bánatomat, <br>Pedig kéne, <br>Mert a háború majd akkor kezdődik, hogy markolják a valamim… <br> <br>Levegő, mérgező lesz, szerelem eltűnik... Hagytam hagyatékomat… <br>* <br> <br>(Septolet) <br>Szív-gyűlölet föltámad, <br>Értetlenség letámad, <br>Van, mi rád marad, <br>Gazdagítsd magad! <br> <br>Mi maradt, <br>Jogosan rád-maradt, <br>Odaragadt! <br>* <br> <br>(Anaforás senrjon duó) <br>Kiváltság nem-igen van, <br>Mert a juss, mi jogosan jár! <br>Már nem kedvezek… <br> <br>Kiváltságot, nem-igen <br>Adtam, fontos: élet-igaz! <br>Halállal vége… <br>* <br> <br>(Bokorrímes) <br>A halál nem csodatévő, <br>Sőt, még nem is megigéző, <br>Gazdagodna ingyenélő! <br> <br>(3 soros-zárttükrös duó) <br>Feszültségben bugyborékol a harag, <br>Rokonok közt, ez maga büdös dögszag… <br>Feszültségben bugyborékol a harag. <br> <br>Rokonok közt az ellenségeskedés csak nő, <br>Már látszik, az örök-harag is kifejlődő… <br>Rokonok közt az ellenségeskedés csak nő. <br> <br>(HIAfo csokor) <br>Emberi faj ilyen. <br>Van, kinek a vagyon <br>Egész élete értelme. <br> <br>Emberi faj ilyen. <br>Van ki mindenkiét <br>Begyűjtené, ó boldogan. <br>* <br> <br>Én már nem tudok, és nem akarok változtatni, <br>De nem is fogok senkit, kicsit sem kárhoztatni. <br>Mindenki éljen meg, ahogy tud, ha én már meghaltam, <br>A túlvilágon jó lesz, majd elmondom, ha rákaptam. <br> <br>Vecsés, 2020. szeptember 7. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában. <br>

Hétköznapi pszichológia… <br> <br>(Bokorrímesben) <br>Van, hol lassabban múlik az idő, van, hol jól "latoltan"… <br>Van, amikor nem telik az idő, de van elhantoltan… <br>Van úgy, hogy rohan, az idő, és nem is összehangoltan… <br> <br>(Közbeni változások: önrímben) <br>Hajnalban, bársonyos még a sötétség és ő az ég ura! <br>Aztán hirtelen felkel a nap, és a fény lesz, ég főura! <br>A bársonyos sötétség, már loholva visszaszól: este ismét ő lesz az ég ura… <br>Az immár reggeli napfény, szeretettel csak körülnéz, mert ő lett az ég főura! <br> <br>(Senrjon csokor) <br>Az idő csak megy, halad, <br>Reá szükség, mindig nagy akad! <br>De, ez elsiklik… <br>* <br>Az idő bársonyosban <br>Sem áll meg, monotonon halad! <br>De, fel sem tűnik! <br>* <br>Az idő hajnalfényben <br>Is rohanva csoszog előre! <br>De, észrevétlen. <br>* <br>Az idő napközben is <br>Csak folyik a homokórában. <br>De, még le is jár… <br>* <br>Az idő nem tiszteli <br>Természetet, meg az embert sem. <br>De, halált igen! <br>* <br>Az idő, csak halállal <br>Nem bír el, útja ott megszűnik! <br>Az idő után? <br>* <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Az idő, maga a lét, láthatatlan pillantok tömkelege, <br>Sok picinyi történés lesz, mi egyberagadtak egyvelege… <br>Az idő, maga a lét, láthatatlan pillantok tömkelege. <br> <br>Vecsés, 2020. december 25. – Kustra Ferenc József – íródott; versben. <br>