a mulandóság padlóján táncolunk,<br>még akkor is ha a csontvázat említjük<br>(a halál üregszemű jelképe),<br>amely idővel szintén földé válik<br><br>még a halál is elvérzik,<br>és mának virágai a holnap<br>gyomnövényei lesznek<br>a jelen egy nád szál<br>mely a holnap szelében inog<br><br>az évszakok<br>megkeverik napjainkat<br>mint várakozó<br>nyugtalan kérdések<br><br>öregedésünk során rájövünk,<br>hogy a lebegő őszi levelek<br>a szélben valóban egy új<br>menyasszonyi táncot gyakorolnak

Szűrt fény kergetőzik a lombokon.<br>Két levél között csendben átoson.<br>Lecsúszik az ősöreg fa törzsén.<br>Mely az időt nyögve áll itt görbén.<br><br>Megfáradva várja léte végét.<br>Kor marta ránc barázdálja kérgét.<br>De most csak figyeli a fény táncát,<br>öröm simítja ki kérge ráncát.

Nézegetem szobám kopár falát.<br>Szellemeket rajzol rá egy faág.<br>Ahogy hajladozik, kint a fényben.<br>Árnyék rajzol képeket sötéten.<br><br>Megjelenik a bőség szelleme.<br>Soha sem voltam jóban ővele.<br>Látszik még egy, ki sosem volt barát.<br>Nyugalom díszíti szobám falát.<br><br>Megjelenik életem hű társa,<br>a velem sétálgató bús dráma.<br>Ővele mindíg is jóban voltam.<br>Te is itt vagy barátom? Dúdoltam.<br><br>Na menj el innen már a fenébe.<br>Minden trükködet tudom betéve.<br>Behúzom a függönyt, hogy ne lássam.<br>Úgyis marad az egyetlen társam.

Elindult a komor ősz már.<br>Előtte ballagott a nyár.<br>Lehagyta az ősz a nyarat.<br>Az ősz mögött hát lemaradt.<br><br>Mikor érezte, hogy fárad,<br>lépett hátrafelé hármat.<br>Minden lépése egy hónap.<br>Ősz utat ad tél apónak.<br><br>Nem lehet itt semmi panasz.<br>Látszik már a színes tavasz.

Lassan ballagott az erdőn, réten át.<br>Szomorkásan köszöntötte a világ.<br>Ködköpenyébe burkolódzva néz körbe.<br>Bokrok köszönnek rá a csendes őszre.<br><br>Megjött, a nyárra színes fátylat vetett.<br>Bús felhőkkel borítva be az eget.<br>Pillantása rozsdát vet a levélre.<br>Sárgás színek költöznek a vidékre.<br><br>Megrázza szép fejét a büszke tölgyfa.<br>Levélkoszorúját földre hullajtva.<br>Meghajolva köszön az ősznek a nyár.<br>Eljött az idő, hogy ő távozzon már.