Idő 
Értékelés 
Értékelés Tanulmányféleség…
<br>
<br>("Shiliuziling" 1,7,3,5 Rímképlet = aaxa - x = végtelen)
<br>A
<br>Pletyka… betegség maga!
<br>Ez egy bűn.
<br>A járvány maga!
<br>*
<br>Hit?
<br>Pletyka… bizony elvakít!
<br>Mérgező.
<br>Be is sötétít!
<br>*
<br>A
<br>Szennyesítés… szempontja!
<br>Tévesztő.
<br>Vad piszkossága…!
<br>*
<br>Légy
<br>Csend, ami elhalkítja!
<br>Félelem.
<br>Logika harca!
<br>*
<br>Tedd
<br>Talonba fecsegésed,
<br>Tévedés.
<br>Bízni kell! Léted?
<br>*
<br>Ha,
<br>Pletyka… mindent pusztíta,
<br>Mérgező!
<br>Békét kurtítja!
<br>
<br>***
<br>
<br>(„vu-csüe” 4x5 Rímképlet: xaxa )
<br>Hagyd a pusmogást,
<br>Ne hallgass csúf szót,
<br>Igazra figyelj!
<br>Az neked tesz jót.
<br>*
<br>Az aljas pletyka
<br>Csak kár okozó,
<br>Elhallgass! Ne légy
<br>Haszon hajszoló.
<br>*
<br>Ha hagyod magad!
<br>Szolgája leszel,
<br>Gyilkos betegség
<br>Messze kerüld el.
<br>*
<br>Igazságban élj,
<br>Akkor nincs veszély.
<br>Éljen szívedben
<br>Az, „igaz’’ erély.
<br>*
<br>Szeretetben bízz,
<br>Légyél jótevő.
<br>Lét rögös útján
<br>Segít... Teremtő.
<br>*
<br>A fohászodban,
<br>Adj mindig hálát.
<br>Vár majd rád az Úr...
<br>Szereti nyáját.
<br>
<br>Vecsés, 2018. február 22. –Szabadka, 2018. február 26. – Kustra Ferenc – az első részt én írtam, a második részt, Jurisin Szőke Margit.
<br>Dan Ibolya Csillag: „A pletyka” c. versének átirata, kínai versformában, a szerző engedélyével.
<br>
Életmeditációt írtak a szerzők, versben és apevában…
<br>
<br>Múlnak az évek, elmúlnak a hónapok
<br>Nem tudom, mi lesz, elmúlnak az évszakok…
<br>Érzem, a saját időm fordul lassan ellenem
<br>A nagy bíró, a döntésével marasztalt engem.
<br>Az
<br>Évek
<br>Mellettem
<br>Elrohannak.
<br>Csak nyomot hagynak.
<br>
<br>Még
<br>Kaptam
<br>Kis időt,
<br>De, múlt évek
<br>Terhét viselem.
<br>
<br>Életsikátorom kopott, töredezett kövein járok,
<br>Tűzfal nincsen, minek? Helyette szépen, lassan én… elmállok.
<br>
<br>Most
<br>Koszlott
<br>Életem
<br>Botladozik
<br>Létsikátorán.
<br>
<br>Éjjel vagy sötétes nappal, az ember mindig jobbat remél,
<br>Tudom, mélyeket kell lélegezni, az oxigén a segély…
<br>Dőreség, de ember egész életében valamit remél…
<br>
<br>Míg
<br>Ember
<br>Él, remél.
<br>Lelke vágya,
<br>Szállni szabadon.
<br>
<br>Még
<br>Mindig,
<br>Él bennem
<br>Remény. Ezért
<br>Balga volnék tán’?
<br>
<br>Sikolyaim a sikátorban nem hallnak el,
<br>Csak verődnek egyik falról a másikra… fel.
<br>Folyamatosan megyek a sikátorban, nem számít a fóbiám,
<br>Közben folyvást fáj a lelkem... Mormolok de, nem hatásos az imám…
<br>
<br>Fáj!
<br>Lelkem
<br>Sikolya
<br>Nem hallik ki,
<br>Létsikátorból.
<br>
<br>Bár
<br>Félek,
<br>De megyek
<br>S esdekelek.
<br>Fohász nem segít.
