A pokolban égjen minden eltorzítás,<br>Úgymint erkölcsi s polgári ellenmondás,<br>Vagy didaktikus és utópisztikus illúzió.<br>Egy fura démon bujkál bőröm alatt.<br>Az ősi sikoly mellemben tombol:<br>Ma este az ördög testemben rombol.<br><br>A végtelen tér, örök idő<br>És mozgás szentháromsága!<br>Kínomban harcias hálózatot szőttem.<br>Három sötét korszakot torzítva éltem át,<br>És mélyen ittam<br>Érzelmeim szenvedélyét tompítani,<br>De tüzem ereklyéit nem tudtam<br>A porból mozdítani.<br><br>Visszadobnám minden rozsdás <br>Lánc-szemét a korlátolt tudásnak<br>A sors ingatag odújába<br>És elszakítanám láncaimat<br> Hogy a sorssal tudjak tanácskozni<br>A tudatlanság atomát hasítanám<br>Mely leköti az idő konfigurált tartamát<br>De le vagyok kötve egy fura démon által<br>Melynek csak rím és ritmus eledele<br>És mely a mozgás, tér és idő <br>Elítélt gyermeke.

Amióta megláttalak,<br>elraboltad szívem.<br>Mindenem a tiéd lehet,<br>tiéd a szerelmem.<br><br>Kérlek, ne légy velem cudar,<br>ne felejts kedvesem.<br>Te legyél az, kit látok majd,<br>ha lehunyom szemem.

Versben és európai stílusú haikuban… <br> <br>Egyre többször érzem, ahogy öregszek, milyen romboló az enyészet, <br>Életemben mindig döntenem kellett, elfogadni szélső végletet… <br>Ilyen tudással és, ha, így haladok, meg fogom én érni a véget? <br>* <br>Rossz úton jár az, <br>Aki álomvárban él. <br>Múlt, realitás. <br>* <br>Ódon falak is <br>Omlanak, nem mesélnek… <br>Már nem regélnek. <br>* <br>Megfoghatatlan… <br>Jelen lesz ásatag múlt… <br>Ódon eszmények? <br>* <br>Régi emlék, mar. <br>Vigasztal, küzdet, lezúz. <br>Hiánypótlás nincs. <br>* <br>Emlékek foltos, <br>Rojtos, varázsszőnyege. <br>Nincs már varázsszó! <br>* <br>Régészkedni a <br>Múlt kutatóárkában. <br>Titok leletek. <br>* <br>Régi rögöt kell <br>Nagyon is porrá rúgni… <br>A múlt már örök. <br>* <br>Utána kell nézni, hogy mikor mi történt? <br>Keresni kéne, az én magam fenomént… <br>Hiába mondják, hogy a múlt volt, nem számít, <br>De! Érzem, amit átéltem, az még ámít. <br>* <br>Esetlen a múlt, <br>Már hiába keressük. <br>Történelem lett. <br>* <br>A jó dolgokat <br>A bölcs örökre őrzi. <br>Rosszat veszejti. <br> <br>Vecsés, 2013. december 1. - Kustra Ferenc József <br>

Múltunkba révedés, maga a lélek haladék! <br>Mindenkinek más az átka, de van-e menedék? <br> <br>A távolság sűrű ködétől nem hallatszik messze a csengő, <br>Feledés homálya beborítja, eltűnik sok emberöltő. <br> <br>Nekem, ami jutott, egy lecsupaszított szálfa, <br>És még abba is benne van milliónyi szálka. <br>Válaszra várva nézzünk fel arra... kék égre, <br>Révedjünk el eme végtelen messzeségbe <br> <br>Elmerengek, nagyon imádkozok fel a mennynek, <br>Gyógyuljanak be a múltbéli fekélyes sebek. <br>Fenyőfa, pázsit, holdvilág, napsütés, most ne beszélj másról! <br>Hóvihar, esőfelhő, sötét árnyék, hallgass el, de mától! <br> <br>Száraz szemmel nézem, felhősödik és nem zavar a közelgő <br>Halál, ki kaszájával közelít és hízelegve esdeklő. <br> <br>Már nincs, de volt az életemben sok-sok antitézis, <br>Fenik a kasza élit, még tán' van más út… azért is. <br> <br>Múltfáklya újra, meg újra fellobban. <br>Bennünk a vágy terjed. Szétáradóan. <br> <br>Vecsés, 2013. november 2. – Kustra Ferenc József <br>

Könnyező, haldokló csillagok, <br>Mondjátok, hogy óh… én ki vagyok? <br>Csak hulló csillag a kék égben <br>Vagy törmelék a semmiségben? <br> <br>Vágtatnék én harci szekéren… <br>Csak álmodok hosszan és mélyen, <br>De nincs lovam, nincs is szekerem, <br>Csak nagyon vágyódik a lelkem. <br> <br>Szárnyalnék, mit sas a kék égben, <br>Halásznék, mint sirály a vízben. <br>Tortát sütnék, mint egy cukrász, <br>Bolondoznék, mint mitugrász. <br> <br>Lehetnék akár hulló falevél, <br>Őszi színben zsugorodott levél. <br>Vagy vagyok inkább szíven lőtt vadkan? <br>Térdre esve, hajnali harmatban. <br> <br>Lehetnék boldog, elégedett, <br>Mint ünnepi cipő, fényezett. <br>Lehetnék óriási nagy hegy, <br>De csak semmi vagyok, ez nem megy. <br> <br>Vágyó lelkem, üres, magányos, <br>Eszem hiába céltudatos. <br>A kettő nem zárja ki egymást, <br>Ez van, hiába szeretnék mást. <br> <br>Vecsés, 2010. február 3. - Kustra Ferenc József <br>