Szűrt fény kergetőzik a lombokon.<br>Két levél között csendben átoson.<br>Lecsúszik az ősöreg fa törzsén.<br>Mely az időt nyögve áll itt görbén.<br><br>Megfáradva várja léte végét.<br>Kor marta ránc barázdálja kérgét.<br>De most csak figyeli a fény táncát,<br>öröm simítja ki kérge ráncát.

Nézegetem szobám kopár falát.<br>Szellemeket rajzol rá egy faág.<br>Ahogy hajladozik, kint a fényben.<br>Árnyék rajzol képeket sötéten.<br><br>Megjelenik a bőség szelleme.<br>Soha sem voltam jóban ővele.<br>Látszik még egy, ki sosem volt barát.<br>Nyugalom díszíti szobám falát.<br><br>Megjelenik életem hű társa,<br>a velem sétálgató bús dráma.<br>Ővele mindíg is jóban voltam.<br>Te is itt vagy barátom? Dúdoltam.<br><br>Na menj el innen már a fenébe.<br>Minden trükködet tudom betéve.<br>Behúzom a függönyt, hogy ne lássam.<br>Úgyis marad az egyetlen társam.

Elindult a komor ősz már.<br>Előtte ballagott a nyár.<br>Lehagyta az ősz a nyarat.<br>Az ősz mögött hát lemaradt.<br><br>Mikor érezte, hogy fárad,<br>lépett hátrafelé hármat.<br>Minden lépése egy hónap.<br>Ősz utat ad tél apónak.<br><br>Nem lehet itt semmi panasz.<br>Látszik már a színes tavasz.

Lassan ballagott az erdőn, réten át.<br>Szomorkásan köszöntötte a világ.<br>Ködköpenyébe burkolódzva néz körbe.<br>Bokrok köszönnek rá a csendes őszre.<br><br>Megjött, a nyárra színes fátylat vetett.<br>Bús felhőkkel borítva be az eget.<br>Pillantása rozsdát vet a levélre.<br>Sárgás színek költöznek a vidékre.<br><br>Megrázza szép fejét a büszke tölgyfa.<br>Levélkoszorúját földre hullajtva.<br>Meghajolva köszön az ősznek a nyár.<br>Eljött az idő, hogy ő távozzon már.

Emlékezésről… <br> <br>(Senrjon duó) <br>Nagyon izzadunk hőben, <br>Mint muraközi fuvaros-ló. <br>Sörgyári munkás. <br> <br>Sörgyár, nem sarkvidéki, <br>De majd hűteni kell söröcskét. <br>Sör… sok kedvelő. <br>* <br>(3 soros-zárttükrös duó) <br>Öreg fánk lombja, udvari hőben néha rezdül, <br>Alá is ül mindenki, ki hő elől menekül… <br>Öreg fánk lombja, udvari hőben néha rezdül. <br> <br>Öreg fánk lombja alatt, van, aki beszélget, <br>Van, ki karosszékben elhorkolja lényeget… <br>Öreg fánk lombja alatt, van, aki beszélget. <br>* <br>(HIAQ duó) <br>Bobikánk nyelve lóg, <br>Kutyus lihegésétől, ráng’. <br>Bobi fáradtan néz. <br> <br>Bobikánk velünk van, <br>Jó neki, mert ő nem izzad. <br>Együtt hűsöl család. <br>* <br>(Senrjú duó) <br>Férfiak fröccsöt <br>Kortyolnak… hideg szóda! <br>Más, hideg teát. <br> <br>Hidegtől többek <br>Izzadnak, nagy pihegés. <br>De ha, ez ízlik… <br>* <br>(Bokorrímes duó) <br>Kicsik homokoznak és egyszer össze is vesznek <br>Homokvárak, összesen hány tornyúak legyenek… <br>Némi perpatvar, de aztán már szót is értenek. <br> <br>Bobikánk feláll, és homokozó mellé fekszik, <br>Milyen rendes, kicsiket megvédeni törekszik… <br>Fekete szőre van, gyötri a meleg… lihegszik. <br>* <br>(10 szavas duó) <br>Alkonyodás közelg’, fény, mint bíborvarázs, elterül, <br>Égi hamuparázs, végül besötétül… <br> <br>Így nap végén jő homálypillanat, <br>Ég parázsló fényén, lassú hervadat... <br>* <br>(Sedoka) <br>Esteledik már, <br>Nem enyhül, kutya liheg. <br>Hőség, mindenkinek sok. <br> <br>Még lesz itt bogrács <br>Főzés, estebéd gyanánt. <br>Hőség, mindenkinek sok. <br> <br>Vecsés,2017. július 1. – 2021. július 7. - Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában. <br>