Bálba ment volna a csiga,<br>de nem volt pénze taxira.<br>Pedig csak egy órája van,<br>hogy elérje valahogyan.<br><br>Épp arra járt a barátja,<br>mondta szálljon a hátára.<br>Elviszi ő majd szívesen,<br>és el is indult lelkesen.<br><br>Csakhogy a kedves jó barát,<br>aki elvitte a csigát,<br>a teknős volt, így hát már ma<br>nem érnek oda a bálba.

Fogd a kezem, ha úgy érzem nehéz<br>az élet tüskékkel kivert útja.<br>Kedves szemed pillantása becéz,<br>ha fekszünk este egymáshoz bújva.<br><br>Ne engedd el soha, és fonjad át<br>ujjaiddal ujjaimat kérlek.<br>Így ébredjünk fel csendes hajnaltájt,<br>mint összeforrott szerelmes lelkek.

Patak leheli be az erdőt<br>homályt hozó párájával.<br>Bokrokra borít szürke kendőt.<br>Fel is öltik ők méltósággal.<br><br>Titkot hozó köd ül meg mindent,<br>mesealakot szül látványa.<br>Túl az erdőn madárka füttyent.<br>Köszön a nyár. Viszont látásra.

Látom kisfiam vidám arcát.<br>Még a szeme is mosolyt szór rám.<br>Csodás reggel.<br><br>Látom a kisfiam kedves arcát,<br>amikor szeretettel néz rám.<br>Délidőben.<br><br>Látom a fiam fáradt arcát,<br>mikor abbahagyja a munkát.<br>Bús délután.<br><br>Látom a fiam sápadt arcát,<br>mit csak egy szerető apa lát.<br>Késő éjjel.

E földön az emberiségünk közös,<br>mely által minden egy vagyunk.<br>Ideje hogy minden ember egymásra találjon,<br>mert a föld a lábunk alatt közös tulajdonunk.<br><br>De az igaz szeretet nélkül<br>gyarló életünk mit sem ér.<br>Hamis erkölcsök nevében <br>Még mindig folyik a vér.<br><br>Az igazság a szívűnkben van rejtve,<br>melyben a lélek hangja ezredek óta vár.<br>De csak nyílt és bátor szívek által<br>nyílik a kapu mely szebb világra tár.<br><br>Ki másnak örömét s bánatát<br>egyformán érzi és megossza,<br>az már a földi bajaink gyógyszerét <br>nagy részben meg is hozta.<br><br>Csak jóakarat által jöhet a változat,<br>hol ember mint emberrel néz szembe,<br>és lelke mélyéből őszinte hittel<br>remélhet szép és dicsős új rendre.