Idő 
Értékelés 
Értékelés Meditáció a volt-on… vagy múlton…
<br>
<br>Visszanézve, van egy csomó üresnek vélt meg tán' sánta volt, évem,
<br>Ahogy ezen elmélázok rájövők, hogy ez az én messzeségem!
<br>
<br>Futva, loholva üldöz múltam, mint veszett, nem is olyan málén.
<br>Járatlan úton van és a kalapja, látom mégsem áll csálén.
<br>Futkározása közben a láncait veszti, hátha így célját éri,
<br>Hogy én meg nem állok ott az első sarkon, őt várva, ezt meg nem érti.
<br>*
<br>Életkapuban csak
<br>Topogok, úgy be is mennék.
<br>Létem, bíz’ nem enged!
<br>Még élnem kellene, tenném...
<br>Vaj’ boldogságom elnyerném?
<br>*
<br>Strandszékem az udvar
<br>Közepén napozik. Ülnék.
<br>Elveszett a múltam…
<br>Vannak álmaim, vágyaim,
<br>Csak ülök sorsom átkain.
<br>*
<br>Van egy fa hokedlim,
<br>Garázs előtt, ázik-fázik…
<br>A múltam ül rajta!
<br>Életem romokba hever,
<br>Vállaim nyomja sors-teher.
<br>*
<br>A múltam, fölöttem és elém néz
<br>Ez jelenti, éltemben nincsen méz?
<br>Szélvihar is megelőzött, félrelökött, csendben dühöngve elrohant,
<br>Magával vitte a régi villámokat, melyek közül sok… megfogant.
<br>Homály van mögöttem, ez a fránya élet volt jó és rossz, de, már csak régvolt,
<br>Ha tudni akarok valamit, építsek várat, keressek homokozót.
<br>*
<br>Őszömben nem csak a
<br>Voltam homálya… félénk sors!
<br>Nyíltan sunyi a múlt?
<br>Őszöm talány, ködös voltom,
<br>Ádáz a múlt, félem sorsom.
<br>*
<br>Szomorúan nem is
<br>Látom, merre van… jövő út!
<br>Lesz tavasz, lelkemben?
<br>Csüggedt létem boncolgatom,
<br>Vár-e jövő? Fontolgatom…
<br>*
<br>Irgalmas kín az élet, pusztulásomban a múltam
<br>Mire a kaszás megjön, látni fogja, kifakultam…
<br>A múlt szele arról zúg, hogy én is voltam... most meg már, miért nem?
<br>Látom a jelenem is sötétség, nem világos a miértem.
<br>Ebbe a vaksötétbe, múltba élek, a libabőrömben reszketek,
<br>Ha voltam az én múltamba, akkor oda, vissza miért nem mehetek?
<br>
<br>Lehet itt bármilyen sötét, a szél zúgását már meghallottam,
<br>Megöregedtem közben, egyszer majd én leszek saját halottam.
<br>Ha jobban látnám a múltamat, akkor lenne lelkemben világosság,
<br>Az álmaim mennyországáról meg azt is hihetném, ez másnaposság.
<br>*
<br>Néma a messzeség,
<br>Úgy látom, cicázik velem…
<br>Szél ül, árokparton.
<br>Csalogat, nesztelen távol,
<br>Mozdulatlanság... csend bájol.
<br>*
<br>Az életem, őszi tájában járva,
<br>Kiégett fűcsomók között sétálva,
<br>Merengek, hogy, hogyan is volt régen,
<br>Miért van az… a régi fényképen?
<br>
<br>Tudatommal a múltam sírjában fekszem,
<br>Gesztenyésben a gesztenyéket felszedem
<br>És majd igyekszek, hogy én, magamnak tetszem…
<br>*
<br>Az utolsó, cérnát
<br>Szaggató pillanat, hallgat!
<br>Még több türelem kell?
<br>Békés csend honol a tájon,
<br>Nem bánt senki, nincs mi fájjon.
<br>*
<br>A szürkés felhőhegy az égen állva, nem mozog,
<br>Lelkem is volt, és talán a múltban éppen kocog.
<br>Sötét a csendes éj, nem hallom ki, aki morog.
<br>
<br>Őszöm tájékain sétálgatva, velem nem tart tán' senki,
<br>Mélázva a múlton, képzelődők, hogy voltam én valaki…
<br>Körülölel jótékony csend, bennem ezzel valamit megment,
<br>Életzajban hallgatom, de már nincs… eszerint ő, rég elment.
