(3 soros-zárttükrös) <br>Megöregedtem, én vagyok a peches életem olimpiai bajnoka… <br>Utóvédharcot is magam folytatok, mivel én vagyok életem csahosa. <br>Megöregedtem, én vagyok a peches életem olimpiai bajnoka… <br> <br>Az életem belém férkőzött, mint Madridba az ötödik hadoszlop. <br>Nehéz nekem a saját életem... bizony, még belőlem mindig csak lop. <br>Az életem belém férkőzött, mint Madridba az ötödik hadoszlop. <br> <br>Nem kegyes a lét, <br>Lassan-lassan fel emészt. <br>Nem volt szerencsém. <br>Voltak csodás álmaim, <br>Létem zúzta szárnyaim. <br>* <br> <br>(10 szavas) <br>Mennék én tovább, de hová? <br>Ilyen öregen, már csak… sehová. <br> <br>Út előtt állok... <br>Hová vezet... induljak? <br>Éveim kötnek. <br>Szállnom tovább kellene, <br>Harcolni léttel, szembe? <br>* <br> <br>(Sedoka) <br>Erőm már fogyott! <br>Teljes érték hiánya! <br>Napsütés, csak megtéveszt. <br> <br>Dominancia <br>Nálam az erőtlenség! <br>Felhőkből Nap kukucskál. <br> <br>Napfény nem segít, <br>Erőm fogy, testem alélt. <br>Létem őszbe ért. <br>Nem forrt össze tört szárnyam, <br>Társra hiába vártam… <br>* <br> <br>(10 szavasok) <br>Ha öreg fa lennék, már roppanna a törzsem, <br>Ágaim… létem <br> <br>A létem, már elég régen érdes, <br>Lelkem beletörődő, nem mérges. <br> <br>Nincs más hátra, élni kell létet <br>Sőt lehet… emelni tétet… <br> <br>Létem lejtőjén, <br>Csoszogok... még élnem kell! <br>Bár, lét terhe nagy. <br>Szárnyalni még szeretnék, <br>Fenn, hol az ég azúrkék. <br>* <br> <br>(Sedoka) <br>Izzadva érzem, <br>Hűvös szellő becsapott. <br>Hazug frázist lerakott! <br> <br>Létem izzadós, <br>Hónaljam, nincs mi hűtse. <br>Lélek nehezen érti. <br> <br>Sivár a létem, <br>Éltető nedű fogytán. <br>Lelkem nem érti. <br>Szállni már sosem fogok, <br>Lét konok, könnyem csorog. <br>* <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Bíztam az életemben, vágytam, hogy jó legyen… <br>Megtaposott életem... testemen-lelkemen. <br>Bíztam az életemben, vágytam, hogy jó legyen… <br> <br>Jót is reméltem, <br>Rosszat kaptam tengernyit. <br>Létem lesz vesztem. <br>Hittem az életemben, <br>Ám szárnyam… csökevényben. <br>* <br> <br>Saját életem veszejtett el? <br>Mi történt... már hetven évemmel? <br>Saját életem veszejtett el? <br> <br>Vecsés, 2013. január 7. – Szabadka, 2018. július 14. – Kustra Ferenc – A vegyes formákat én írtam, alájuk a tankákat, szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A tankák címe:”Létem zúzta szárnyaim” <br>

