Mesék, vár alján zöldell a rét.<br>Álomba ringatón még visszatér.<br>Vidáman játszanak,<br>Rúgják a port,<br>Labda repül, a szív zakatol.<br>Ezer virágos rét mind a tiétek,<br>Gyermeknapon álomvilágban éltek.<br>Átélem újra veled a gyermek világát,<br>Játszik a szélben a mesés világ.

Szerelem könnyei<br><br>Szerelmünk lélektüzén élek,<br>Mézillatú lelkünk harcán félek, hogy elégek.<br>Álmatlan hajnalokon hallgatunk csendet,<br>Álmaim aranyszínű hintaján folyton kereslek téged.<br><br>Hány ölelés és hány vitán őszültünk meg,<br>Szóváltásunk olykor éjjeli harcra ment.<br>Remegőn, megtörve elvérzik bennem az érzés,<br>És feltámad bennem újra a szerelemféltés.<br><br>Nem tudok már mást szeretni,<br>Hazugsággal mért kell nékünk élni.<br>Néked adtam a szívemet,<br>Veled élem le az életem.<br><br>Sóhajom hangján kétségbeesik a remény,<br>Földi életem kíntól szenvedőn még mit remél.<br>Ámor kitépte szívem, s én néked adtam,<br>Tündöklő életem ifjúságát terád hagytam.<br><br>Sötét vándor, csillagok alatt sétálok céltalan,<br>Lelkünk oltárán zokogok némán egymagam.<br>Hogyha majd nem kellek végleg tenéked,<br>Látogasd meg az elárvult sírhelyem.

Apám barnaságba fojtott szegénységen,<br>Nevelt hat gyereket, arcán a nap megedzett.<br>Vert vályogot, tört követ, ásott árkot,<br>Küzdött az árvíz ellen a feltöltendő gáton.<br><br>Temetőben pihen szegénykém teste,<br>Úgy vártam gyerekként haza minden este.<br>Ránk hagyta a nyomort, a szegénységet,<br>Azóta is akadnak nehézségek.<br><br>Könnyezek a néma csendben,<br>Bánatom szívembe rejtem.<br>Elmúlt az az idő, mint egy álom.<br>Hogy a fiad lehettem, apám, az Istent áldom.

Apám arcán sűrű volt a bánat,<br>Negyvenhárom éve hagytad el a földet s a házat.<br>Most itt állok a sírhalmodnál könnyező szemekkel,<br>Rád gondolok fájón, lehajtott, bús fejjel.

Langyos esők, fájó könnyek,<br>Sötét éjen felhők jönnek.<br>Bíbor alkonyon vérfolyók,<br>Földre csorog lehangolón.<br><br>Kopár égen nincsen csillag,<br>Égi jelenség álmot ringat.<br>Hervadó rózsa, cigány élet,<br>Tarna partján napfény nincsen.<br><br>Kunyhóink helyén vad füvek,<br>Templomunk harangján süket fülek.<br>Földünkön kevés a hit, sír az Isten.<br>Némán hallgat az idő csendes hitben.