Hétköznapi pszichológia… + HIAQ -ban és tízszavasban. <br> <br>Születni, meghalni, <br>Ez az élet menetrendje, <br>Közte élni kell’ ne... <br>*** <br> <br>Születésemkor szüntelen áradó árny-fény masszában <br>Ébredtem az újdonsült világomra. <br>Életemben ezt a masszát átéltem, minden napokban <br>És <br>Így készültem jövő túlvilágomra... <br> <br>Csak ilyen masszát kaptam életemben... nagy adagokban. <br> <br>*** <br>Kapsz jót keveset, rosszat nincs kivel, hogy megosszad, <br>Hátad beleroskad. <br> <br>Vecsés, 2017. szeptember 27. – Szabadka, 2017. október 4. – Kustra Ferenc – a verset én írtam, a HIAQ –t és a 10 szavast, szerző-, és poétatársam, Jurisin Szőke Margit. <br>

Versben és apevában meditált a szerzőpáros… <br> <br>Esteledik, napi elmúlás közeledik <br>Lassan, az esti sötét is itt lesz, feldereng. <br>Még látszik, hogy a dombon a vár magasodik, <br>Nehéz nap után, megy és kicsit, elszendereg. <br> <br>Nap <br>Korong <br>Alant jár. <br>Est sötétje <br>Közeledik már. <br> <br>A dombról búcsút <br>Int ódon vár. <br>Lassan rá <br>Álom <br>Hull. <br>* <br>Percek felébrednek, hogy siessenek vagy sem, <br>Sötét lepel is készül, hogy leterítsen-e mindent. <br>Táj, sötétülő bíborvörösben... csak nézem. <br>De, a szín is elmegy aludni, itt is hagy majd, mindent. <br> <br>Lesz <br>Álom, <br>Vagy mégsem? <br>Múló percek, <br>Majd elárulják. <br> <br>Alomba merül <br>A táj. Sötét <br>Takaró <br>Mindent <br>Fed. <br>* <br>Sötétben ébred a szerelem is, majd ural mindent, <br>A vágyak is felkeltek, eljöttek, hogy tobzódjanak. <br>Reggelig tart az uraskodásuk, elérnek mindent, <br>A várfalak még vakolatra várva, álmodoznak. <br> <br>Éj <br>Ébreszt <br>Szerelmet, <br>Vágy nő, szárnyal <br>Csillagos égig. <br> <br>Ódon vár meg csak <br>Álmodozik, <br>Új ruhát <br>Venne <br>Már. <br> <br>Vecsés, 2017. augusztus 1. – Szabadka, 2017. szeptember 19. – Kustra Ferenc – a verset én írtam, a versszakok alá az apeva párokat, szerző- és poéta társam Jurisin Szőke Margit. <br>