<br>
<br>Közben bizony sokszor megállok, a sikátorban várnék valamit,
<br>De, csak sírásom hallik, érzem egyedüllétet… várnék valakit.
<br>Lámpa sincsen, csak kicsi és bűzfüstös gyertyák fali tartókban,
<br>A szélvonat sokszor elfújja, bél meg árván konyul tartóban.
<br>
<br>Még
<br>Várok
<br>Valakit,
<br>És valamit
<br>Könnyes szemekkel.
<br>
<br>Lét
<br>Szele
<br>Térdre lök,
<br>Felállok, de
<br>Fényt mégsem látok.
<br>
<br>Bűnös ez a szennyes világ, mert nem szeret engemet,
<br>De folyvást kizsigereli a szerető lelkemet.
<br>Éj-fekete máz, már régen rám terült és ott is van,
<br>A hűvös éjszakában állandó libabőröm van.
<br>
<br>Nem
<br>Kellek
<br>Senkinek,
<br>Már mindenem
<br>Szerteosztottam.
<br>
<br>Lét
<br>Bennem
<br>Lúdbőrzik,
<br>Útra készül...
<br>Csak urna marad.
<br>
<br>Mindig úgy hozta sorsom, hogy kapaszkodni kellett,
<br>Az élet meg állandóan csak, elromlani kezdett…
<br>A sötétem körbeölel, mint nagy, erős magzatburok,
<br>Így itt nem lesz ujjá születés, erre hiába várok.
<br>
<br>Vecsés, 2016. január 21. – Szabadka, 2017. november 28. – Kustra Ferenc – a verset én írtam, az apevákat, szerző-, és poétatársam, Jurisin Szőke Margit. Az apevák összefoglaló címe:”A lét sikátorán...”
<br>
Öregségemről… ez most vízióm?
<br>
<br>Hmm… lehet, hogy őrült vagyok, mert öregen is reménykedek?
<br>És még, ezt is titokban teszem, mint a kicsi gyermekek?
<br>
<br>A
<br>Remény
<br>Állandó.
<br>Vagy te idős,
<br>Vagy apró gyermek.
<br>
<br>Nem
<br>Merem
<br>Reményem
<br>Felfedni. Még
<br>Őrültnek hisznek!
<br>*
<br>Miért nem akarom észrevenni, hogy a halál már itt kaszál,
<br>Miért nem hallom, hogy a túlvilágról a visszhangom visszaszáll?
<br>
<br>Szól,
<br>Hangom!
<br>Senki sem
<br>Hallja. Menni
<br>Még nem akarok!
<br>*
<br>Tényleg őrült vagyok? Ne fáradjatok, én ezt, régen nem tagadom!
<br>Minek, ha ilyen öregen, már nincs kezemben semmilyen hatalom?
<br>
<br>Ha
<br>Őrült
<br>Is volnék,
<br>Így öregen
<br>Nincs elég erőm.
<br>
<br>Már
<br>Szenil
<br>Lettemre,
<br>Így öregen
<br>Nincs elég erőm.
<br>*
<br>Rongy életemben mindig az illúzió-pillangókat kergettem
<br>És rongy ember lehettem...soha semmiben nem volt, semmi sikerem.
<br>
<br>Csak
<br>Álmot
<br>Kergettem,
<br>Létem hitvány.
<br>Siker elmaradt.
<br>*
<br>Boldogság? Röhej! Nekem, szemből fel, csak a mesékben csillant,
<br>Pedig ez volt vágyaim forrása, de csak a ködben villant.
<br>
<br>Mi
<br>Az, hogy
<br>Boldogság?
<br>Az létezik?
<br>Hiú ábránd volt.
<br>*
<br>A bánat, az aztán kitöltötte létem, mint vörösbor a hordót,
<br>De főleg disznótrágyával, mint tenyészmalacok az egész akolt.
<br>
<br>Bú
<br>S bánat,
<br>Az volt, mint
<br>Tengerben víz.
<br>Csakhogy nem, elnyelt.
<br>*
<br>Hinnem, már nincsen is miben, és megöregedve már nem tudok
<br>Szeretni? Nincs kit, nincs mit… meghalni vajon, nyugalomban fogok?
<br>
<br>Hit?
<br>Elszállt,
<br>Nincs miben.
