Az öregségről versben, apevában és 10 szavasokban… <br> <br>Ahogy körbenézünk, feltétlenül. <br>Bár, nem teljesen leplezetlenül. <br>Mind öregszünk... olyan féktelenül. <br> <br>Az <br>Idő <br>Foga már <br>Annyiunkat <br>Kikezdett... bizony. <br> <br>Nem is értjük, csak nézelődünk, <br>Hogy mivé lettünk... és kételkedünk. <br>* <br> <br>Az élet, ma már nem is emberi, egy lidércnyomás, <br>Olyan, mint amikor a ködben rohansz és koppanás… <br> <br>Tehetetlen lét, <br>Gyötrő aggály. <br>Homályos <br>Jövő, <br>Csőd. <br>* <br> <br>Öregnek az emlékek már, nagyon fontosak, az volt élete, <br>Fiatalok még nem értik és lehet, hogy ez lesz a végzete… <br>Múltat le és megtagadni csak egy bűnözőnek kell? <br>A többieknek meg az életüket szeretni kell? <br> <br>Az <br>Emlék <br>A volt lét! <br>Tudni fogod <br>Midőn múlté lesz. <br> <br>Múlttól szabadulni nem lehet, <br>Nem is kell, szeresd az életet! <br>* <br> <br>Fiatal ma olyan, magában hiszi, <br>Mindent kreatívan megváltoztatni, <br>Ezért is üres az udvaron az akol… <br>Az öregek biz' nem csináltak semmit jól... <br> <br>Ők <br>Hiszik <br>Okosak. <br>Úgy jó minden, <br>Ahogy csinálják. <br>* <br> <br>Nyugdíjasnak a bomba, hogy vegetálva, hogy lehet élni, <br>Ez, át is hatja az életét, ettől jogosan kell félni… <br>Gyötörnek a gondolatok, múlt szépsége, és a jövő! <br>Kinek nem sok van hátra, ő a gondot-hagyó elmenő… <br> <br>Vecsés, 2017. augusztus 5. – Szabadka, 2017. október 25. –Kustra Ferenc József – a verset én írtam, az apevákat és a 10 szavasokat, szerző-, és poétatársam Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe: ,,Homályos jövő’’ <br>

Emlékező meditálás versben és apevában… <br> <br>Rátok nézek ó, halványodva, múltba bújt emlékek, <br>Ki öregszik, annál már gyengülnek emlékezetek. <br>Deres hajba keseredik az életem elpárolgó cseppje, <br>A fizikai testnek is már elmúlt, éltető vehemense. <br> <br>Múlt <br>Fátyla <br>Takarja <br>Emlékeit. <br>Semmibe tűnnek. <br> <br>Már <br>Lassul <br>Teste. Fogy <br>Habitusa s <br>Emberi léte. <br>* <br>Hosszú úton eltévedtet, a holdsugár hazavezet, <br>Útközben, sok csillag is bocsát ki vezető fényeket. <br>Hosszú úton az életvándor gyűjti az emlékeket, <br>Öregen meg már mire is emlékszik? Ó, emlékezet! <br> <br>Múlt <br>Évek <br>Emlékét <br>Gyűjtögette. <br>Semmit érők már. <br> <br>Tév <br>Útról <br>Hazatért. <br>Emlékeit <br>Még őrzi...minek? <br>* <br>Hosszú úton az ember látott már karón, éneket károgó varjút, <br>És ezt is eltette emlékbe, mint a sok illatfelhőt, sziromszagút. <br>Már csak önmagunknak élünk és a még előjövő emlékeknek, <br>Bár a szerepek, amit betöltenek, már halványak a szíveknek. <br> <br>Vecsés, 2017. július 1. – Szabadka, 2017. október 8.- Kustra Ferenc József - A verset én írtam, az apeva párokat, szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. <br>

