Holt csillag hullt a kopár tájra,<br>Hideg lelkem a zúzmarára,<br>Fájó szívem harmatjára.<br><br>Elveszett szerelmünk hullt porrá,<br>Szomorú csend zúzza ronccsá!<br>Keserű vágyam válik holttá.<br><br>Nem szerettem mást, csak téged,<br>Reszket a szívem, valami éget!<br>A lelkemet is ronggyá tépted!<br><br>Egy csillag tűnt el a messzeségben,<br>Megcsaltál! Nem jutok révbe!<br>Szerelmünket zártad jégbe.<br><br>Tarnazsadány- Hidegvég, 2020. augusztus 6.

Tarna folyó Zúgva vágtat,<br>Messzire sodorja a reszkető vágyat.<br>Szennyes viskó a Tarna partján,<br>Gyakran jártunk oda az év sok napján.<br><br>A napfényes, harmatos vágyak ölén<br>Üzen a napfény, s elhallgat a tiltott ködén.<br>Tüzet varázsló, gonosz napszerelem.<br>Benned rútul halálomat lelem.<br><br>Azok az évek már eltűntek,<br>Néha-néha még visszanéznek.<br>Az én bánatom csendes magány,<br>Elhal lassan a múltunk nyomán.<br><br>Felettünk sokat beszéltek terólad!<br>Te megaláztál, megcsaltál, s én nem hittem a szónak!<br>Elmúlt, régvolt, viselem a sorsunk,<br>Mind a ketten nagy bolondok voltunk.<br><br>Arannyal, ezüsttel kedveskedtem volna,<br>De a mély, vérző sebemet vissza-visszahozza.<br>Szerelmünk sziklafalát leostromoltátok!<br>Bennem az érzelmet is legyilkoltátok.<br><br>Igaz történet alapján.

Vad mezők dicső oltárán<br>Tündöklő köldök termékenységéből<br>Megszült anyám.<br>Egy leprás, rongyos telepen.<br><br>Ásítón felkelt a nap,<br>Csont sovány barnasággal felsírt egy csecsemő.<br>Az ég millió csillagai alatt lettem<br>Koldusszegény, barnaságomba fuldokló,<br>Álmokat szövő, vándorló életszekér.<br><br>Jöttek éhes nappalok<br>A cigány telep zárt világán.<br>Hegedült csontjai verítékein<br>Egy vénhedt, vézna, öreg zenész cigány.<br><br>Csendes, kietlen, sivár, rút életem<br>Egy testetlen árnyékként felnevelkedett.<br>S ezernyi szenvedéllyel írom ócska verseim.<br>Dübörög a felhők dobja,<br>Mély sötét barnaságom szapulgatja,<br>Szelíd szél követ már a végső utam felé.

Vándorlás<br><br>Morajlik a tenger...<br>Piros fodros szoknyád<br>Meglebbenti a szél.<br>Szekereink pihenőjén<br>Tábortüzünk füstje száll.<br><br>Csak te meg én a tengerparton<br>Szerelmet szövő éj hajnalán.<br>Tábortüzünk parazsánál<br>Pihen népünk<br>Hosszú utunk fáradságán.<br><br>Tarnazsadány, 2020. április 13.

Új korszak hajnalán<br><br>Néptelen városok, falvak,<br>Kopár világ.<br>Lehullt rózsák között<br>Nem ballag most a vén deák.<br><br>Bezárták kapuit az iskolák,<br>Új korszak, talán elmaradnak idén a diplomák.<br>Porba hullt könnyein,<br>Otthon olvashatjuk könyveink.