<br>Szeretni? Nincs
<br>Kit s mit. Béke lesz?
<br>
<br>Nincs
<br>Miben
<br>Hinnem. Nincs
<br>Kit szeretnem.
<br>Békét kaszás hoz.
<br>*
<br>Mesélik, hogy a kárörvendő halál, majd kárörvendve nézi az utolsó perceket,
<br>És kimondottan élvezve hallgatja majd, az utolsó, mámortalan leheleteket…
<br>
<br>Vecsés, 2017. március 11. – Szabadka, 2017. november 21. – Kustra Ferenc – a verset én írtam, az apevákat, szerző-, és poétatársam, Jurisin Szőke Margit. Az apevák összefoglaló címe: ,,Van-e még remény?’’
<br>
Versben, haikuban és apevában elmélkedett a szerzőpáros…
<br>
<br>Több zsebórám van, mind ketyeg, órás kezeli,
<br>Ha van a tömegben is, akkor az unottan figyeli…
<br>Bár látni, kapkodnak, igyekeznek időt megfogni…
<br>*
<br>Idővonat a
<br>Kulcsa mindennek, a perc!
<br>Nap is így ébred.
<br>*
<br>A
<br>Megélt
<br>Perc kulcsa
<br>Az életnek.
<br>Így éld életed!
<br>*
<br>
<br>Idő csak megy tovább, múltat ez nem befolyásolja,
<br>Tömeg, bármennyire is igyekszik, bárhogy csavargatja.
<br>Kinek a múltja már széthullott, össze soha nem rakhatja.
<br>*
<br>Idő zakatol,
<br>Neki nem kell víz és szén!
<br>Emléket elhagy.
<br>*
<br>Az
<br>Idő
<br>Meg nem áll,
<br>Múltat újra
<br>Élni nem tudod.
<br>*
<br>
<br>A múltból a jövőbe pillanat az átmenet,
<br>Ezt megfogni időben, sehogyan sem lehet!
<br>Régit felejteni? Jövőt meg, senki nem ismerheti!
<br>
<br>Vecsés, 2017. november 2. – Szabadka, 2017. november 22. – Kustra Ferenc – a verset és a haikukat én írtam, az apevákat szerző-, és poétatársam Jurisin Szőke Margit.
<br>
De, mi az?
<br>
<br>Lehet az ember hű, a hazához,
<br>Lehet az ember hű, a családhoz,
<br>Lehet az ember hű, a baráthoz.
<br>A
<br>Hűség
<br>Kitartást
<br>Jelent, személy
<br>S feladat mellett.
<br>*
<br>
<br>Van hűség sokféle, amit ki is lehet mutatni,
<br>Van hűség, amit meg adott helyen el kell titkolni.
<br>Van
<br>Hűség
<br>Nyilvános,
<br>S amit néhol
<br>Titkolni muszáj.
<br>*
<br>
<br>Van-e sorrend, hogy melyik hűség a legfontosabb?
<br>Van-e sorrend, melyiktől lesz az élet tartósabb?
<br>Legyen az ember hű a kedves párjához
<br>Legyen az ember hű a gondolatához.
<br>Nincs
<br>Sorrend.
<br>Az fontos,
<br>Hű legyen az
<br>Ember magához.
<br>*
<br>
<br>Az ember nem feledje magát, legyen hű önmagához,
<br>Minden szinten az elvi, gyakorlati hozzáálláshoz.
<br>Aki hűtlen az bizony megütheti valahol a bokáját…
<br>Aki meg magához hűtlen, az nem is szereti saját magát…
<br>És
<br>Ha hű
<br>Magához,
<br>Akkor lehet
<br>Csak önszerető.
<br>*
<br>
<br>Ha, hű vagy a szerelemben, a barátságban, a hazaszeretetben,
<br>Csak, akkor lehet tartósan boldog az élted, megelégedettségben.
<br>Az
<br>Lehet
<br>Csak boldog,
<br>Akinek a
<br>Hűség... erénye.
<br>
<br>Vecsés, 2017. szeptember 24. – Szabadka, 2017. október 10. – Kustra Ferenc – a verset én írtam, az apevákat, szerző-, és poétatársam, Jurisin Szőke Margit. Az apeva csokor címe:”Megbízható kitartást”
<br>
