Megfürdött a hold a tóban.<br>Összeforrtak fényes csókban.<br>A parti fűz falaz nekik.<br>Így intimebben tehetik.<br><br>Hattyú borzolja tollait.<br>Élvezi álma perceit.<br>Feketére festi az est.<br>Csillagok tartanak mécsest.<br><br>Csillanó víztükör alatt,<br>egy kis hal csendesen haladt.<br>Tudomást sem vett arról,<br>hogy figyelem a partról.<br><br>Szeretem nézni a tavat.<br>Éj, és lelkem közt ver hidat.<br>Hiszen lehet fű, fa, vagy ég.<br>Mindenben ott van a szépség.

Nem érted a gyíkok szavát?<br>Kiküszöböljük a hibát.<br>Megmondom én, itt van nesze.<br>Min is jár egy kis gyík esze:<br><br>Lehetsz persze műveletlen,<br>de kérem ez már tűrhetetlen!<br>Ki látott már ilyen ármányt?<br>Gyíknak nevezni egy sárkányt.<br><br>Kérlek ne alázzál porig.<br>Nem látsz te az orrodig?<br>Sárkány vagyok, jobbik fajta,<br>ennek direkt nincsen szárnya.<br><br>Minek is az, hisz ha futok,<br>abban biztos orra bukok.<br>Kérlek szépen téged ezért,<br>legközelebb konkrét legyél.

Gyere ide, boruljon vállamra arcod.<br>Összekötötted velem a sorsod.<br>Egy lélek lettünk, két testbe öltve.<br>Öleljük meg egymást szépen, csöndbe.<br><br>A sóhaj, mi felszakad belőled,<br>a fájdalom, magadból kitéped.<br>Lélegzetemmel belém költözik.<br>Megretten, és örökre megszökik.<br><br>Támaszai vagyunk mi egymásnak.<br>Felettünk évek gyorsan elszállnak.<br>De a lelkünk összenőt, hát örök.<br>Várnak minket mennyei gyönyörök.

A hold lassan emelkedik<br>a recés hegycsúcsok felett<br>mint egy sápadt, himlőjeles<br>és túlsúlyos fenék,<br><br>és a felhők<br>halálosan szürkék,<br>mint pocsék pára<br>sodródva mérgezett tó felett.<br><br>A gyülekezet fel van világítva<br>lángoló fáklyákkal<br>és lobogó örömtűzzel:<br>a fény és sötétség játéka.<br><br>A groteszk alakok,<br>köpenyben és kapucniban,<br>amint óvatosan ismerkednek<br>és kiszimatolják egymás fajtáját.<br><br>Míg a hold még emelkedik,<br>metsző nevetések<br>és disszonáns kiáltások<br>feltüzelik a vad táncot.<br><br>Végül is korbács csapások<br>és vonagló testek,<br>hús és vér egyesülése:<br>az érzékiség és fájdalom éjféli tora.<br><br>De mindeközben,<br>Monsieur bozontos<br>kecske fejével és görbe<br>csavaros szarvakkal trónol.<br><br>Aranysárga szeme<br>nyugodt és archaikus,<br>és sötét húsos szája<br>kajánul mosolyog.

Működésképtelen család voltunk.<br>Magyarságunk rendkívül riasztó,<br>hol semmi más nem volt eltűrve.<br>Bármi amit más nyelven olvastam vagy mondtam<br>a hangos magyar által le lett gyűrve.<br><br>Apám beképzelt volt és mindenkinél<br>mindent jobban tudott mint bárki más.<br>Büszkesége az egekig kiáltott,<br>de szeme majd kiesett és nyála csurgott<br>ha serdülő kislányokat látott.<br><br>Anyám állandóan csak panaszkodott;<br>neki soha semmi sem tetszett.<br>Az összes gyermekkori fényképeimen<br>örök zord kifejezése sötét<br>hangulatot és árnyékot vetett.<br><br>A kevés barátaim kik ismerték szüleim<br>hátuk mögött megjegyezték:<br>- Nagyon furcsák . . . mások mint mi szüleink . . .<br>Nem csoda hogy skizofrén vagy . . .<br>Hagyd el őket . . . a szülők nem főnökeink.<br><br>Igen, az a kimondhatatlan szó ‘skizofrén’,<br>mely mint Káin jele, csak orvosi<br>szak-könyvekben és szótárban található,<br>S más csúnya szavakkal mint ‘pszichózis’<br>Csak zavartsággal megmagyarázható.<br><br>- Minek neked barát ha vannak szüleid?<br>Anyám szavai melyek által kívántam megfojtódna.<br>- ?gy legalább magyarnak tudunk,<br>Egy nagy ajándék mely évek öröksége,<br>Melyre visszagondolhatsz ha majd elhunyunk.<br>De nehéz volt tőlük szabadulni;<br>Sosem menekültem szemük alól,<br>És mindenhova magukkal vonszoltak,<br>Mint pórázos, szájkosaras kutyát.<br>Csak magam tudtam mennyire megbántottak.<br><br>Könyvek lettek legjobb barátaim;<br>Oktatóim, tanácsadóim, szövetségeseim;<br>Sok köztük oly ritka kincs, úgy éreztem magam<br>mintha titkos páncél terembe törtem volna be melyben<br>a világ legnagyobb elméi töltötték fel poharam.<br><br>Talán most már nem is csoda e hosszú évek után<br>Melyekben küszködtem, buktam, és néha győztem<br>– az élettel vesződés mely által megálltam helyem –<br>Hogy végre én is, sötét emlékeim és hegeimtől elnézve,<br>Tisztán és hangosan jelentem ki helyzetem.