Idő 
Értékelés 
Értékelés (vers)
<br>Vérfagyasztóan különös ez a zajos csend!
<br>Lelkem nem találja helyét, békéért esend…
<br>Mond, szeretett csend, hol hagytad el a fegyelmed?
<br>
<br>(apeva)
<br>Úgy
<br>Tűnik
<br>Csend honol,
<br>Oly zajtalan,
<br>Ám csak külsőleg.
<br>*
<br>
<br>(haiku)
<br>Idegen, rideg
<br>Oly’ élettelen minden.
<br>Belsőm gyötrelmes.
<br>
<br>A
<br>Lélek
<br>Vergődik,
<br>Bizonytalan,
<br>Nincs már nyugalom.
<br>*
<br>
<br>(Vers)
<br>Fekete felhő a csillagok csendes takarója,
<br>Ezzel a vidám gyönyört, bánat porig, lesújtotta!
<br>Lelkem már a menekülési távot lefutotta!
<br>
<br>Fényt
<br>Takar
<br>Sötétség,
<br>Mindent bénít.
<br>Megszűnt fegyelem.
<br>*
<br>
<br>(HIAQ)
<br>Megszűnt a fegyelem,
<br>Ezt a fénytelenek látják.
<br>Vég van előtérben…
<br>
<br>Nincs
<br>Hová
<br>Rohannod,
<br>Rettegsz belül,
<br>Sorsod utol ér.
<br>
<br>(vers)
<br>Szép, ahogy mosolyogva elnézi Hold a tavat,
<br>Felhők félrehúzódnak, hogy lássa hullámokat.
<br>Szélcsendben nincs is hullám, csak lát sok holdsugarat…
<br>
<br>Már
<br>Álmod
<br>Sem tiéd,
<br>A rettegés
<br>Nem kíméletes.
<br>
<br>(10 szavas)
<br>Lelki nappalok fényét vesztem...
<br>Meg nem élhetem!
<br>Irgalom vagy kegyelem?
<br>*
<br>
<br>Az
<br>Igaz
<br>Szót valljad!
<br>Békére lelsz,
<br>És bátor leszel.
<br>
<br>(vers)
<br>Lelkemmel a megértést és a békét keresem,
<br>De nincs is ilyen, én a jövőt, szívvel rettegem…
<br>Bízok, szeretek és akkor én is átélhetem?
<br>
<br>Nézz
<br>Szembe
<br>Magaddal,
<br>Ha nem teszed
<br>Később megbánod.
<br>*
<br>
<br>(3 soros-zárttükrös)
<br>Nagyon bágyadtan, fénytelenül pislognak a csillagok,
<br>Nézik vaksin, a bátorság fut, én utána rohanok.
<br>Nagyon bágyadtan, fénytelenül pislognak a csillagok.
<br>
<br>Légy
<br>Bátor!
<br>Félelem
<br>Elvész nyomban.
<br>A teremtő vár.
<br>
<br>(vers)
<br>A félelem, akaratom ellenére uralja a gondolatomat,
<br>Amíg rettegve félek, a kiutat keresve sem találok nyugalmat!
<br>Az örök gondviselés, soha el nem enged, rám erőlteti… uralmat.
<br>
<br>Vecsés, 2018, március 10. – Szabadka, 2018. március 17. – A vegyes formákat én írtam, az apevákat, szerző és poéta társam Jurisin Szőke Margit. Tordai Mihályné azonos c. verse átirata, az engedélyével.
<br>
Ősszel… az életben is… versben, HIAQ –ban és apevában.
<br>
<br>Az idő csak halad, folyvást, lustán lépeget,
<br>A vihar meg lecsap, engedélyt nem kéreget.
<br>*
<br>Az idő szeszélyes,
<br>Kicsit nyár, majd vihar tombol.
<br>Fázós magány vacog.
<br>*
<br>Az életben a saját forgószelem pusztít, akarattal,
<br>És nem fekszem le egyedül, csak a társammal, a haraggal.
<br>*
<br>Egy
<br>Pillanat
<br>Műve volt.
<br>Mennykő zúzta
<br>Létem értelmét.
<br>*
<br>Hajnalhasadás ideje is rendben elérkezik,
<br>De, a viharfelhők, látni ezt miért nem engedik?
<br>*
<br>Hűvös reggel rémlik,
<br>Dühös felhők eget szegik.
<br>Könny áztatta szemek.