Bíbor dallamot játszik az égi fényorgona… <br>Ahogy esteledik, hallik éj haragos szava. <br> <br>Mint hegedűn, dallamot játszik a szél a villanydróton, <br>Ósdi trükk, amikor közeledik… ott ül vihartrónon. <br> <br>Bíborba burkozó estét, esdő, sírva remegő hangja kíséri, <br>Titokban megígérne mindent, de már csepegő esőség kíséri. <br>Már ázok, felettem az eget súlyra rajzolt felhők borítják, <br>A hullámban támadó szélrohamok, drótot nyivákoltatják, <br> <br>Felhők szemből- támadva jönnek és már ránk is telepedtek, <br>Bíborfény nézi, felhők mennyire eljellemtelenedtek. <br>A fény még arrafelé, magasban... barika felhő-nyájat festegetnek, <br>Ami nagyon jóra sikerült és nagy élmény, szépség, bámuló szemeknek. <br> <br>Én is nézem ezt a kivételes szépséget, közben arcomon eső csorog… <br>Bár itt esik az eső, ideért a szélvihar is, fény, csak idetántorog… <br>Idevetült bíborfény ezt is megfesti, és csorgó víz… mint vörösbor csobog… <br> <br>Közben megjött a zord sötétség, ideért, biztos az esti gyorssal jött, <br>Bíborfényt inzultálta, gáncsolta, lelökte a látóhatár mögött… <br>Jól érezte magát láthatón... neki segítő sötét felhők között. <br> <br>Vecsés, 2015. július 24. - Kustra Ferenc József <br>

Ó, a nyár… <br> <br>Piros cseresznye. <br>Termés lett már szirmokból. <br>Érlelőn süt nap. <br>* <br> <br>Cseresznye pite <br>Lesz, ez nagy átváltozás. <br>Porcukorszórás. <br>* <br> <br>Nap, búzatáblán <br>Legelteti fény-nyáját. <br>Égetően tűz. <br>* <br> <br>Gabona szárán, <br>Szél lengeti a kalászt! <br>Izzadt kaszások. <br>* <br> <br>Kemencék várják, <br>Hogy samottok izzanak. <br>Indulásra kész. <br>* <br> <br>Új kenyér, már sül, <br>Pirító már bedugva. <br>Már velő is kész. <br> <br>Vecsés, 2015. április 19. – Kustra Ferenc József– íródott: senrjú csokorban. <br>

Borús éra – szélvihar… <br> <br>Mentem volna ki a szabadba… nem voltam régen… <br>De vad, sötét, ólmos felhők lógtak le az égen. <br>Láttam, az út is nyálkás, csúszós, és sáros <br>És ez szabadba, nem kedvező, nem sármos. <br> <br>Esik a fránya eső, hideg szél is fúj, <br>Még a kutyát is beengedem, muszájbúl. <br>Szegény pára ne szenvedjen, a rossz időtől, <br>Bent összebújva szabadulunk, csömörömtől?! <br> <br>Kint… látom, a hideg szél dühöngve süvít, vadul, <br>Jobb nem kimenni, ő az úr, magának pazarul… <br>Bízunk kutyámmal, minden szélvihar véget ér egyszer <br>S kimegyünk a saját kiskertünkbe… ott nem lesz vegyszer! <br> <br>A kéményben még haragosan fütyül a szél, <br>Behallik dallama… most semmi jót nem ígér. <br>Sötétlila felhők, kutyámmal vágyjuk, távozzatok! <br>Nekünk, ne süvítsetek, inkább menjetek hozzátok. <br> <br>Hosszúra nyúlt, ez a hűvös, esős időszak <br>És bízok benne vége lesz… borús érának. <br>Én akkor gondtalanul élvezhetem, kertemben szabadságot, <br>Lesz szép napsütötte táj… Mi szívemben gyújtja szeretetlángot. <br> <br>Vecsés, 2013. június 19. – Kustra Ferenc József <br>

Poéta éjszakája… <br> <br>Vihar, tán' elítélhetően, szövetkezett egy nagy jégesővel, <br>Az avarban halódó leveleket szétsöpörtették a széllel... <br>Reggel én magam az udvaron összeszedtem, kukában nem fért el. <br> <br>Minden lehullt falevél, maga az elmúlt, már örök pillanat, <br>De, hogy itt önök kerttel így bánjanak… kivívták haragomat. <br> <br>Tomboló viharban, éjjel csak úgy kopogott a tető, <br>Teljes dühvel megmutatta, nála van a jeges erő. <br>Remegve féltem őt, láttam, hogy nála van a tér-erő. <br> <br>Szerencsére megérkezett a pirkadat, <br>Meghozta az oly’ nyugodt pillanatokat, <br>Írni akartam, kézbe vettem... tollamat! <br> <br>Vecsés, 2011. július 1. – Kustra Ferenc József <br>