Mint fájó fogat,<br>úgy szeretlek téged.<br><br>Mint fűszál a nyulat,<br>úgy szeretlek téged.<br><br>Mint jó a rosszat,<br>úgy szeretlek téged.<br><br>Miért mondod azt,<br>hogy nem szeretlek téged?<br><br>Szeretlek. Mondtam sokat.<br>Vagy tán nem ezt kérted?

Itt hagyott kit úgy szerettem,<br>magányosnak érzem magam.<br>Hogy lehettem ilyen tinó,<br>neked adtam mind jó szavam.<br><br>Kellek én még bárkinek?<br>Vagy egyedül maradok már?<br>Nevetek, homlokomra csapok.<br>Nem lehetek tinóból szamár.

Töprengek az életen. Isten súg igét.<br>Nem az gazdag, kinek vagyona van.<br>Hanem ki kevéssel is beéri.<br>Mondja Isten, ne feledd szavam.<br><br>Töprengek az életen. Isten súg igét.<br>Sebeket máson ejteni egy pillanat.<br>De csak évek gyógyítják be azt.<br>Mondja Isten, ne feledd szavam.<br><br>Töprengek az életen. Isten súg igét.<br>Az igaz barátot onnan ismered meg,<br>hogy rólad mindent tud,de mégis szeret.<br>Mondja Isten szavam ne feledd.<br><br>Töprengek az életen. Isten súg igét.<br>Az ember úgy él, mintha sosem halna.<br>Úgy hal, mintha nem élt volna.<br>Mondja Isten, s elhal hangja.

Baudelaire strófáiban nincsen<br>se menedék, se megnyugtatás.<br>A romlás nagy mesterének<br> minden szava egy robbanás.<br><br>E verses csokor melyben a vétkek<br>mint csúf valóság szerepelnek,<br>az ember ferde hajlamai mint<br>méreg poharak ékeskednek.<br><br>Itt babér koszorú nem díszíti<br>híres, dicsős ember fejét.<br>A varázsos nadragulya<br>gaz csalán közt találja helyét.<br><br>Minden mérges virág s bogyó,<br>vagy kábító növény gyökere<br>visszavezet az unalom talajába,<br>ahol lappangva ural kezdete.<br><br>Gondolj csak a szúrós tűre,<br>amint a gyengéd érbe hat.<br>Egy pillanatnyi ujjongás,<br>de az igaz öröm elmarad.<br><br>S a titkos szerelmek,<br>melyről csak suttogva beszélnek. <br>Bűnök ezek vagy betegségek, <br>vagy jogos, személyi érzések?<br><br>Vagy a döntő s utolsó golyó<br>egy orosz rulett játékában,<br>Olyan mint egy végső kölcsön<br>egy elvesztett hazárdban.<br><br>Az örökös kéjre vágyás<br>s mégis hiány a lélekben;<br>tétova egyensúly a szélen,<br>s a csábító hang odalenn.<br><br>Végül is a gazban dús kert<br>hol a romlás virágai nőnek,<br>mely az erkölcsnek a temetője,<br>és hol csak a bomlás győzhet.

Májusi dalra<br>Ébred a táj.<br>Amina hangja<br>Messzire száll.<br><br>Pillangó táncol,<br>Zöld a határ.<br>Kis nyuszi a fűben<br>Ugrabugrál.<br><br>Amina szép lány,<br>Két éves már,<br>Múlik az idő,<br>Az óvoda vár.