<br>*
<br>Majd’ egész életemben keserű íz volt a létem,
<br>Mondják is az okosok, gyermekként traumát éltem…!
<br>*
<br>Kín,
<br>Bánat,
<br>Ételem,
<br>Italom volt.
<br>Gondok terheltek.
<br>*
<br>Ilyenkor már a festő, nem veszi elő a vásznat,
<br>De, én még rakosgatom magasra… az emlék-vázat.
<br>*
<br>Színek odavesztek,
<br>Lehulltak, színes levelek.
<br>Elveszett remények.
<br>*
<br>Engemet, úgy tűnik, hogy immár senki sem szeret!
<br>Azt mondjátok ártok nektek! Látom, nem eleget!
<br>*
<br>Sok
<br>Év múlt
<br>Magányban.
<br>Estem, keltem
<br>Jobbat reméltem.
<br>*
<br>Kabátot adott rám az ősz, ma kora reggel,
<br>Napközben meg, letámadott a szél-sereggel.
<br>*
<br>Hinti ködét az ég,
<br>Tejfehér fátyol nem oszlik.
<br>Útvesztő... nincs kiút.
<br>*
<br>Én vagyok, ki sok hibát vétett, Te is így véled?
<br>Én vagyok ki rossz utakon járt? De, ki nem téved?
<br>*
<br>Nem
<br>Tudom
<br>Mi a nagy
<br>Vétkem, hogy ezt
<br>Kaptam cserébe...
<br>
<br>Már
<br>Fogytán
<br>Reményem,
<br>Jegyet kérek,
<br>Csak... egy-irányba.
<br>*
<br>A hegyekben havazik, ne is keressük az okát,
<br>Nemsokára az Alföld is megkapja… az áldóját.
<br>
<br>Vecsés, 2016. december 20. – Szabadka, 2017. december 2. – a verset én írtam, a HIAQ –kat és az apevákat, szerző-, és poétatársam Jurisin Szőke Margit. A kiegészítők összefoglaló címe: Lehetett volna másképp is.
<br>
Versben, európai stílusú tankában és apevában…
<br>
<br>Hajnali fényben úgy látom, még sötét árnyék úszik,
<br>És e szerint, akkor a sötétségem el, nem múlik?
<br>Gubbasszak én csak tovább, amíg a Nap fel nem kúszik?
<br>
<br>A csend, –hallom még- hörgőn-sóhajtva távozik,
<br>Felkelő nappal ő így már nem találkozik.
<br>Estig valahol egy árnyékban várakozik.
<br>*
<br>Éjszaka, nyugszik
<br>A világ, csend lesz az úr!
<br>Hallható sötét.
<br>A sötétség szárnyat bont,
<br>Hál minden, csend álmot font.
<br>*
<br>Napfény generál
<br>Hangoskodást, zajokat.
<br>Csendben aludni.
<br>Süt a Nap, ébredj, kelj fel!
<br>Halld a zsongást, ez jó jel.
<br>*
<br>Hatvan voltam... öregszem, már majdnem hetven vagyok,
<br>Vándorút végét nem látom, de arra haladok.
<br>Fáradó kezemmel, én már nagyon nem markolok.
<br>*
<br>Előre menni,
<br>Életút leküzdése.
<br>Vége, mit hozhat?
<br>Lépni alig van erő,
<br>De, légy még elég merő.
<br>*
<br>Öregség rágja a testem
<br>Próbálja nyűni a lelkem…
<br>Én ezt nem várom… ellenzem!
<br>
<br>Az
<br>Idő
<br>Múlása
<br>Marja énem.
<br>Fékezni?! Nem megy...
<br>*
<br>Az éjszakai bársonyos és csendes sötétség, napfénybe fúl,
<br>Ilyen öregen ember csak vár, de nem tudhatja, hogy alakul…
<br>Idő az utat, majd mutatja, kendőzetlenül, táblátlanul...
<br>
<br>Persze életedben a sorsod, a nyűgöd, a bajod, mint ellened vétett!
<br>De, persze életből egy van, így élvezd, mert halálig gyönyörű az élet.
<br>
<br>Vecsés, 2016. május 21. – Szabadka, 2017. október 24. – Kustra Ferenc József – a verset és a haikukat én írtam, alájuk a verset és az apevát, szerző-, és poétatársam Jurisin Szőke Margit.
<br>A vegyes címe: „Légy még elég merő”
<br>
Ősszel… versben és Baso féle eredeti stílusú tankában.
