Nyáron… <br> <br>Búzamezőkön, <br>Hűs zápor veri termést. <br>Lesz-e aratás? <br>* <br>Tiszta búzát úgy látnék, de csak pelyva száll, <br>Pedig paraszt ember, aranykalászt kaszál. <br>Van, akinek sorsa a pelyva összeseprése, <br>E sors, igazolhatom, a jó Isten verése. <br>* <br>Tarlón csak gyűlnek <br>Búzaszárak csonkjai… <br>Kóró árván áll! <br> <br>Vecsés, 2004. július 31. – Kustra Ferenc József – íródott: versben és senrjúban… <br>

Bogaras és bolhás volt Bobikánk,<br>Doki mondta, fürödjön a kutyánk.<br>Nosza, gyógyszer száz liter meleg vízbe,<br>Az meg bele műanyag edénybe.<br><br>Ötven kilós kutyát beültettem,<br>Nyaka alatt fogta a bal kezem.<br>Jobbal meg öntözgettem busa fejét,<br>Szerette, be sem csukta a két szemét.<br><br>Öt percig áztattuk a fehér lében,<br>Anyu és Anita locsolta bőven.<br>Szerette Bobi, nem volt ellenvetése,<br>De úgy nézett ki, mint egy szétázott ürge.<br><br>Végén hordóból nem tudtam kivenni,<br>Felborítottam, ki kellett önteni.<br>Kiöntöttem a vizet a kutyával,<br>De úgy néz ki, végeztünk a bolhákkal.<br><br>Budapest, 1998. július 4. ? Kustra Ferenc József ? a mi újfundlandink volt?<br>

Hűha, micsoda meleg vagyon, <br>Izzadtság csorog a hátamon. <br>Felébredt a Nap, végre süt már, <br>Reméljük ez már végre a nyár. <br> <br>Más az ember közérzete, <br>Ha süti a nap melege. <br>Egészséges, ha mértékkel <br>Élvezzük, meztelen testtel. <br> <br>Jó ez búra, a lobra és bajra, <br>Szívet melengető nap sugara. <br>Élvezzük ezt, mert oly' egészséges, <br>Hipp- hopp jön az ősz és a nyár véges. <br> <br>Budapest, 1997. május 13. – Kustra Ferenc József <br>

Az öregkor hajnalán… <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Öregen, már nincs nekünk madárdalos hajnalfény, <br>De az öregséget megélni, terhelőn kemény… <br>Öregen, már nincs nekünk madárdalos hajnalfény. <br>* <br>(Tükör apeva) <br>A <br>Létem <br>Utálom. <br>Gonosz sorsom <br>Folyvást kergetett! <br> <br>Folyvást kergetett <br>Gonosz sorsom. <br>Utálom <br>Létem, <br>A… <br>* <br>Sajnálom, de múltamon csak muszáj… rágódok, <br>Mert még élek, bár igaz, öregen… vánszorgok. <br>Amúgy meg saját, jelen létünk, egy jól kisarjadzott ága <br>A múltunknak, életfánknak egyik, még élő oldalága. <br>A már elszáradt, régi ágak is élnek, mert a sorsunk belőlük fakadt, <br>Így aztán rabmadaram vagyok az életfám ágán… létfonal majd szakadt. <br>* <br>(senrjú csokor, félhaiku láncban) <br>Oly’ lélekőrlő, <br>A saját sorselemzés. <br>Ez barátkozás… <br> <br>Oly’ lélekőrlő, <br>Hosszú életelemzés. <br>Pedig a mienk… <br> <br>Oly’ lélekőrlő <br>Múltunkkal szembesülni. <br>Élet volt és van… <br> <br>Vecsés, 2021. augusztus 16. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában. <br>

Villámlásról… <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Elég már egy nagy árnyék is, ami elfedi az eget, <br>De a nap talán megkönyörül, elhessenti, mint legyet… <br>Elég már egy nagy árnyék is, ami elfedi az eget. <br>* <br>(HIAQ trió) <br>Juj, de rejtőzködő <br>Ez a fényharcos… bujkálgat. <br>Görbe fénykardja van. <br> <br>A felhő mögül csak <br>Kicsap vadul, rettegtetőn. <br>Félelmet is ébreszt. <br> <br>A fénykardja zajos, <br>Nagyon recseg az ég alja. <br>Van már sokágú is! <br>* <br>(10 szavas) <br>Aztán már Nap sem bír vele. <br>Kiszabadul az összes eleme. <br>* <br>(Senrjú duó) <br>Már csak felhő és <br>Árnyék az ég, villámlik! <br>Fényharcos dühős. <br> <br>Magában vagdal <br>A felhők közt… dörgések. <br>Fényharcos dühős. <br>* <br>(Senrjon) <br>Csak a sufninkba nehogy <br>Belecsapjon. Oly sok fa égne. <br>Bútortárolónk. <br>* <br>(Bokorrímes) <br>Mintha csökkenne a dühe, már nem is vagdalkozik úgy! <br>Nézem és látom, csökkenek a felhők is, gyorsan, amúgy. <br>Nincs már a villámszórás, süt a nap, harcos elment… amúgy. <br> <br>Vecsés, 2016. - 2020. augusztus 20. - Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában. <br>