A szeretet mennyit ér,<br>és az élet mennyit kér?<br><br>A misztérium válasza<br>az utolsó vacsora,<br><br>melyben a bor és a kenyér<br>hagyatékosan test és vér.<br><br>Melyben Krisztus tudatta<br>hogy a borban és kenyérben,<br><br>a testében és a vérében,<br>áldozatát ránk hagyta.

Szép a magyar a költő ajkán,<br>és szívemben van a szépsége,<br><br>de a szép szónak minden<br>nyelven egyenlő az értéke.<br><br>Ki bejárta a világot,<br>az egy kissé messzebb látott,<br><br>és minden népnek embere,<br>mert a földnek nincsen pereme.<br><br>De kétségtelenűl szép a magyar,<br>főképpen ha szívből szaval.

Mint egy kis király ültem a szánkón<br>melyet nagyanyám mererőltetésel húzta.<br>Enyhe pelyhek hullottak az égből<br>és a hó mint patyolatos fehér takaró<br>fedte be a keményre fagyott földet,<br><br>Ölemben tartottam egy barna papírban<br>burkolt csomagot, mert nagyanyám megkért<br>hogy szorosan tartva vigyázzak rá.<br>A falu szegényeihez voltunk útba, kiket<br>megsegített. Ilyen volt az én nagyanyám.<br><br>Az én nagyanyám egy áldott lélek volt<br>kit az Úristen már régen szívébe vette.<br>Hóviharban vagy kánikulában, az én<br>nagyanyám életében mindig akadt valaki<br>kit önmagánál fontosabbnak tekintette.

Eszedbe jut, ha felnézel az égre.<br>Eszedbe jut, ha éj fest feketére.<br>Felejted majd, ja távozol sötétbe.<br>Felejted majd, végleg és örökre.<br><br>Így, ha felnézel Isten kék egére.<br>Ha meredten nézel bele az éjbe.<br>Jusson eszedbe, mit kell másképp tenned.<br>Hogy szép pecséttel zárd le életed.

Egy vérző naplemente<br>kopár ágak mögött<br>és a téli szellő csipős<br>a szürke fasor között.<br><br>Egyedül sétálok<br>egy elhagyott tájban.<br>Rendelet szerint<br>takart orrom, szájam.<br><br>El vagyok zárkózva,<br>s ha ajtómon kilépek,<br>társak hiányában<br>magammal beszélek.<br><br>Megszűnt a múlt<br>és megszűnt a jövő.<br>Sőt e zord jelenben<br>eltűnik az idő.