Elfelejtettem, hogy mi jutott eszembe.<br>Leírom, pedig írni sem tudok.<br>Szem nélkül nézek bele szép szemedbe.<br>Láb nélkül is csak utánad futok.

Kiskertembe nyúl tévedt be.<br>Meg is jött gyorsan a kedve.<br>Kedve támadt falatozni.<br>Káposztából csipegetni.<br><br>Jaj, hogy mennyi finom falat.<br>Megtelik majd pici pocak.<br>Meg is indult gyorsan koma.<br>Előtte a nyúllakoma.<br><br>De Bodri kutyám sem volt rest.<br>Elűzte a buzgó fülest.<br>Most nem ehetett kedvére.<br>Mehet legelni a rétre.

E pár sor nem csak köszönet<br>évtizedes együttlétünkért,<br>melyben épp úgy megosztottuk<br>a jót mint a rosszat,<br>hol lábra segítettük egymást<br>ha bármelyikünk roskadt.<br><br>Már annyira összenőtünk<br>mint sziámi ikrek, és gyakran<br>már a gondolataink is azonos,<br>és amit átéltünk mindkettőnk<br>örök és megosztott dicsősége.<br><br>Íme két egyén mely egymásra talált<br>és közösen és bátran nézett szembe<br>egy viharos sorsnak akadályaival.<br>Íme két test mely összeidomult.<br>Íme két lélek mely egymáshoz simult.

Talán azok a hatalom emberei a legveszélyesebbek<br>Kik mint Nagy Sándor vagy Attila a sors gyeplőjét<br>Vasas kézbe kapják, és teljes nemzeteket elpusztítanak<br>Hogy nagyképű és mindenható vágyaikat kielégítsék.<br>Harcra kész légiók állnak rendelkezésükre melyek<br>parancsára a háború ebei gyors lábakon megindulnak<br>Az ő fajtájuk a legkönyörtelen módszerekkel<br>Kényszerítik a világot egy alázatos öntvénybe,<br>S isten segítsen azokon kik mernek ellenállni.<br><br>Sokkal megértőbbek azok a jóindulatúak kik szerető<br>meggyőzéssel próbálják a világot megváltoztatni, és<br>kiknek a kibékülés álma rokonságra vezeti a népet.<br>Ők azok a tanítók és gyógyítók kik gyengéd természettel<br>Megbocsájtást, türelmet és részvétet hirdetnek.<br>Erejük mely az erény és élet tisztaságán alapszik, arra<br>hatalmazza fel őket hogy a lélek tudatával uralkodnak.<br>Szívük nyílt és eszméjük fel van világítva amint<br>biztos lépésekkel a mennyei cél felé vonulnak.<br><br>Aztán vannak kik tudják hogyan kell vagyont halmozni,<br>És kik értik hogyan lehet kincses fellegvárat építeni.<br>Mint régi idők ravasz kamarásai, kezükben a kulcs<br>Mellyel arannyal töltött kincstárat nyitnak és csuknak.<br>Manapság a java a kereskedelem kerekét forgatja,<br>És billió számú embernek teremt munkát és bért.<br>Hatalmas hajóik a tenger hullámaival birkóznak,<br>És dokkolnak az iránytű minden irányában, elnézve<br>Attól hogy a föld lakói mily messze elvetődtek.<br><br>Szükség a szépre a legkorább idők óta követ bennünket<br>De az ellentétek gyakran árnyékot vetnek életünkre.<br>Kik harmónia után vágynak és egyensúlyt keresnek,<br>És kik esztétikája a szépség látomásait követik,<br>Művészettel cserélnék fel a káoszt és rendellenességet.<br>Édes dallamok születnek nagy zenészek eszméjébe<br>Melyek drága áron zengnek királyi udvarokban,<br>És ahol a mester kőműves szakmáját műveli<br>Fenséges műemlékek és tornyok emelkednek.<br><br>Azok az emberek kik mértékkel és szabállyal dolgoznak,<br>És kik erénye az értelem és józan gondolkozás<br>Kémcsővel, mérleggel és lombikkal ügyködnek, vagy<br>vonalzóval, tollal és ecsettel mely színes tintákba merítve<br>térképet és grafikonokat ügyes kézzel beszínez.<br>Egy strapás munka mely csak nyugodt kedéllyel lehetséges,<br>De hasznos mire találmányaik a köz tudatba kerülnek.<br>Az ő munkájuk által nézhetünk a természet maszkjai alá,<br>És bármi másra mely ők által a napi munkát megkönnyebbíti.<br><br>Ha egy új ideológia vagy tan elismeréssel van fogadva<br>A legbuzgóbb hívekből alakul ki a mozgalom gerince<br>Melynek fenntartására és folytatódására bármire képesek,<br>De gyakran egy túlzott lelkesedés szélsőségre vezet.<br>Mennyire szánalmas ha az ötlet fanatikusok kezébe kerül,<br>És elsavanyodik ha túl sok a szenvedély<br>Mely által a nép tömegesen elveszti az eszét!<br>Inkvizíciók mint szörnyetegek emelik fejüket és<br>minden jó szándékú ötlet nem hoz mást mint veszélyt.<br><br>Végül is azok az emberek kiknek öröksége a csillagok,<br>És kikben a szellem alkalmas otthont talál.<br>Ők lesznek egy új adományozás polgárai,<br>kik mint istenek újan-szűlt földön fognak járni.<br>Egy efféle arany korban isteni rend szerint az uralkodás,<br>Hol a józan ész, szeretet és hatalom lesz a szabály,<br>Tükrőzve egy oltáron melyet egy háromszoros láng ékesít.<br>Egy bátor új faj melyet pap királyok és mágusok uralnak,<br>Olyan földön mely átalakult gyönyörrel telt paradicsommá.

Az érzelmeimtől függ hogy<br>kit kedvelek és kit nem,<br>mert tele előitélettel homályos<br>és hályogos a szemem.<br><br>A szeretet viszont nem<br>a szeszélyeim függvénye,<br>hanem mint csontban a velő,<br>egy istenadta, szívben rejtett erő.<br><br>Csak pucéron és ártatlanul<br>állhatok a lelkemmel szembe,<br>melynek tiszta fénye arra mutat,<br>hogy hol a hiány és mi a feladat.