Idő 
Értékelés 
Értékelés Vízió a hátralévő időről… vagy a végről?
<br>
<br>Az én vonatom, már elment, láthatod, ülök reménytelenségbe
<br>Éppen, hogy fönt vagyok az utolsó kocsi, fékező fülkéjébe,
<br>Ahol tekingetek, de nem látok, csak a hátra végtelenébe…
<br>
<br>Szív
<br>Szorong,
<br>Gondolat
<br>Jövőt kutat.
<br>Mennyi van hátra?
<br>
<br>Életem kereke forog,
<br>Hátralévő semmiségbe robog.
<br>Szemeimből, reménytelenség könnye csorog.
<br>*
<br>
<br>Itt már nincsen is fűtés,
<br>Kintről bejön a hűtés,
<br>Közel… megsemmisülés.
<br>
<br>Cél
<br>Sincs már,
<br>Nincs miért!
<br>Homokóránk
<br>Lassan lepereg.
<br>
<br>Szívem szeretet nélkül tesped,
<br>S jéggé dermed.
<br>Enyészet bennem gerjed.
<br>*
<br>
<br>Itt a könnyeimmel vagyok együtt, behunyom kisírt szemeimet,
<br>Kis ablakon nézek vissza a múltba, de nem látok már részletet…
<br>Az életem, soha nem volt egyben, soha, semmire nem késztetett.
<br>
<br>Már
<br>Emlék
<br>Sem dereng,
<br>Szürke minden.
<br>Hályog fedte múlt.
<br>
<br>Könnyeimmel küszködök, múltba kísérnek,
<br>Alig látom életem romjait. Nincsenek emlékek
<br>*
<br>
<br>Ide már a mozdony füstje sem jön, magányom kalitkája elzár,
<br>Azt gondolom, hogy helyes, ha nem is fékezek, kaszás, úgyis vár már...
<br>Lehet, hogy közelebb lesz... amikor már a hideg márványlap lezár.
<br>
<br>Itt
<br>A vég,
<br>Kiút nincs.
<br>Megbékélni
<br>S búcsút inteni.
<br>
<br>Robog életem kereke,
<br>Magányom börtön. Fékeznem tán’ kellene?
<br>Menekvés lehetetlene…
<br>
<br>Vecsés, 2017. szeptember 24. – Szabadka, 2017. szeptember 26. – Kustra Ferenc – A verset én írtam, a versszakok alá az apevákat és a 10 szavasokat szerző- és poétatársam Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe: ”Életem kereke forog”
<br>
Öregségi vizionálás…
<br>
<br>Bolond ez a szélcsend, összekócolja a hajam,
<br>Nap meg nem is süt és fejemről olvad a vajam…
<br>Nem is nyitom ki a számat, erőből hahotázok,
<br>Folyik az izzadtságom, derék-máshol tájt, úgy fázok.
<br>
<br>Új
<br>Roham...
<br>Fordítva
<br>Megy minden.
<br>Öregszem talán?
<br>*
<br>Öregszek, puhul is a bicepszem, de kemény csávó vagyok,
<br>Kérdés, mellettem kitartanak-e öregedő angyalok?
<br>
<br>Csak
<br>Lóg a
<br>Bőr rajtam.
<br>Tegyek botox-t?
<br>Az sem segít már.
<br>*
<br>Kisfiúként –régen- nevelést is kaptam,
<br>Így aztán magamnak, soha nem hazudtam.
<br>Megszeretették az állatokat,
<br>Soha nem bántottam páriákat…
<br>
<br>Jól
<br>Nevelt
<br>Anyám. Ne
<br>Csalj! Szeres
<br>Embert, állatot.
<br>*
<br>Nyomozó is voltam és bevarrtam a bűnözőket,
<br>Kíméletlenül a megrögzött bűnelkövetőket...
<br>Ahogy tudtam segítettem a gödörben levőket.
<br>
<br>Csak
<br>Tettem
<br>A jót, úgy...
<br>Mindenkiért.
<br>A nagy semmiért.
