Idő 
Értékelés 
Értékelés Van, hogy elfogynak a szavak.<br>Mikor már a csend, mi marad.<br>Körülötted zavaros kép.<br>Egy palettán a rút, és szép.<br><br>Sors keverte szürkeségben,<br>sikít a szín a nagy csendben.<br>Egy maradt a sorspalettán,<br>szennyes múlttal a keresztfán.
Pezsegve bukik át a víz a gát tetején.<br>Emlék szűrődik át a valóság szövetén.<br>Mint reggeli fény a szúnyogháló anyagán.<br>Olyannak tűnik most, ez az emlék is talán.<br><br>Kacagva rohantam a gáton kis gyermekként.<br>Ittam magamba a boldogságot cseppenként.<br>Itt ülök a régi gát mellett emlékezve.<br>Gyermekkorom szépségei jutnak eszembe.<br><br>Mezítláb futva a tarló sárga tengerén.<br>Játszottam az élet csodálatos hangszerén.<br>Nem nyúzott az élet által rám ruházott gond.<br>Akkor azt hittem a keserű ember bolond.<br><br>Még nem mételyezett meg az élet keserve.<br>Bár csak felnőnék. Vártam én akkor epedve.<br>Most meg újra kisgyermek szeretnék lenni én.<br>Igen, talán ez lehet a felcserélt remény.
A búzamezők
<br>Napjai már lejártak.
<br>Pékek öröme.
<br>*
<br>Tűző napocska
<br>Aranya kalászt érlelt.
<br>Roppanó kenyér.
<br>*
<br>Boglyák glédában,
<br>Nap még tüzes csókot oszt.
<br>Árnyékban sincs hűs.
<br>*
<br>Bennem ég még tudat, hogy a nyár csók-gyújtó
<br>Az árnyékba bújt estlepel meg felbujtó.
<br>Utána futnék, hogy el ne menjen nyaram…
<br>Most nem mehetek, elfeküdtem a nyakam…
<br>
<br>Most is csak állok, érzem, lelkemből illanó vágyakat,
<br>Próbálom élvezni körbeölelő napsugarakat.
<br>Este is, az éj fekete leplébe takarózik az ég,
<br>Szívemet vágyva, fájdalom feszíti, mikor lesz újra kék…
<br>*
<br>A bárányok már
<br>Összebújtak, zord idő!
<br>Eső kezd esni.
<br>*
<br>A mélyülő éj-kékbe sápadtan figyel a csillag-sereg,
<br>Nem is hunyom le szemem, vigyázok, mert egy még eltekereg.
<br>Hegyen, az átmelegedett sziklák, árnyékot már nem adnak,
<br>Az ott lakó vaddisznók, bánatos röfögésre fakadnak.
<br>
<br>Már a Nap is remegve, bánatosan, láthatáron lemenő,
<br>Izzad is, látszik horizonton, hogy ott nagyon esik az eső.
<br>Eső, rossz idő, köd és a viharok, mind jelzi, ez az elmúlás,
<br>Kacagva támadó szélvihar, mit készít... puha-avar újulás.
<br>*
<br>Felharsan gerle
<br>Hangja, erdei csendben.
<br>Párját keresi.
<br>*
<br>Elgondolkoztam, hogy az ősznek is megvan a maga szépsége,
<br>Halottak napja persze nem jó, ez azért lélek reménysége…
<br>Távoli vihar hangjából hallom, hogy nem is kell sokat várni,
<br>Szőlő is lassan beérik, szüret is lesz, csak neki kell állni…
<br>
<br>A diónk is beérett, már lehet Kossuth-kiflit sütni,
<br>Bízok, hogy az aranyló napsugarak fognak még sütni…
<br>Lelkemben már zsongva dúdolgat az ősz éneke,
<br>Pirosodik a „vecsési piros” szép nagy szeme.
<br>*
<br>A tiszta égbolt
<br>Sötét egén, Hold suhan.