<br>
<br>Esőfelhők csak
<br>Vonulnak… jönnek újak.
<br>Ködfolt, baljós jel.
<br>Kiskertben rózsák nyílnak,
<br>Naptól levelek híznak.
<br>
<br>Záporozva hull az eső a ligetes erdőn,
<br>Minden barátságtalan, nagyon vizes a mezőn…
<br>*
<br>Eső meg a köd,
<br>Meg... múlt kísértetei.
<br>Mindenhol avar.
<br>Verőfényes nyári nap,
<br>Elkel a szalmakalap.
<br>
<br>Micsoda bohém egy öreglegény ez az ősz,
<br>Csak kifeküdne a napra, mint fáradt dizőz…
<br>*
<br>Erdő felett ül
<br>A vastag esőfelhő.
<br>Sűrű, mint a köd.
<br>Napsugara szikrázik,
<br>Szellő levéllel játszik.
<br>
<br>Régi kérgűek a szép százéves faóriások, és még állnak!
<br>Viszont biztos, hogy az ő levelei is színes-rozsdássá válnak…
<br>Sűrű ágai között még a nap-fénynyalábok mélyen turkálnak…
<br> *
<br>Utolsó villám
<br>Lecsap, már itt van a köd.
<br>Hideg az eső.
<br>Lemenőnap integet,
<br>Ám áraszt még meleget.
<br>
<br>Az éjszakai patakot a Hold, ezüstvérré átfest,
<br>De, a táj is ezüstös… most az esőt is, mint a látenst.
<br>*
<br>Csücskös felhőkkel
<br>Szemez, a kora hajnal.
<br>Ködtől, alig lát!
<br>Hajnali napfény villan,
<br>Fűről harmat elillan.
<br>
<br>Vecsés, 2016. december 20. – Szabadka, 2017. október 26. – Kustra Ferenc – a verset és a haikukat én írtam, a haikuk alá a verset, szerző-, és poétatársam Jurisin Szőke Margit. A verse címe: ”Nyári nap”
<br>
Ősz ábrázolás versben és tankában…
<br>
<br>Taposom az avart, és csak, lassan lépkedek,
<br>Elmúló, nyári, meleg nyomokat keresek.
<br>De, már megjött az ősz, lehullott mind, az a sok-sok levél.
<br>Avarban csendet keresek, de nekem a vihar zenél.
<br>
<br>Lábam nyomán sehol virág nekem nem fakad,
<br>Ezt tudomásul veszem… szívem beleszakad.
<br>Még a lelkemben van az izzadós, nyári éj,
<br>Mi, akkor még jó volt, most meg viharos a szél.
<br>
<br>Most még nincs olyan hideg és körbe ölel a szél,
<br>Most még jól is esik, amikor az arcomhoz ér.
<br>Bizony reggel már, hűvösen, nagyon gomolygók a ködfoltok,
<br>Tél is lassan erre bandukol, és akkor lesznek hófoltok.
<br>*
<br>Ősz, keveréke
<br>A nyárnak és a télnek.
<br>Érett gyümölcsök.
<br>A nappal szőlőt érlel,
<br>Hajnal kabátot kérlel.
<br>*
<br>Szél nótázgatva
<br>Emlékszik a melegre.
<br>Télről is danol.
<br>A szél melegről dúdol,
<br>Maholnap havat zsúfol.
<br> *
<br>Új köd-szitálás
<br>Érezhető künn, mezőn.
<br>Szél, kórón zenél.
<br>Ködbe borul a határ,
<br>Messze szállt már sok madár.
<br>*
<br>Színek készülnek,
<br>Levelenként sokféle.
<br>Szem-gyönyörködtet.
<br>Sok levél színét váltja,
<br>Szépségének nincs párja.
<br>*
<br>Mező, erdő, a bokrok párásak,
<br>Nyári napsugarak már fáradtak…
<br>Ősz átfesti mindenfelé, tájat,
<br>Nagyon látszik… rozsdássá a fákat.
<br>
<br>Bizony lehet, hogy e szépségeket, a könnyektől az öreg nem is látja,
<br>Így lehet, hogy úgy él, nem tudja, hogy ősznek a naptakaró-köd az átka...
<br>
<br>Vecsés, 2014. szeptember 27. – Szabadka, 2017. október 15. – Kustra Ferenc József – A verset és a haikukat én írtam, a haikuk alá a verset, szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit. A versrész címe: ”Sok levél színét váltja”
<br>