Életről, látomás… versben, HIAQ –ban, apevában és 10 szavasban. <br> <br>Fény nincs már létemben, <br>Elvesztem lét tévútjain. <br>Szenvedés életem. <br>* <br>Gyertyaláng, mint az élet, fénye iránytű, <br>Szerintem meg mocskos az élet, egy tetű. <br>Elképzelni sem tudom, milyen ki, boldog… <br>Az én lelkem gúzsba van kötve, csak óg-móg. <br>* <br>Bús, <br>Komor <br>Életem, <br>Boldogságom <br>Koporsója lett. <br>* <br>Mint másnak is, vannak kis és nagy vágyaim, <br>Teszek értük, vagdalkoznak kardlapjaim. <br>Mindez kevés, csak a levegőt suhintom, <br>Üres az életem, nekem nincs megváltóm. <br>* <br>Vágyaim nem apadnak, <br>Élni szeretnék... hiába! Életemben már, mindent learattak... <br> <br>Vecsés, 1999. szeptember 18. – Szabadka, 2017. október 7. – Kustra Ferenc József – a verset én írtam, a HIAQ –t, az apevát, a tízszavast, szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit. <br>A vegyes címe: &bdquo;Céltalan élet”. <br>

Sorok az öregségről… <br> <br>Minden nyár véget ér egyszer… itt hagy, szelíden elköszön. <br>Búcsúztatja a lágyan hullámzó elő-őszi szél. <br>Embernek bármennyire nyár volt az élete, de, őszön <br>Nála is beköszönt már, a hűvösödő őszi szél. <br> <br>Nyár <br>Ősztől <br>Elköszön. <br>Őszi szellő, <br>Elmúlást jelez. <br> <br>Ha volt még szép nyarad, <br>Elszállt hűvös szellő szárnyán. <br>Ősz-fejed gondterhelt. <br>* <br> <br>Van, akinek még maradt egy kis madárdal <br>És a rozsdásodó leveleit szépnek éli meg. <br>Van, kinek az életében csak nő a fal, <br>És azt sorsa, hideg hóból és jégből építi meg. <br> <br>Ősz <br>Nyújthat <br>Apró szép <br>Élményeket, <br>Enyészetet is. <br> <br>Egy barát ki szeret, <br>Ha ősz is fejed, nagy érték. <br>Megért... mért fáj a lét. <br>* <br> <br>A nyár elvonul a téli lakba... <br>A hideg, beköltözik sokakba… <br> <br>Vecsés, 2017. aug. 23. – Szabadka, 2017. okt. 3. – Kustra Ferenc József – a verset én írtam, hozzá az apevákat és a HIAQ –kat, szerző-, és poétatársam Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe:” Ha fáj a lét” <br>

Öregkori bölcselkedés… versben, apevában és tízszavasokban. <br> <br>Van, hogy élet barátként öleli a fejedet, <br>A kósza szellő meg, lobogtatja hajtincsedet... <br>Vannak, szép emlékek a lelked rejtett zugában, <br>Meg van csúnya, előtérben... tarol, egymagában... <br>Van bizony sokszor, hogy a szomorúság betakar, <br>Mért kevés, amikor az örömmámor elural? <br> <br>Az <br>Élet <br>Ad és vesz, <br>Jót és rosszat. <br>Miért több a rossz? <br> <br>Szép emlékek szívedben élnek, <br>Az nem biztosítéka a boldog öregségnek. <br>* <br>Valamiért van benned bűntudat? <br>És ez nagyon vissza-húzólag hat? <br>Ezért van, aki téged nem becsül többé? <br>Meg van, aki már nem mosolyog, rád többé? <br>Zaj uralta csendes napjaidon, léhán-bénán sétálsz? <br>Fájdalom szaggatja a fejedet! Problémákkal, mit vársz? <br> <br>Rossz <br>Döntés. <br>Megbántad... <br>Nincs bocsájtás. <br>Van-e megoldás? <br> <br>Egyszer tévedsz... senkinek nem kelessz. <br>Bűntudat emészt, most mihez kezdesz? <br>* <br>Az életút olyan, mint amit precízen lebombáztak, <br>Ha nem figyelsz, gondolatod foglya lesz, e pompázatnak. <br>Téged is bámul a Nap, sőt néha rád is süt, <br>Meleg sugár megbocsátó! Ez vissza nem üt. <br>Gondolatod, ha beleesik a bombatölcséredbe... <br>Fejedbe dől el, hogy mi lesz! Csinálj rendet fejecskédbe... <br> <br>Nincs <br>Minden <br>Még veszve. <br>Tégy magadért, <br>Mássz ki kráterből! <br> <br>Mentsd tönkretett életed, <br>Újjá már nem építheted, <br>Elviselhetővé még teheted. <br> <br>Vecsés, 2016. június 19. – Pancsova, 2017. szeptember 29. – Kustra Ferenc József – a verset én írtam, az apevákat és a tízszavasokat, szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe: &bdquo;Újjá már nem építheted...” <br>