Áradó Tiszának rettentő ereje<br>Feszül a töltésnek Szegednél.<br>Felötlik bennem bandának menete.<br>Hallom, hogy a bandagazda nevetgél.<br><br>Nyikorgó kordén hordott föld<br>Védelmezi ártól a népet.<br>Biztosabb lett így termőföld.<br>Kubikushad köszönjük néked!<br><br>Kubikgödörből meredő baba<br>Krajcáron vett verejték mérője.<br>A kubikuslét bálványa maga.<br>Így épült Szegednek védője.

Szívem rezdülése válik dallá.<br>Szerelmes szavaim füledbe súgom.<br>Szépséged látása tett engem rabbá.<br>Szerelmes börtönbe taszított sorsom.<br><br>Sokáig szeretnék rabja maradni.<br>Édes rabságban tölteni életem.<br>Neked drágám mindent megadni.<br>Nélküled életem siváran élhetem

Játszódik a távoli? jövőben.<br><br>Felébredtem a mély, hibernált álomból.<br>Sok évet vártam a sötét homályban.<br>Utazó vagyok az időben. Eljöttem a távolból.<br>Felébredtem új világ, más emberek korában.<br><br>Kavargó sorban állnak lélektelen testek.<br>Önálló gondolatokat félnek szőni.<br>Mindenhol áruló kamerák lesnek.<br>Büntetéstől mást nem lehet, csak félni.<br><br>Tiltottak a tettek, és igaz szavak.<br>Csak az engedett, mit a hatalom akar<br>Igaz szavat kántáló bár néha akad,<br>de lesújt rá törvénynek kiáltott jogar.<br><br>Úgy tűnik nem vagyok ide való,<br>mert szavaim nem tetszenek nekik.<br>Ezért ítélet beszippant, mert mohó.<br>Itt ki igazat mond börtönbe vetik.<br><br>Most itt ülök börtönöm udvarán.<br>Teszek bármit, semmit nem tagadok.<br>Boldogan nézek át börtönöm falán.<br>Itt mondhatok, amit csak akarok

Pucéran születtél.<br>Pucéran temetnek.<br>Sok képpen szeretnek.<br>Sok képpen szerettél.<br><br>Pénz nélkül születtél.<br>Pénz nélkül temetnek.<br>Sok képpen adtál.<br>Sok képpen fogadtál.<br><br>Vágyakkal születtél.<br>Vágy nélkül temetnek.<br>Sok mindent tettél.<br>Sok mindent szeretnél.<br><br>Várva születtél.<br>Búcsúzva temetnek.<br>Mi az mit elértél?<br>Mi az mit tettél?

Távoli horizont pára lepte képét,<br>arcod napsugár színezte látványa fedi.<br>A nap neked kölcsönözte fényét,<br>szép ívű homlokod búzakoszorú fedi.<br><br>Nem kell nékem ennél szebb,<br>szinte túlvilági látvány.<br>Szemed az égnél is kékebb,<br>bőröd fehér, mint a márvány.<br><br>Mit nekem a horizont zárta,<br>távoli ,felsejlő világ képe.<br>Hisz szemem a legszebbet látja,<br>mit keretbe vont a nap fénye.