<br>*
<br>Őszöm várja telet,
<br>Szolgálata, lassan lejár.
<br>Tényleg, múltban voltam?
<br>Ősznek vége, telet várom,
<br>Voltom múlté... örök álom.
<br>*
<br>Életváram falai porladoznak, bár még bent lakik a múlt,
<br>De, ha minden leomlik, akkor lesz az, hogy az én múltam kimúlt.
<br>
<br>Majd ha, meghalok, sírt ásnak nekem, és én abba fekszem,
<br>Ott a hidegben, fázósan a múltamat elfelejtem,
<br>És már senkit nem fog érdekelni, hogy ki is lehettem.
<br>
<br>Vecsés, 2017. augusztus 28. – Szabadka, 2017. október 16. – Kustra Ferenc – a verset és a HIAQ –kat én írtam, a HIAQ –k alá a verset, szerző-, és poétatársam, Jurisin Szőke Margit. A versrész címe: ,,Csalogat, nesztelen távol’’
<br>
Hétköznapi pszichológia… + HIAQ -ban és tízszavasban.
<br>
<br>Születni, meghalni,
<br>Ez az élet menetrendje,
<br>Közte élni kell’ ne...
<br>***
<br>
<br>Születésemkor szüntelen áradó árny-fény masszában
<br>Ébredtem az újdonsült világomra.
<br>Életemben ezt a masszát átéltem, minden napokban
<br>És
<br>Így készültem jövő túlvilágomra...
<br>
<br>Csak ilyen masszát kaptam életemben... nagy adagokban.
<br>
<br>***
<br>Kapsz jót keveset, rosszat nincs kivel, hogy megosszad,
<br>Hátad beleroskad.
<br>
<br>Vecsés, 2017. szeptember 27. – Szabadka, 2017. október 4. – Kustra Ferenc – a verset én írtam, a HIAQ –t és a 10 szavast, szerző-, és poétatársam, Jurisin Szőke Margit.
<br>
Versben és apevában meditált a szerzőpáros…
<br>
<br>Esteledik, napi elmúlás közeledik
<br>Lassan, az esti sötét is itt lesz, feldereng.
<br>Még látszik, hogy a dombon a vár magasodik,
<br>Nehéz nap után, megy és kicsit, elszendereg.
<br>
<br>Nap
<br>Korong
<br>Alant jár.
<br>Est sötétje
<br>Közeledik már.
<br>
<br>A dombról búcsút
<br>Int ódon vár.
<br>Lassan rá
<br>Álom
<br>Hull.
<br>*
<br>Percek felébrednek, hogy siessenek vagy sem,
<br>Sötét lepel is készül, hogy leterítsen-e mindent.
<br>Táj, sötétülő bíborvörösben... csak nézem.
<br>De, a szín is elmegy aludni, itt is hagy majd, mindent.
<br>
<br>Lesz
<br>Álom,
<br>Vagy mégsem?
<br>Múló percek,
<br>Majd elárulják.
<br>
<br>Alomba merül
<br>A táj. Sötét
<br>Takaró
<br>Mindent
<br>Fed.
<br>*
<br>Sötétben ébred a szerelem is, majd ural mindent,
<br>A vágyak is felkeltek, eljöttek, hogy tobzódjanak.
<br>Reggelig tart az uraskodásuk, elérnek mindent,
<br>A várfalak még vakolatra várva, álmodoznak.
<br>
<br>Éj
<br>Ébreszt
<br>Szerelmet,
<br>Vágy nő, szárnyal
<br>Csillagos égig.
<br>
<br>Ódon vár meg csak
<br>Álmodozik,
<br>Új ruhát
<br>Venne
<br>Már.
<br>
<br>Vecsés, 2017. augusztus 1. – Szabadka, 2017. szeptember 19. – Kustra Ferenc – a verset én írtam, a versszakok alá az apeva párokat, szerző- és poéta társam Jurisin Szőke Margit.
<br>
Egyszerű, hétköznapi, viharos gondolatok…
<br>
<br>Mint egy szétlőtt makadámút az életutam,
<br>És már régen rájöttem, ez csak előfutam...
<br>
<br>Ó!
<br>Csodák
<br>Csodája,
<br>Minden ragyog
<br>A kék ég és Föld.
<br>*
<br>
<br>Életfronton sincs lehetőség, hogy állandóan múlassunk...