Egyszerű, hétköznapi, viharos gondolatok… <br> <br>Mint egy szétlőtt makadámút az életutam, <br>És már régen rájöttem, ez csak előfutam... <br> <br>Ó! <br>Csodák <br>Csodája, <br>Minden ragyog <br>A kék ég és Föld. <br>* <br> <br>Életfronton sincs lehetőség, hogy állandóan múlassunk... <br>A nagy és figyelmetlen örömbe, könnyen belehalhatunk! <br> <br>Mily <br>Kellem, <br>Tavasz van. <br>Szívben ébred <br>Bűbájos érzés. <br>* <br> <br>Villámok erősszakosan ölelik az erdőt, <br>Tovább fenyegeti a gaz reszketőt, remegőt! <br> <br>Te, <br>Drága! <br>Fényedben <br>Úszik lelkem, <br>Jó, hogy velem vagy. <br>* <br> <br>Hajjaj, <br>Nagy itt a baj! <br>Anyám otthon, csendben vár, biztosan nem örül, <br>A hülyeségeimbe lassan beleőrül... <br> <br>Mily <br>Csodás! <br>Hevesen <br>Ver, kalapál <br>Szívem, keblemben. <br>* <br> <br>Kukoricásban <br>Dagonyáz a vaddisznó! <br>Csak szárazság van... <br> <br>Fitt, <br>Derűs <br>Életem. <br>Szívem zenél, <br>Lelkem zsong veled. <br>* <br> <br>Játszótéren, juj, kemény a beton. <br>Szülő az, ki tanulságot levon! <br> <br>Most <br>Szemem <br>Mosolytól <br>Csillog, villog. <br>Ugye itt maradsz? <br>* <br> <br>Csendben ültem fönn az eperfán, <br>A kék-madár meg csak meredt rám. <br>Hívtam őt, de a szárnyával megcsapott <br>Lóra kapott és oly' gyorsan ott hagyott... <br> <br>Jó <br>Nekem <br>Így veled, <br>Ha menned kell, <br>Csak ne örökre. <br>* <br> <br>Voltam én katona is, békében, nem voltam fronton, <br>Pedig, lehet, hogy nem volna gondom, semmilyen fronton... <br> <br>Térj <br>Néha <br>Be hozzám, <br>Én várok rád. <br>Ó, te! Boldogság... <br>* <br> <br>Szép lelkem elsőre beköltözött egy romvárba, <br>Így talán mehetett volna akár mozdonygyárba. <br>Már tudom, a váram egy szétnyilazott roncstelep, <br>Szó szerint semmi nincs, így lehet enyém... címszerep. <br>Nem kell ajtót zárni, a fő-falak is kupacban, <br>Ezt éljem, ha tudom… remek, végzetes gubancban. <br> <br>Vecsés, 2018. február 25. – Szabadka, 2018. február 27. – Kustra Ferenc- A verset én írtam, az apeva csokrot, szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit. A csokor címe:”Érte élni érdemes”. <br>

Életképekben <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Aranyszín sugárral rajzolja a nap, a nyarat, <br>Ha tán’ holnap eső lesz, akkor ez csak egy falat… <br>Aranyszín sugárral rajzolja a nap, a nyarat. <br> <br>(Bokorrímes) <br>A mezőn egy kútágas áll és a gém a napmelegtől, víz nélkül kiszáradt, <br>Az arra járó őz és vaddisznó csapat, a tikkasztó hőségben kifáradt... <br>Nem tudják, de már soha nem lesz víz, az utolsó vödörrel rég volt... kiáradt! <br> <br>(Anaforás, bokorrímes) <br>A tanya körül a gazda, állatainak mindenhol lekaszálja a füvet, <br>Aztán meg udvarban kis-óriási kazlakba rakja… csodálja is a művet! <br>A fű jól kiszárad, majd szénapadlásra kerül. Állatok eszik: széna művet! <br> <br>(Anaforás, 3 soros-zárttükrös) <br>Meleg szél, halkan susogva, majd' megveszetten rohangál a lombok között, <br>Melegíti őt nagyon a nap és ezért elbújik a levelek között… <br>Meleg szél, halkan susogva, majd' megveszetten rohangál a lombok között, <br> <br>Vecsés, 2020. július 2. – Kustra Ferenc – a zárt-tükrös az saját fejlesztésem. Úgy kell olvasni, hogy először az egyest és a 2. –t egyben, utána a 2. –t és a 3. –t egyben, majd ekkor lehet értékelni. <br>

Néztem ki az ablakon… <br> <br>(Senrjon) <br>Tudhatnám van-e neki <br>Komoly ok, nyájasságban ríni? <br>Könnyei hulltak. <br>* <br> <br>(Senrjú duó) <br>Láttam, változott <br>A nyájassága gyorsan. <br>Könnyek kopogtak. <br> <br>Jaj! Felfigyeltem, <br>Szuszogás érdes hang lett! <br>Csak nézek! Hörög… <br>* <br> <br>(Apeva) <br>A <br>Vihar <br>Mutatta <br>Már vicsorát. <br>Neki állt följebb. <br> <br>Vecsés, 2021. június 12. – Kustra Ferenc József – íródott: Alloiostrofikus versformában. <br>