Puhán lépdelt a fű felett,<br>kertembe tündér érkezett.<br>Billegette kicsit szárnyát,<br>elűzte az éjnek árnyát.<br><br>Hajnal pírja festette be.<br>Madarak daloltak vele.<br>Öröm öntötte el szívem,<br>hálával telt meg a lelkem.<br><br>Igaz volt, vagy csak látomás?<br>Mindegy is, ez oly csodás.<br>Gyönyörű lett a reggelem,<br>jer hát, élvezd te is velem.

Hogy sejthetted volna<br>azon a vidám éjszakán,<br>Hogy a Francia udvar csapda,<br>és veszteni fogsz pár év után?<br><br>Púderozva és locsolva,<br>a fiatal arcod ragyogott,<br>de tudtad-e hogy minden<br>hamisság felé mutatott?<br><br>Kellemes kocsikázás,<br>az élet csupa szeretet,<br>szíved gyorsuló dobbanása,<br>s egy gavallér ki nevettet.<br><br>Néhány királyi gyermek<br>mely anyaságod bizonyítja,<br>és gyanúsított szeretők,<br>kik apaságukat biztosítja.<br><br>És mikor a guillotine árnyékában<br>a rövid múltra gondoltál,<br>hogy mi is volt az élet,<br>és mi volt amit megbántál?<br><br>Talán a királyi protokoll<br>csak gyerekes játék volt,<br>s most itt a rideg valóság<br>mely sajnos csúnyán megcsúfolt.<br><br>Nem szabadott volna mondani<br>hogy kinek nincsen kenyere,<br>az úgy oldja meg bánatát<br>hogy kalácsot egyen helyette.<br><br><br>Némely űgyröl jobb hallgatni,<br>mert talán jobb etikett.<br>Szegény frivol kis királyné!<br>Szegény Marie Antoinette!

Hajóm görög vitorlás –<br>Hét-világi utazás.<br><br>Kedvenc fám az olajfa –<br>Ezer-éves iskola.<br><br>Éjszakáim szeretője<br>Tüzem alatt gyengéd rőzse.<br><br>Fiatal az istenem,<br>Enyhén lángol szívemen.<br><br>És hogyha halok, ébredek,<br>Mert hívnak égi seregek.

Nyári szél ölelgeti<br>dús zöldelő akácfa<br>hajlongó derekát.<br><br>Néja rágondolok,<br>- Hisz’ kölcsön az élet,<br>Kőlcsőn észlelem virágzó<br><br>ibolya mézes illatát, <br>kölcsön idézem életed<br>mulandó mámorát . . .

Ki aggódón nézett rád, ha életed során az utat rögökkel szórta be sorsod.<br>Ki támaszod volt, ha úgy tűnt elveszett minden szép álmod.<br>Most Isten kertjében tép neked virágot, és mosolyogva nyújtja át.<br>Ő, a te soha el nem felejtett, ma is támaszod.<br>Drága jó apád.