<br>Halvány árnyékok.
<br>*
<br>Lesz még itt, hogy a szélvihar leveri a fák kabátját,
<br>Meg beűzi nálunk is, a kutyaólba a lakóját.
<br>Lesz, hogy a léptünk majd a harmatos fűben tocsog,
<br>Éhes varjúsereg, meg szántásban trécsel, locsog.
<br>*
<br>Úti nyárfasor,
<br>Mellette él dinnyeföld.
<br>Már érett dinnyék.
<br>*
<br>Lehunyt szemmel látom szépséges, újuló őszi fényeket,
<br>És ezzel azt hiszem, sikerült is megfogni a lényeget.
<br>Túl a láthatáron hideg hajnal erre lép,
<br>A réteken elterülő fűszőnyeg még szép.
<br>
<br>Az erdőt kigombolja, lemezteleníti a szél,
<br>Hallani, hogy két fuvallat-roham egymással beszél.
<br>Bámész fellegek is munkába állnak, összeállnak,
<br>Nem sajnálkoznak a fák által levetett kabátnak…
<br>*
<br>Kezdő szélvihar
<br>Öreg drótkötélen ül.
<br>Leesve, dühöng.
<br>*
<br>Hideg szelence
<br>Lassan nyílik. Viharok.
<br>Minden, köd-nedves.
<br>*
<br>Falevél hullik,
<br>Felrepíti vadult szél.
<br>Még, napfény szikra.
<br>
<br>Vecsés, 2014. október 1. – Kustra Ferenc József - Versben és eredeti, Basó féle haikuban…
<br>
Az élet és a lélek megrontója…
<br>
<br>A pletyka sötét!
<br>Félelem nélkül
<br>Zöm hazugságot
<br>Szül eredményül.
<br>
<br>Pletyka, maga a sötétség,
<br>A fényvesztettség,
<br>Pokolba levonzó, vak mélység
<br>*
<br>
<br>Méregként terjed,
<br>Senkit nem kímél,
<br>Miért állna meg
<br>Már az elsőnél?
<br>
<br>Legveszélyesebb a lélekméreg felszívódása,
<br>Mert az agyat is teljesen körbejárja.
<br>
<br>*
<br>Gúnyos szavakkal
<br>Illet, záporoz.
<br>Megtévesztéssel,
<br>Fájdalmat okoz.
<br>
<br>A gúny olyan, mint egy rozsdás tőr!
<br>Lélekben, előre tőr!
<br>
<br>*
<br>Vigyázz, ki ne mondd
<br>A piszkos pletykát.
<br>Ne legyél álnok,
<br>Hamar fogd be szád.
<br>
<br>Ha, tovább mondod, akkor terjeszted a pletykát,
<br>Növeled ártatlan rémálmát!
<br>
<br>*
<br>Fékezd a nyelved!
<br>A pletyka csapda,
<br>Ha szállni hagyod
<br>Lehetsz a rabja.
<br>
<br>Van, hogy még a halott is dumál…
<br>Holttest is pletykál.
<br>*
<br>
<br>Ha hallgatni tudsz:
<br>A csend hatalma
<br>Pletykának veszte.
<br>Béke a jutalma.
<br>
<br>Szabadka, - Vecsés, 2018. február 26. – Jurisin Szőke Margit – Kínai, ,,bambuszköltészet’’ = ,,vu-csüe’’ 4x5 Rímképlet: xaxa (x = végtelen) szerzője – a 10 szavasokat írta: Kustra Ferenc
<br>
Elemezgetés…
<br>
<br>(vers)
<br>Az éji sötét vágtat matton, színtelenül,
<br>Sőt, ha én jól érzem, akkor gyökértelenül…
<br>Egy havi, vagy már ezerévnyi a szenvedés?
<br>Volt itt mindig is messzinek tűnő gondlesés….
<br>
<br>Túl
<br>Sok a
<br>Fájdalom,
<br>Sokszor űztem
<br>Elérhetetlent.
