Tudod, mi a programom mára?<br>Mint mindíg, várok a csodára.<br>Nem kis törpékre, vagy manókra.<br>Sem arra, hogy beszéljen róka.<br>Az a csoda, amire várok<br>csak annyi, hogy legyünk barátok.<br>Hogy ne ássuk el egymást élve.<br>Szeretetet kapunk cserébe.

Átlépte világok titkos küszöbét.<br>Ősi nap edzette tűzzé pörölyét.<br>Honnan jött, ott a bűn vált erényekké.<br>Angyalok váltak hazug szirénekké.<br><br>Serege élén érkezett a sakál.<br>Pokol és föld között megnyílt a határ.<br>Nem tudtunk bánni Úrtól kapott jóval.<br>Behintettük dús földjeinket sóval.<br><br>Harc lesz, a végső mindent elsöprő.<br>Csak az ész, és hit lehet a megmentő.<br>Van egy jó hatalom a fejünk fölött.<br>Ezért hát tárj kaput menny, és föld között!

Mikor a háború kitört<br>senki nem lett felmentve.<br>Egyenruhába öltöztünk,<br>az élet ezt így rendelte.<br><br>Egy bajtárs felfelé mutatott,<br>ki szeretett verselni.<br>Azt mondta hogy eltűnt a nap,<br>és az eget is kell keresni.<br><br>Rengeteg halott hátra maradt<br>nyitott szemel, földön fekve;<br>kinek lába, karja lerobbant,<br>az kúszott ha más fel nem vette.<br><br>Aztán elhalkult az ágyú szó,<br>és nem volt szükség kiabálni.<br>A világ annyira néma lett hogy <br>a csendet nehéz volt kiállni.

Fáradt és csüggedt voltál,<br>a műhelyed teleszórva ötletekkel.<br><br>Balzac gipszből, tekintete délnyugat felé,<br>a Táncos agyagból egy nedves szövetbe burkolva.<br>Árnyék és fény,<br>de inkább a Pokol Kapuinak árnyalatai.<br>Gipsz, bronz, agyag és szépia -<br>egy fakuló, süllyedő estélynek vállalatai.<br><br>És akkor a múzsád hátulról támadott -<br>elragadta torkodat<br>hogy szemeid majdnem vérrel könnyeztek,<br>Egy hosszú pillanatig összefonódtatok.<br> E pillanat olyan volt mint egy való jelenet.<br><br>Most meg van örökítve - Musée Rodin, Paris -<br>A SZOBRÁSZ ÉS MÚZSÁJA -<br>sötét csiszolt bronzból öntve,<br>melyben egy álom és egy látomás<br>egybe vannak kötve.

Fiatal tavaszi levelek fodrozódnak<br>kora reggeli szellőben,<br>napozva a vakító fényben<br>és virág-illatos levegőben.<br>A talaj hűvös és nedves,<br>és a gyökerek hálózata<br>láthatatlanul művelkedik.<br>?me az élet varázsa -<br>a lét titkainak lombikja.<br>A föld újjászületett<br>és sokrétű módja<br>a sötétség és csend<br>alapkövezetéből fakadtak.<br><br>Hányszor is álmélkodtam<br>afféle erőkön és hatalmakon<br>melyek sem láthatók sem hallhatók<br>és mégis léteznek.<br>Mennyire csodálkoztam<br>mint gyermek az élet titkain<br>melyek még a merev<br>és néma kövekben is rejtőznek.<br>Emelj fel kettőt és üsd<br>egyiket a másikhoz,<br>és a lelkük mélyéből<br>szikrával válaszolnak.<br><br>És aztán azok a fennkölt<br>és örök szikrák egy tiszta,<br>hold nélküli éjszakán<br>melyek kivilágítják az egeket!<br>Miféle csodálatos hatalmak<br>összeesküdése amely által megtört<br>a csend és kivilágosodott a sötétség<br>mielőtt minden elkezdődött?<br>(Épp oly tanácstalan vagyok<br>mint gyermekkoromban.)<br>Talán vissza kéne vonulnom<br>egy régi kolostorba,<br>szürke reverendában,<br>és csend-fogadalmat téve<br>melyet egy homályos,<br>gyertyafényes cellában tartok be,<br>arra várakoznom hogy a csend<br>mi módon felel.