Titkos múlt szétoszló hullatestei<br>Emlékeim sötét bugyrába elrejtve.<br>Rémséges tettekkel, s hittel teli.<br>Feltörnek újra reszketve, rettegve.<br><br>Tettem bocsánatra sohasem talál.<br>Gonosz hit vezette pusztításom.<br>Lelkem, mint sebzetten vonyító sakál.<br>Azóta megnyugvásom nem találom.

Hová bújtál kis csacsi?<br>Pedig azt mondta Mami.<br>Itt a füled, itt van ám.<br>Ezen a gyűrött irkán.<br><br>Keresem, kutatom.<br>Sehol sem találom.<br>Kinyitom, becsukom.<br>Akkor sem találom.<br><br>Hová bújtál? Nem talállak!<br>Megmondom majd Apának.<br>Engem becsapott a Mami.<br>Nincs is itt semmi csacsi.

Hited szavát hirdesd nagy haraggal.<br>Szóval is lehet győzni, nem csak karddal.<br><br>Gyenge szóköpő nép csak szájhős.<br>Hidd el, a bátrak hada szava erős.<br><br>Állj ki bátran, soha se légy gyáva.<br>S akkor nem kiáltsz szót a pusztába.

Kakasszóra, pitymallatra Jónás mester felébredt.<br>Hogy készítsen majd délidőre, egy nagyon finom ebédet.<br>De jajj, mi van itt.Jajj,mi van itt!Sötét még a szobája.<br>Fel sem készült. Fel sem készült ekkora nagy csodára.<br>Ragyogó nap. Ragyogó nap. Hová bújt a te fényed?<br>Jónás mester. Jónás mester ablakához el lépdel.<br>Mi takarja? Mi takarja a nap fényét az ablak előtt?<br>Valami nagy. Valami nagy ablaka előtt kinőtt.<br><br>Adok neked! Adok neked! Ragad fejszét Jónásunk.<br>Ily sötétben. Ily sötétben nem fől meg a kolbászunk.<br>KI is szalad. Ki is szalad. Bőszen csattog a fejsze.<br>Dolgozik is. Dolgozik is kezében a nagy penge.<br>Dől a gonosz fénytakaró. Szabad lett a fény útja.<br>Jónás mester háza mellől a gonoszt messze elhúzza.<br>Jó Jónásunk, jó Jónásunk megnyugodott estére,<br>soha többet, soha többet nincs szükség a fejszére.<br>Éjjel, mikor bagoly huhog sötét erdő szélében,<br>Jónás mester pihen ágyán békében.<br>Harmatcseppek, harmatcseppek hullanak háza elé.<br>Kis fűszálak, kis fűszálak nőnek majd minden felé.<br>Reggel mikor, reggel mikor újra ébred Jónásunk.<br>Egy fűszálat, egy fűszálat ablak előtt találunk.<br>Pici ház áll. Pici ház áll erdő mellett a völgybe.<br>Nem mondtam még? Jónásunk egy ici pici kis törpe.

Örömtől vágyakozó szeretetben<br>Anyám megszülte kisfiát.<br>Örökké való szeretetben<br>Élnek gyerekeink gyermeknapokon szeretetben.<br><br>Fekete felhők alatt a szenvedésünk,<br>A boldog gyermeknapokra visszanézünk.<br>Kitárja ajtónkat a hideg szél.<br>A családunk búja, baja belefér.<br><br>Karavánútjainkon fekete átok,<br>Nap fényén kisgyerekek játszanak a tájon.<br>Nagy családi klánnal, gyerekek hadával szekereztünk,<br>Múltunk nyomait nem felejtünk.<br><br>Dédapáink mosolyognak ránk a hegedűk húrjain,<br>Népes család a messze táj útjain.<br>Gyermeknapok múltjain napjaink szomorú,<br>Másságunk kincsei a múlt porába belehullt.