<br>*
<br>Elmúlt az idő felettem is, lehet, hogy ez az öregedés?
<br>Eddig, amit leéltem hosszabban, már, az sem volt csekély… kevés.
<br>Sors, még ró majd rám? Gondolom az további lehetetlenkedés…
<br>
<br>Sok
<br>Nincsen
<br>Már hátra.
<br>Mit tehetek?
<br>Eszem a kefét...
<br>
<br>Vecsés, 2017. szeptember 2. – Szabadka, 2017. szeptember 3. – Kustra Ferenc József – a verset és írtam, alá az apevákat, szerző-, és poétatársam Jurisin Szőke Margit.
<br>
Nap
<br>Enyhe,
<br>Őszi szél
<br>Sárgít, aszal.
<br>Beérik minden.
<br>*
<br>Ősz
<br>Színez,
<br>Rőtre fest.
<br>Nappal hűvös,
<br>De szél még szikkaszt.
<br>**
<br>Fánkon, nagy és sárga fürtökben fonnyadnak a berkenyék.
<br>Erdők zöldje színesül, lassan eltűnik a messzeség.
<br>De már tudom, tél lassan ideér, lesz minden hideg-kék…
<br>**
<br>Ősz
<br>Tűnik
<br>Szótlan. Tél
<br>Ködöt lehel,
<br>Jégvirág nyílik.
<br>*
<br>Tél
<br>Hamar
<br>Érkezik,
<br>Jégvirágot
<br>Ablakomra fest.
<br>
<br>Vecsés, 2014. január 21. – Kishegyes, 2017. július 7. – Kustra Ferenc József –
<br>A verset én írtam, hozzá az apevákat, szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit.
<br>
Egy udvar estjéről tanka csokrot írt a szerzőpáros
<br>
<br>Az esti csend gyors
<br>Lámpaoltásba fogott.
<br>Horkolás zaja.
<br>Zaj töri meg a csendet,
<br>A szél valamit lenget.
<br>*
<br>Kutyaól zajos,
<br>Ugatás helyett horkol.
<br>Cica, arra néz.
<br>Kutyák riadót zengnek,
<br>Macskák vadászni mennek.
<br>*
<br>A lábasjószág
<br>Sötétedéskor elült.
<br>Be vannak zárva.
<br>Ülőn kakas szundikál,
<br>Tyúk a fészkén bóbiskál.
<br>*
<br>Lovak szántottak.
<br>Hallik szénahersegés.
<br>Majd lefekszenek…
<br>Lovak ettek s pihennek,
<br>Mély álomba süllyednek.
<br>*
<br>Halk surrogással
<br>Repülnek denevérek.
<br>Sötétben is lát.
<br>Denevérek éhesek,
<br>Áldozatot szemelnek.
<br>*
<br>Távoli, gyenge
<br>Neszezés… Ég, dörgést kezd.
<br>Szél már feltámadt!
<br>Sötét égbolt, csillag tűnt.
<br>Viharjelzés meg nem szűnt.
<br>
<br>Vecsés, 2017. június 17. – Szabadka, 2017. június 19. – Kustra Ferenc József – A haikukat én írtam, alá a verset szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit, a versrész címe: „Ki aludni, ki vadászni megy...”!
<br>
Talpra magyar, hí a haza.<br>A sublótnak a zára laza.<br><br>De a kocsma bezzeg hangos,<br>mert jól beszívott a cimbalmos.<br><br>A Szamosba dobta a cimbalmát,<br>és emígy szégyeníti a hazát.<br><br>Hát lefektették, betakarták.<br>Még a sliccét is bevarrták.<br><br>Aztán csak álltak, töprenkedtek,<br>és majdnem összeverekedtek.<br><br>De nem mentek haza a legények,<br>mert a mennyek haragjától féltek. <br><br>Hát leültek és spekuláltak,<br>és kora hajnalig piáltak.<br><br>S mikor már a tyúkok ébredeztek,<br>A legények tántorogva haza mentek.
