Üres templomban lehet-e a fénybe lépni?<br>Zárt ajtók mögött, lehet-e oltárt keresni?<br>*<br><br>Bíz? jó lenne fénybe<br>Lépni. Oltár dicsőülni?<br>Csoda is csorbulhat!<br>*<br><br>Bennem a múlt és a majd-jövő csatáznak,<br>Pedig hívük vagyok ?örökké? álmoknak.<br>Álmomból gyors kiutat sohasem kerestem.<br>Álmok folyvást uralják a testem, a lelkem.<br>*<br><br>Álma mindenkinek<br>Van, de nem emlékszik? talán.<br>Álom uralkodhat?<br>*<br><br>Csata! Jövő és múlt!<br>Nem mindegy ki lesz a nyerő?<br>Összevethető ez?<br>*<br><br>Örök titkom a kicsorbult csoda,<br>Pedig javíttatnám, mennék oda?<br>Fekete ?király új ruhájába? öltözött az én éjszakám,<br>Sors talán rám adja, de nem szenteli rám? sötét az éjszakám.<br>*<br><br>Még nincs? mit hoz jövő!<br>Lesz a jövő? Bennem lehet?<br>Közönyösen várni?<br><br>Vecsés, 2014. november 15. ? Kustra Ferenc József ? íródott: versben és HIAQ ?ban.<br>

<br>Járom az utam, hegyek-völgyek, folyók vannak előttem, <br>Ijesztő a perspektíva… nem tudom, hogy honnan jöttem… <br>Fáradtan járok az utamon, most hegyek állnak előttem, <br>A túloldalán meg, gondolom ott lesz, síkos, lejtős völgyem. <br>Annak a mélysége nem vonz, mert lehet, hogy nadrágon lecsúszok, <br>És mire az aljára érek, ki tudja, lehet, hogy elkopok. <br>Rémisztő a hegy, a folyó, rémisztő a mély völgy, <br>Én hiába jajongok, az élet nem úri hölgy. <br> <br>Lefelé csúszkálva, vagy felfelé is mehetek, <br>Bízok, valahol meglelem, honnan is eredek. <br>Megyek az utamon, még a folyó partja is meredek, <br>Mélysége meg rémisztő, de tudnom kell, honnan eredek... <br> <br>Megmenekülni… élettől elmenekülni… de nincsen hova. <br>Lehetőség, az sincsen, de azt tudnom kell, megyek-e és hova? <br> <br>Vecsés, 2014. november 3. – Kustra Ferenc József <br>

Nincstelen érzés <br>Uralja a lelkemet. <br>Nincstelen érzés <br>Hatja át a mindennapokat. <br>Nincstelen érzés <br>Uralja a zsebemet. <br>Nincstelen érzés <br>Uralja az ünnepnapokat. <br> <br>Nincstelen érzés, <br>Már a remény sem kullog. <br>Nincstelen érzés <br>Listán nem szerepel a neved. <br>Nincstelen érzés, <br>Ha úgy fáj mind a szemfog. <br>Nincstelen érzés <br>Ha szakad, kilyukadt a zsebed. <br> <br>Nincstelen érzés <br>Nem múlik más pénzétől. <br>Nincstelen érzés, <br>Ha csak statisztikai szám vagy. <br>Nincstelen érzés <br>Nem múlik szál szegfűtől. <br>Nincstelen érzés, <br>Ha tudod, Te már senki nem vagy. <br> <br>Vecsés, 2014. szeptember. 14. – Kustra Ferenc József <br>

Sokat gondolkodtam én azon,<br>a medve milyen fura fazon.<br>Télen, nyáron is bundában jár.<br>Vajon ez a divat, mire már?<br><br>A nyári melegben csak izzad.<br>Minden bizonnyal jól kitikkad.<br>De rájöttem én egyszeriben.<br>Hát hogy nézne ki széldzsekiben?

Öreg a Hold, de köröz, <br>A Föld körül megmérköz <br>A gravitációval, <br>Mint a köldökzsinórral. <br> <br>Van nekije oly' sok arca, <br>Középkorban félték vala. <br>Ha Nap nem süti nem látszik, <br>Éjszaka meg előbújik. <br> <br>Szép időben vigyorog, <br>Körülöttünk kóvályog. <br>Alakját megmintázták, <br>Létét sokszor megírták. <br> <br>Éjszakai sétákon, <br>Amit látunk holdvilágon, <br>Azt láthatjuk, mit enged, <br>Nélküle mereszted szemed. <br> <br>Van még zöld török félhold, <br>Nők nyakában arany félhold. <br>Sós kifli, mint a félhold, <br>Holdtölte előtti félhold. <br> <br>Ember járta a felszínét, <br>Elvesztette a rémségét, <br>Lakni nem lehet rajta, <br>Olyan kies a tája. <br> <br>Holdtölte dagályt duzzasztja, <br>Éjszakát fénnyel árasztja. <br>Szerelmesek együtt nézik, <br>Sátánisták együtt félik. <br> <br>Innen is látni felszínét, <br>Árkát, völgyét és a hegyét. <br>Napsütésben elbujdosik, <br>Éjszaka meg előbújik. <br> <br>Budapest, 1997. április 9. – Kustra Ferenc József <br>