A szép kék zoknimat kimostam,<br>a mosógépbe én bedobtam.<br>Bűntény történt itt ez páratlan,<br>mert kezemben csak egy zokni van.<br><br>Hát kérem szépen ez nem járja,<br>már megint nincsen meg a párja.<br>De tudom én, hogy ki a tettes,<br>hát akinek a keze enyves.<br><br>Még sosem találkoztál vele,<br>de lehet ismerős a neve.<br>A kis csintalan zoknifaló,<br>komisz és pimasz zoknimanó.

Gyermekkorom emlékei közé tartozott,<br>hogy vidámak leszünk és boldogok.<br>Gyermekkorom képei már rég elhagytak.<br>Vágyaim, álmok immár hallgatnak.<br><br>Sors vihara cibálta szét a tetteket.<br>Ez legyen a vége? Az nem lehet!<br>Nem gyűrhet le engem a sötét félelem.<br>Adj hitet, erőt nekem Istenem!

Körbenézett, a homályt látta,<br>fakultak a színek, a hangok.<br>Bús világát hiába járta,<br>foszlottak a kedves arcok.<br><br>Nem volt víz, sem fa, sem állatok.<br>Kopár sivatag vette körül.<br>Most hát eltűntek a távlatok,<br>mellette csak a halál csücsül.

Pihennek az ágak, bokrok.<br>Pihennek a kerti fák.<br>Bolyonganak búsan sorsok.<br>Kicsit megállt a világ.<br><br>Nem hallatszik szívnek hangja.<br>Rút festi át a képet.<br>Sötét lélek ült egy gallyra,<br>foglyul ejtve a szépet.

Ha élsz még holt lelkekbe zárva,<br>feltámasztó tüzekre várva,<br>halld imámat.<br><br>Ha még van ki őriz magában,<br>nevedet suttogva imában,<br>halld meg szavát.<br><br>Ha újra hallik ő szent neve,<br>feltámad magyarok istene.<br>Halld szavát!<br><br>Sokan várjuk feltámadásod,<br>hogy szórjad reánk szent áldásod.<br>Visszavárunk!