<br>A nagy és figyelmetlen örömbe, könnyen belehalhatunk!
<br>
<br>Mily
<br>Kellem,
<br>Tavasz van.
<br>Szívben ébred
<br>Bűbájos érzés.
<br>*
<br>
<br>Villámok erősszakosan ölelik az erdőt,
<br>Tovább fenyegeti a gaz reszketőt, remegőt!
<br>
<br>Te,
<br>Drága!
<br>Fényedben
<br>Úszik lelkem,
<br>Jó, hogy velem vagy.
<br>*
<br>
<br>Hajjaj,
<br>Nagy itt a baj!
<br>Anyám otthon, csendben vár, biztosan nem örül,
<br>A hülyeségeimbe lassan beleőrül...
<br>
<br>Mily
<br>Csodás!
<br>Hevesen
<br>Ver, kalapál
<br>Szívem, keblemben.
<br>*
<br>
<br>Kukoricásban
<br>Dagonyáz a vaddisznó!
<br>Csak szárazság van...
<br>
<br>Fitt,
<br>Derűs
<br>Életem.
<br>Szívem zenél,
<br>Lelkem zsong veled.
<br>*
<br>
<br>Játszótéren, juj, kemény a beton.
<br>Szülő az, ki tanulságot levon!
<br>
<br>Most
<br>Szemem
<br>Mosolytól
<br>Csillog, villog.
<br>Ugye itt maradsz?
<br>*
<br>
<br>Csendben ültem fönn az eperfán,
<br>A kék-madár meg csak meredt rám.
<br>Hívtam őt, de a szárnyával megcsapott
<br>Lóra kapott és oly' gyorsan ott hagyott...
<br>
<br>Jó
<br>Nekem
<br>Így veled,
<br>Ha menned kell,
<br>Csak ne örökre.
<br>*
<br>
<br>Voltam én katona is, békében, nem voltam fronton,
<br>Pedig, lehet, hogy nem volna gondom, semmilyen fronton...
<br>
<br>Térj
<br>Néha
<br>Be hozzám,
<br>Én várok rád.
<br>Ó, te! Boldogság...
<br>*
<br>
<br>Szép lelkem elsőre beköltözött egy romvárba,
<br>Így talán mehetett volna akár mozdonygyárba.
<br>Már tudom, a váram egy szétnyilazott roncstelep,
<br>Szó szerint semmi nincs, így lehet enyém... címszerep.
<br>Nem kell ajtót zárni, a fő-falak is kupacban,
<br>Ezt éljem, ha tudom… remek, végzetes gubancban.
<br>
<br>Vecsés, 2018. február 25. – Szabadka, 2018. február 27. – Kustra Ferenc- A verset én írtam, az apeva csokrot, szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit. A csokor címe:”Érte élni érdemes”.
<br>
Életképekben
<br>
<br>(3 soros-zárttükrös)
<br>Aranyszín sugárral rajzolja a nap, a nyarat,
<br>Ha tán’ holnap eső lesz, akkor ez csak egy falat…
<br>Aranyszín sugárral rajzolja a nap, a nyarat.
<br>
<br>(Bokorrímes)
<br>A mezőn egy kútágas áll és a gém a napmelegtől, víz nélkül kiszáradt,
<br>Az arra járó őz és vaddisznó csapat, a tikkasztó hőségben kifáradt...
<br>Nem tudják, de már soha nem lesz víz, az utolsó vödörrel rég volt... kiáradt!
<br>
<br>(Anaforás, bokorrímes)
<br>A tanya körül a gazda, állatainak mindenhol lekaszálja a füvet,
<br>Aztán meg udvarban kis-óriási kazlakba rakja… csodálja is a művet!
<br>A fű jól kiszárad, majd szénapadlásra kerül. Állatok eszik: széna művet!
<br>
<br>(Anaforás, 3 soros-zárttükrös)
<br>Meleg szél, halkan susogva, majd' megveszetten rohangál a lombok között,
<br>Melegíti őt nagyon a nap és ezért elbújik a levelek között…
<br>Meleg szél, halkan susogva, majd' megveszetten rohangál a lombok között,
<br>
<br>Vecsés, 2020. július 2. – Kustra Ferenc – a zárt-tükrös az saját fejlesztésem. Úgy kell olvasni, hogy először az egyest és a 2. –t egyben, utána a 2. –t és a 3. –t egyben, majd ekkor lehet értékelni.
<br>
