Idő 
Értékelés 
Értékelés Elemezgetés…
<br>
<br>(vers)
<br>Az éji sötét vágtat matton, színtelenül,
<br>Sőt, ha én jól érzem, akkor gyökértelenül…
<br>Egy havi, vagy már ezerévnyi a szenvedés?
<br>Volt itt mindig is messzinek tűnő gondlesés….
<br>
<br>Túl
<br>Sok a
<br>Fájdalom,
<br>Sokszor űztem
<br>Elérhetetlent.
<br>*
<br>
<br>(TANQ)
<br>Beszorultak szavak,
<br>Immár elérhetetlenek.
<br>Szenvedés… hullik már?
<br>
<br>Szép
<br>Szó a
<br>Szeretet,
<br>Volt... elveszett.
<br>Már csak szenvedek.
<br>*
<br>
<br>(10 szavas)
<br>Fény, soha nem hatol át ködön,
<br>Ez a vaksiság, köbön.
<br>
<br>Fény
<br>Sem jut
<br>Már elég,
<br>Vakon megyek
<br>Hervadás felé...
<br>*
<br>
<br>("Shiliuziling" – kínai versforma)
<br>És
<br>Után, oly’ bősz az esdés,
<br>De minek?
<br>Az természetes?
<br>
<br>Még
<br>Vannak
<br>Óhajok,
<br>Csábítóak...
<br>Ám csak ábrándok.
<br>*
<br>
<br>("Yijiangnan" – kínai versforma)
<br>Vágtató
<br>Éjsötét elől,
<br>Beszorultak a szavak!
<br>Csend van a beszéd felől…
<br>Szenvedés, elől!
<br>
<br>Éj
<br>Sötét,
<br>Szó retten,
<br>Csend is szótlan,
<br>Hóhér a magány...
<br>
<br>Éj
<br>Sötét,
<br>Szó akad,
<br>Megszeppent csend…
<br>A magány, meg… öl.
<br>*
<br>
<br>(10 szavas)
<br>Jó tettemért, jót várok helyébe,
<br>De fájdalmat érzek, kapok cserébe.
<br>
<br>A
<br>Mondás
<br>Kétszínű,
<br>Néha becsap,
<br>Fájdalmat okoz.
<br>*
<br>
<br>(„vu-csüe” – kínai versforma)
<br>Darabokra hull
<br>Lét öröksége?
<br>A mámor sötét,
<br>Ez a lét vége?
<br>
<br>Hol
<br>Van a
<br>Sok emlék?
<br>Zsibbadt vágyak.
<br>Nélkülük nincs lét.
<br>*
<br>
<br>(3 soros-zárttükrös)
<br>A fény a sötétre mered menekülés közben,
<br>Sötét üldözi? Nézzük, igen, olyan lökötten…
<br>A fény a sötétre mered menekülés közben.
<br>
<br>Fut
<br> A fény,
<br>Ijedten.
<br>Űzi sötét,
<br>El tudod hinni?
<br>*
<br>
<br>(HIAfo)
<br>Gondok, már megszűntek!
<br>Kibeszélők, nem ismerik
<br>Másként az életet?
<br>
<br>A
<br>Teher,
<br>A gondok,
<br>Súlyosabbak,
<br>Évek múltával.
<br>*
<br>
<br>(„Zhuzchici” – kínai versforma)
<br>Fény halad, menekülés?
<br>Ezer év, leépülés?
<br>Esdőn nyújtom kezemet...
<br>Ezer év, gödrösödés?
<br>
<br>Mint
<br>A test,
<br>Szellem is
<br>Töpörödik.
<br>Létért esdeklek.
<br>
<br>*
<br>(oximoron)
<br>Lassan, békésen és csukott szemmel továbbmegyek,
<br>Ujjongva ugrálni kéne, hogy vagyunk! Emberek…
<br>
<br>Már
<br>Vakon,
<br>Tévhittel
<br>Élem létem.
<br> Emberhez méltón?
<br>*
<br>
<br>(európai stílusú haiku)
<br>Hullaszagra jön,
<br>Elsilányult valóság?
<br>Arcokon mosoly…
<br>
<br>Vecsés, 2010. november 3. - Szabadka, 2018. február 23. – Kustra Ferenc – a versszakokat 12 féle más-más stílusban (Egy témában!) én írtam. Alájuk az apevákat szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. Az apevák címe:”Létért kiálltok!”
<br>
Mily’
<br>Ékes
<br>Takaró.
<br>Körül ölel
<br>Ő, sötét estem.
<br>
<br>Estére, én takarni készültem a törékeny tested,
<br>De elkészült a sötétből szőtt takaród… ez ested.
<br>
<br>Sötéség honol,
<br>Nem téveszt(ő).
<br>Titkot rejt,
<br>Takarj
<br>Be!
<br>
<br>Innen, már összeért a tér az idő és a lét
<br>Mi meg csak élveztük a szerelem hevét.
<br>
<br>Nincs már távolság.
<br>Tér, idő, lét
<br>Összefut.
<br>Órák,
<br>S mi.
<br>
<br>Bármilyen távol,
<br>Tér, idő, lét
<br>Egy immár.
<br>Égünk
<br>Mi.
