Hétköznapi pszichológia… <br> <br>(Bokorrímesben) <br>Van, hol lassabban múlik az idő, van, hol jól "latoltan"… <br>Van, amikor nem telik az idő, de van elhantoltan… <br>Van úgy, hogy rohan, az idő, és nem is összehangoltan… <br> <br>(Közbeni változások: önrímben) <br>Hajnalban, bársonyos még a sötétség és ő az ég ura! <br>Aztán hirtelen felkel a nap, és a fény lesz, ég főura! <br>A bársonyos sötétség, már loholva visszaszól: este ismét ő lesz az ég ura… <br>Az immár reggeli napfény, szeretettel csak körülnéz, mert ő lett az ég főura! <br> <br>(Senrjon csokor) <br>Az idő csak megy, halad, <br>Reá szükség, mindig nagy akad! <br>De, ez elsiklik… <br>* <br>Az idő bársonyosban <br>Sem áll meg, monotonon halad! <br>De, fel sem tűnik! <br>* <br>Az idő hajnalfényben <br>Is rohanva csoszog előre! <br>De, észrevétlen. <br>* <br>Az idő napközben is <br>Csak folyik a homokórában. <br>De, még le is jár… <br>* <br>Az idő nem tiszteli <br>Természetet, meg az embert sem. <br>De, halált igen! <br>* <br>Az idő, csak halállal <br>Nem bír el, útja ott megszűnik! <br>Az idő után? <br>* <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Az idő, maga a lét, láthatatlan pillantok tömkelege, <br>Sok picinyi történés lesz, mi egyberagadtak egyvelege… <br>Az idő, maga a lét, láthatatlan pillantok tömkelege. <br> <br>Vecsés, 2020. december 25. – Kustra Ferenc József – íródott; versben. <br>

Az időt nem gyűjthetted.<br>Pénzért megvenni nem lehet.<br>Egyszer elfogy az időd.<br>Fogul ejti majd a jövőd.<br><br>Ragadd meg a pillanatot,<br>ami neked megadatott.<br>Élvezd hát az életet,<br>addig amíg megteheted.

Meghívást kapott pelikán,<br>egy szép vasárnap délután.<br>Hivatalos lett ő mára,<br>egy jó kis hallakomára.<br><br>Üres kézzel nem mehetek.<br>Ajándékot, most mit vigyek?<br>Hallakoma lesz ma este.<br>Biztos halat hoz a medve.<br><br>Nem vihetek én is halat.<br>Sok lesz az, mind megmarad.<br>Hát fogott gyorsan egy békát,<br>mégsem vihetek én répát.<br><br>Tó partján volt a lakoma.<br>Össze is gyűlt ott sok koma.<br>Nyuszika egy répát hozott,<br>medve koma mézes csuprot.<br><br>Süni hozott egy almát is,<br>ő azt szerette amúgy is.<br>Volt holló hozta mazsola.<br>Hogy lesz ebből hallakoma?

Homlokomon csattan két kezem,<br>Nem értem, hogy mi történt velem.<br>Fáradt vágyódás ül nyögve rajtam.<br>Isten tudja, mit akartam.<br><br>Szerettem volna tiszta életet élni.<br>Kínzó vágyaktól soha sem félni.<br>Mit értem el vajon a vágyódással?<br>Összevesztem egy kedves, jó baráttal.<br><br>Nehéz erről őszintén írni.<br>Legjobb lenne elbújva sírni.<br>De most vajon mi lesz erősebb?<br>Férfi büszkeség nem ejt könnyet.<br><br>Befelé sírok, ez egy átok!<br>Elvesztettem egy barátot.<br>Nem tudom, hogy hol hibáztam.<br>Magányra cseréltem büszke vágyam.

Hómező közepén vörös rózsa virít.<br>Dermedő ajkával a fagyott égre sikít.<br>Rossz helyen, rossz időben fogant meg életem.<br>Lám fagyos szélbe burkol be rémület, félelem.<br><br>Tán, ha máshol láttam volna meg a szép napot.<br>Azt mondaná mind ki lát, hogy de szép vagyok.<br>De itt a kietlen, rideg hűvös tájon,<br>dércsípte mosoly ég e büszke bájon.