Iskolában ülünk,<br>Mindig csak tanulunk,<br>Matekban szorzunk osztunk kivonunk összeadunk.<br><br>Magyar órán mindig,<br>csak a főnévről tanulunk,<br>mindig csak mesél mesél,<br>a magyar tanárunk.<br><br>Angol órán csak a<br>Workbookba, tanulunk<br>aztán meg a füzetbe<br>a szavakat leírjuk.

Végül Ithaka menedék lett<br>és a csarnokban ülve töltött hosszú órák<br>már nem tétlenségnek hanem beteljesülésnek számítottak.<br><br>Két oszlop közé keretezve,<br>és a derékig érő falon,<br>egy régi és kecsesen ívelt urna állt.<br><br>Mindkét oldalon, kilátás nyílt az Égei tengerre,<br>mélyen a kék víz néha meg lett szakítva<br>elegáns és színes vitorlás hajók áthaladásával.<br><br>És a fehér hab tisztán látszott mint<br>a hajó íja egyenletesen szántotta a hullámokat.<br>Valóban, mondta, én ide tartozok.<br><br>Pallasz Athéné már nem jött látogatóba,<br>erényei már rég óta szívében nyugodtak.<br>És Poszeidón most már biztosságosan távol maradt.<br><br>Néha összehúzta a szemét ahogy<br>a part közelébe pásztázta a vizet,<br>látta hogy delfinek ugranak ki a vízből<br><br>és pár pillanatig íveltek a tenger felszínén;<br>Poszeidón szigonya fel lett cserélve<br>Kalliopé éber szemével.<br><br>A vissza emlékezés és előre nézés egyesültek.<br>mint egy Küklopsz, szeme egyedülállóvá vált,<br>mintha minden tudás benne volna,<br><br>mintha ő lenne az egész világ.<br>És az idő, már nem órákban és percekben volna mérve,<br>és ő maga lenne a folytonos jelen.<br><br>Itta a borát és jól evett,<br>És oda figyelt ha voltak vendégek,<br>barátságát nyújtva és meséket mondva,<br><br>de főképpen a magány tette boldoggá.<br>Egyik délután, mikor egy hűvös szellő fújt a tenger felől,<br>Elborult mind azáltal amit tudott,<br><br>és amit cselekedett. Végtagjai elernyedtek,<br>és ajkai archaikus mosolyra húzódtak.<br>Végre az lett belőle aki ő mindig is volt -<br>Az archetipikus és halhatatlan hőse egy epikus cselekménynek.

Fontos dolog a testbeszéd, <br>Ki műveli, pallérozza eszét. <br>Ez is kommunikáció, <br>Ezt tudni hasznos, oly jó. <br> <br>Mozdulat, testtartás, testhelyzet, <br>Mindezt tudni, bizony kellhet. <br>Ez viselkedés lélektan, <br>Ki ügyes, használja okosan. <br> <br>Budapest, 1997. április 26. – Kustra Ferenc József <br>

Mindent összevetve, <br>Jobb az állhatatos álom. <br>Keserű ébredés… <br>* <br>Gondolat, megújít. <br>Hiúság, oly’ állhatatos. <br>Reggel, álom vége! <br>* <br>Álmomban olyan szép <br>Gondolatok hullámzanak. <br>Enyém, ami enyém. <br>* <br>Álmomban szerelem <br>Sem hagyott el, együtt éljük… <br>Ébrenlét fene-rossz! <br>* <br>Ébrenlétben viták, <br>Uralkodó a szürke szín. <br>Folytonosság, sárban. <br>* <br>Álom gondolatim <br>Fölöttébb élvezetesek. <br>Álomban: szabadság. <br>* <br>Ébren, árokparton, <br>Léphetetlen zeneszóban… <br>Tücsök csak hegedül. <br>* <br>Az ebéd utáni <br>Szunyókálás álommal jár! <br>Igazán ott élek… <br>* <br>Reggeli ébredés, <br>Egy tiszta, új napba mesés. <br>Csipám szúrja szemem. <br>* <br>Élet súlya alatt <br>Körben bedől felhőtlen ég. <br>Várom, hogy aludjak. <br>* <br>Álmomban szerelem <br>Sem hagyott el, együtt éljük… <br>Létünkben… messze jársz! <br>* <br>Öregségem tarol, <br>Új szerelmem biztos nem lesz… <br>Őrá még vágyódok! <br> <br>Vecsés, 2019. január 7. - Kustra Ferenc József – íródott HIAQ csokorban <br>

Elhamvadt parázsból nem villan szikra, <br>Lángokat nem csihol, egekig nem fut, <br>Parázs már nem él, elment a túlvilágra, <br>Otthonát ott keresi, ott nyitá… kaput. <br> <br>Borús égbe fölszállt, fölment a pernye, <br>A besötétült múlt árnya fönt kigyúl, <br>És ott pihen örökké, lakhelyre lelve… <br>Isten őrködik felette a fényen túl. <br> <br>Én még próbáltam… lehelni életet belé, <br>Meséltem neki rég-volt évek tüzeiről, <br>De csak elhamvadt. Itt már a helyét nem lelé, <br>Ledobva elhamvadt hitét, elment… a Földről. <br> <br>Vecsés, 2011. szeptember 9. – Kustra Ferenc József <br>