<br>*
<br>
<br>(TANQ)
<br>Beszorultak szavak,
<br>Immár elérhetetlenek.
<br>Szenvedés… hullik már?
<br>
<br>Szép
<br>Szó a
<br>Szeretet,
<br>Volt... elveszett.
<br>Már csak szenvedek.
<br>*
<br>
<br>(10 szavas)
<br>Fény, soha nem hatol át ködön,
<br>Ez a vaksiság, köbön.
<br>
<br>Fény
<br>Sem jut
<br>Már elég,
<br>Vakon megyek
<br>Hervadás felé...
<br>*
<br>
<br>("Shiliuziling" – kínai versforma)
<br>És
<br>Után, oly’ bősz az esdés,
<br>De minek?
<br>Az természetes?
<br>
<br>Még
<br>Vannak
<br>Óhajok,
<br>Csábítóak...
<br>Ám csak ábrándok.
<br>*
<br>
<br>("Yijiangnan" – kínai versforma)
<br>Vágtató
<br>Éjsötét elől,
<br>Beszorultak a szavak!
<br>Csend van a beszéd felől…
<br>Szenvedés, elől!
<br>
<br>Éj
<br>Sötét,
<br>Szó retten,
<br>Csend is szótlan,
<br>Hóhér a magány...
<br>
<br>Éj
<br>Sötét,
<br>Szó akad,
<br>Megszeppent csend…
<br>A magány, meg… öl.
<br>*
<br>
<br>(10 szavas)
<br>Jó tettemért, jót várok helyébe,
<br>De fájdalmat érzek, kapok cserébe.
<br>
<br>A
<br>Mondás
<br>Kétszínű,
<br>Néha becsap,
<br>Fájdalmat okoz.
<br>*
<br>
<br>(„vu-csüe” – kínai versforma)
<br>Darabokra hull
<br>Lét öröksége?
<br>A mámor sötét,
<br>Ez a lét vége?
<br>
<br>Hol
<br>Van a
<br>Sok emlék?
<br>Zsibbadt vágyak.
<br>Nélkülük nincs lét.
<br>*
<br>
<br>(3 soros-zárttükrös)
<br>A fény a sötétre mered menekülés közben,
<br>Sötét üldözi? Nézzük, igen, olyan lökötten…
<br>A fény a sötétre mered menekülés közben.
<br>
<br>Fut
<br> A fény,
<br>Ijedten.
<br>Űzi sötét,
<br>El tudod hinni?
<br>*
<br>
<br>(HIAfo)
<br>Gondok, már megszűntek!
<br>Kibeszélők, nem ismerik
<br>Másként az életet?
<br>
<br>A
<br>Teher,
<br>A gondok,
<br>Súlyosabbak,
<br>Évek múltával.
<br>*
<br>
<br>(„Zhuzchici” – kínai versforma)
<br>Fény halad, menekülés?
<br>Ezer év, leépülés?
<br>Esdőn nyújtom kezemet...
<br>Ezer év, gödrösödés?
<br>
<br>Mint
<br>A test,
<br>Szellem is
<br>Töpörödik.
<br>Létért esdeklek.
<br>
<br>*
<br>(oximoron)
<br>Lassan, békésen és csukott szemmel továbbmegyek,
<br>Ujjongva ugrálni kéne, hogy vagyunk! Emberek…
<br>
<br>Már
<br>Vakon,
<br>Tévhittel
<br>Élem létem.
<br> Emberhez méltón?
<br>*
<br>
<br>(európai stílusú haiku)
<br>Hullaszagra jön,
<br>Elsilányult valóság?
<br>Arcokon mosoly…
<br>
<br>Vecsés, 2010. november 3. - Szabadka, 2018. február 23. – Kustra Ferenc – a versszakokat 12 féle más-más stílusban (Egy témában!) én írtam. Alájuk az apevákat szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. Az apevák címe:”Létért kiálltok!”
<br>
