Néztem ki az ablakon… <br> <br>(Senrjon) <br>Tudhatnám van-e neki <br>Komoly ok, nyájasságban ríni? <br>Könnyei hulltak. <br>* <br> <br>(Senrjú duó) <br>Láttam, változott <br>A nyájassága gyorsan. <br>Könnyek kopogtak. <br> <br>Jaj! Felfigyeltem, <br>Szuszogás érdes hang lett! <br>Csak nézek! Hörög… <br>* <br> <br>(Apeva) <br>A <br>Vihar <br>Mutatta <br>Már vicsorát. <br>Neki állt följebb. <br> <br>Vecsés, 2021. június 12. – Kustra Ferenc József – íródott: Alloiostrofikus versformában. <br>

Ahogy sétálva lassan beértem erdőbe, a szépség, szinte megdermesztett! <br>Ahogy körülnéztem, ugyanazt láttam, mint tavaly. Meglepetés lebegtetett! <br>Ahogy fölnéztem, a tavaszi lombkoronát erdő hordta! Gyönyörködtetett! <br> <br>A nap is sütött már, tavasziasan erősen, kezdett jól melegíteni, <br>De, az erdő lombjaik között, csapdába esett… nem lehetett segíteni! <br>Itt buzgón dúlt kora-nappali estve, mit nem lehetett kivilágítani. <br> <br>Hogy a szépség eme mesés csendjét kiélvezzem, <br>Egy picike füves dombra ültem, majd eldőltem. <br>Ezt felemésztő buzgalommal, szundikálássá fejlesztettem. <br>Jólesett, tán' még horkantottam is, így semmire nem figyeltem! <br> <br>(3 soros-zárttükrös csokor) <br>Bizony, egy kicsit, pihenésként a fűbe dőltem, <br>Aztán már csak azt éreztem, hogy lélekben éltem… <br>Bizony, egy kicsit, pihenésként a fűbe dőltem. <br>* <br>A rám törő vihart nem láttam meg a fakoronáktól, <br>De rosszul esett, nagyon is féltem a sok villámlástól… <br>A rám törő vihart nem láttam meg a fakoronáktól. <br>* <br>Egy rettenetesen mogorva és zord villám lecsapott, <br>Nem voltam messze, a fa kigyulladt, gyorsan lángra kapott… <br>Egy rettenetesen mogorva és zord villám lecsapott, <br>* <br> <br>Nyakam közé kaptam a lábam, hogy futásnak induljak, <br>De, azonnal fának mentem, jaj, miként, hogy szabaduljak? <br>Kábán néztem, megjött több villám, közöttük a testvére is, <br>Ugyanoda csapott le, közelembe… Szabadulnék, hogy is? <br> <br>A tűz átterjed a szomszédos fákra, gyorsan, nagyon égtek, <br>De eső nem jött… elmosta volna, tűzet! Ez kéne néktek! <br>A veszetten viharos szél, letört egy nagy ágat, <br>A kegyetlen vihar, fejemre sodorta ágat... <br>Mikor leütött az ág, megjött egy villám a másik irányból, <br>Lecsapott, fa már égett is, én meg hogy jutok ki válságból? <br> <br>Rettenetes volt a hangja, <br>Éreztem kábaságomba… <br>Döbbenetesen észleltem, jól-nagyon belerondítottam gatyámba, <br>És akkor ért oda –éppen- az erdőkerülő végre- valahára… <br>Talán a bajba került turisták mentsvára? <br>Látta, hogy támolygok, biz' segít nemsokára? <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Karjaimnál fogva erősen megrázott, hogy térjek magamhoz, <br>Mire felébredtem és visszatértem létembe... meleg naphoz… <br>Karjaimnál fogva erősen megrázott, hogy térjek magamhoz. <br> <br>Hmm… most jövök rá, mennyire -igen gyorsan- elnyomott buzgóság, <br>Viszont jó, hogy felkeltettem, rossz álmom volt, jó nagy marhaság. <br>Volt valami villámlás, dörgő vihar… ez mind, hagymázasság? <br> <br>Körbeforogtam, mindenfelé szép nyári volt az idő, <br>De órám nincs, csak éreztem letelt a pihenő idő! <br>Tudtam, hogy ma kellett erre járnom… kiránduló idő! <br> <br>Vecsés, 2021. február 3. – Kustra Ferenc József <br>

Öntudatra ébredt a macska.<br>Hitte, tulajdonképp ő nyulacska.<br>Ugrándozott a sűrű zöld fűben.<br>Jót mulatott a négy nyúlcipőben.<br><br>Nevetett is rajta a gazdája.<br>Sosem volt ilyen furcsa macskája.<br>Jó, hát legyen akkor a cica nyúl.<br>Majd megunja, mire bealkonyul.<br><br>Estére megéhezett a cica.<br>Futott is gazdihoz gyorsan haza.<br>Ő nevetve répát dobott elé.<br>Nyuszinak nincs nyitva tejbüfé.<br><br>Macskánk nézett nagyot akkor szegény.<br>Már nem is volt olyan nagy nyúl legény.<br>Rá is döbbent akkor hirtelen ő arra,<br>hogy sokkal jobb, ha marad ő macska.

Vánszorgok az ingoványban.<br>A félhomályos éjszakában.<br>Új életemre vadásztam.<br>Hajt a vágy, hogy megtaláljam.<br><br>Elvesztek a mindennapok.<br>Integetnek csontvázkarok.<br>Ez a hely lesz a végzetem.<br>Nem találom új életem.<br><br>Emlékeimet foltozom.<br>Miért hagytam el otthonom?<br>Nem volt elég, mi enyém volt.<br>Könny borít szememre fátyolt.

Szerepben... világi terekben.<br>Keresztben... világi keretben.<br>Feledtem... világi felekben.<br>Mederben a világi sebekben.<br><br>Lélekben a szellemi sikerben.<br>Érdekben a szellemi kezekben.<br>Sötétben a szellemi szerekben.<br>Fényekben a szellemi kéregben.<br><br>Fohászban... isteni szikrában.<br>Átokban... isteni máz-okban.<br>Markokban... isteni pátoszban.<br>Imákban az isteni világban!