Csigalány szerelmes lett egy hím csigába.<br>Apja szerint a csigák legvacakabbikába.<br>Hisz, még háza sincs, és pőre is szegény.<br>Miféle rongyos egy, szegény legény.<br><br>Hiszen így szép, így szeretem.<br>Pőrén főképp tetszik nekem.<br>Bár csigafiún nem volt ház.<br>Megtörtént hát a csiganász.<br><br>Hát ez meg mi a csoda?<br>Minő férfidominancia.<br>Az apóst kitörte a frász.<br>Egy kiscsiga hátán sem volt ház.<br><br>No, de megbékélt az öreg csiga.<br>Hisz ott volt száz szép kis unoka.<br>Való igaz, hogy nem volt házuk,<br>de nem is dől majd soha rájuk.

Boríts kabátot a mára,<br>hiszen remegi a múltat.<br>Nem is gondol semmi másra,<br>csak ne hozzon jövő rosszat.<br><br>Melegítse át a szívét,<br>szeretetből szőtt kabát.<br>Nyissa hát ki a fülét,<br>hallja meg igaz szavát.

Láttátok felnőni a világot.<br>Miképp szór az ember mérges átkot.<br>Tettekkel, szennyes szóval dúlja szét,<br>amit megteremtett a mindenség.<br><br>Láttátok felnőni a világot.<br>Ti, akik csak néhányan ott álltok.<br>Megmaradt magja emberiségnek.<br>Lehetőség új teremtésének.<br><br>Hát neveljetek fel új világot.<br>Teremtsétek meg isteni álmot.<br>Rajtatok múlik, mi lesz a vége.<br>Boldog jövőt hozhattok el végre.

Egyszerűen fogalmazva két realitást ismerek:<br>Egy belsőt és egy külsőt, vagy ha tetszik,<br>Egy szubjektív és objektív világot.<br>Akár milyen határtalannak is tűnik a világ<br>végtelen távlataival, minden emberi koponyában<br>potenciálisan van egy világegyetem.<br>Fejemben nincs helye se “id”-nek se “ego”-nak<br>melyek vad spekuláció alapján fogantak,<br>mert minden alkalommal mikor van egy ötletem<br>egy ősrobbanás vagy egy szupernóva<br>lángra lobban a koponyámban.<br><br>Ezért, Sigmund bácsi, te ravasz vén róka,<br>Tudatom veled hogy nem vagyok rabja<br>a szenvedélyemnek, és nincs semmi vágyam<br>visszakúszni anyám méhébe.<br>Még kevésbé akarom apámat meggyilkolni<br>hogy anyámmal hálhassak.<br>Inkább, magamon túl nyúlok, hol igazi lényem<br>olyan mint egy mozdulatlan inga,<br>vagy egy függőón mely világosan kimutatja<br>a különbséget a vízszintes és a merőleges között<br>és emígy állok.<br><br>Bármi történik, szemem és fülem nyitva van,<br>és ha nem is vagyok hatvan évnél több,<br>magamban hordom vezércsillagomat,<br>de te, kedves Zigi, az ingatagokat és őrülteket<br>használod mércédé. Valaha is gondoltál arra<br>azokat tanulmányozni kik próbálják<br>az emberi szférát túlhaladni, vagy talán<br>úgy gondoltad hogy szárnyra kapnak,<br>és ezért elérhetetlenek részedre?<br><br>Míg te, vén szélhámos, turkálsz poros és nedves<br>tárgyak között egy nedves pincében,<br>én a házam tetején ülök és engedem magamat<br>elragadtatni az éjszakai csillagok által,<br>és vízióim vannak Buddhák és ős bölcsekről kiknek<br>ajkain csüngök amint egymással beszélgetnek.<br>Amint álmodozom, a Himalája csúcsaira kerekedek<br>és bennsőséges ismeretet szerzek a tiszta fehér fényről.<br>Te viszont le akarsz engemet rántani valamiféle<br>ősiszapba, melyre csak úgy tudok válaszolni hogy: Pfuj!

Szakíts le rólam egy virágot.<br>Ágamra nőtt lélekszilánkot.<br>Sötét földbe merült gyökerem,<br>táplálta fényre az életem.<br><br>Szakítsad le, vigyázz rá nagyon.<br>Ilyen nem terem csak úgy vadon.<br>Belőlem fakad ez a virág.<br>Lélek mélyből izzó szalmaláng.