<br>
<br>Aztán a csend eluralta a szobát, a létünket.
<br>Álom meg győzött, betakarta az eszünket.
<br>
<br>Hull
<br>Álom
<br>Mézédes.
<br>Mámoros csend
<br>Még légben cselleng.
<br>
<br>Mámor-csend lebeg,
<br>Júdásként súg.
<br>Méz-álom,
<br>Elmét
<br>Csen.
<br>
<br>Csend,
<br>Tettek
<br>Júdása.
<br>Mély álom
<br>Valót feledtet.
<br>
<br>Vecsés, 2017. november 18. – Szabadka, 2017. december 11. –Kustra Ferenc József – a verset én írtam, az apevákat: szerző-, és poétatársam Jurisin Szőke Margit.
<br>
Hó
<br>Tisztán
<br>Születtem.
<br>Fényből, sárba
<br>Taposott a sors.
<br>
<br>Mint
<br>A hó,
<br>Tisztának
<br>Lettem. Sárba
<br>Tiport az élet.
<br>
<br>Tisztaságból a szennybe csöppentem, ez az élet.
<br>Az életem a fényből nagyon sötétbe tévedt.
<br>Nem jobb, ha sírok-rívok, panaszkodok, hisztizek,
<br>Ezt kaptam osztályrészül, így múlnak el az évek.
<br>
<br>Nem sopánkodok...
<br>Az mit sem ér.
<br>Élni kell,
<br>Míg van
<br>Lét.
<br>
<br>Álnok világban
<br>Élnem muszáj.
<br>Nem segít
<br>Semmi
<br>Sem.
<br>
<br>Vecsés, 2000. február 26. – Szabadka, 2017. november 16. – Kustra Ferenc – a verset én írtam az apevákat, szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. Az apevák összefoglaló címe:”Élni kell”
<br>
A csendnek a perceiben érzem, hogy átkarol a fénye,
<br>Akkor világlik ki, mekkora a jövőnek a reménye…
<br>Az ég távoli csillaghalmaza a csendet sugározza,
<br>És csukott szemmel látom, a csendnek is van szivárványhídja!
<br>
<br>Csend
<br>Fénye
<br>Magához
<br>Ölel. Lelkem
<br>Boldogan szárnyal.
<br>
<br>Sértőszó nem hat.
<br>Lelkemben él
<br>Szeretet,
<br>Béke s
<br>Hit.
<br>
<br>Hit,
<br>Béke s
<br>Szeretet,
<br>Lelkemben él.
<br>Sértőszó nem hat.
<br>
<br>A csendem jobban behatol a lelkembe,
<br>Mint egy bősz kiáltás reám, keménykedve.
<br>
<br>Fény
<br>Szárnyán
<br>Repülnek
<br>Vágyak s remény,
<br>Az est csendjében.
<br>
<br>Vágyak és remények, sírós esdések este,
<br>Álmomban eljutok a csendes végtelenbe.
<br>Ekkor élvezem, hogy mily’ a csendesség heve...
<br>
<br>Éj
<br>Sötét s
<br>Végtelen.
<br>Vak csend, lelkem
<br>Fénnyel tölti fel.
<br>
<br>Az esthajnalcsillag már előkerült ébredő, vak csendbe,
<br>Én a sötétüléskor, elkerülök a vak végtelenbe…
<br>A csend sugározza reám a fényét, vakon... a lelkembe…
<br>
<br>Vecsés, 2011. május 31. – Szabadka, 2017. november 26. – Kustra Ferenc József - a verset én írtam, az apevákat, szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit.
<br>
Sorok az őszelőről…
<br>Augusztus végén járunk, az éj, hűvösségét jelzi...
<br>Az éji hűvösség az ősz közeledtét előjelzi.
<br>Nyár
<br>Végét
<br>Járja már.
<br>Éjjel elkel
<br>Lenge takaró.
<br>
<br>Hűvös éjszakák,
<br>Űznek nyári álmokat.
<br>Ősz nyugtalan... vár.
<br>*
<br>Csillagok most is vannak, sok fénytelenül ragyog,
<br>És a fűben már kevés szentjános bogár csillog.
<br>
<br>Éj
<br>Fénye
<br>Halovány
<br>Fent és lent is.
<br>Már árny fedi mind.
<br>
<br>Már nem villognak,
<br>A szentjánosbogarak.
<br>A csillagok sem...
<br>*
<br>Arcomra árnyakat rajzol a fájdalom,
<br>De, csillogó szemmel várom jövő nyárom…
<br>
<br>Fáj
<br>Minden
<br>Változás.
<br>Hittel várom
<br>A szebb s jobb jövőt.
<br>
<br>Fájdalom gyötör,
<br>Jő változás ideje.
<br>Hitem nem vesztem.
<br>*
<br>Az utolsó nyári napfény, megbocsátón lődörög,
<br>De, azt is csak, a felhők fölött, ott tán' nem mennydörög.
<br>
<br>Vecsés, 2013. aug. 24. – Szabadka, 2017. okt. 15. – A verset én írtam, alá a haikukat és az apevákat, szerző-, és poétatársam, Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe: Az ősz nyugtalan... vár.
<br>
