Fordítsuk át állatos példákra az életünk,<br>hiszen minden, mit adott a természet kell nekünk.<br>Akkor lássuk miként látnánk önmagunk,<br>mert mi mindannyian túlfejlett állatok vagyunk.<br><br>Az okos vakond tette jól, hogy elásta magát.<br>Nem látja, hogy kifordult magából ez a világ.<br>Sassal a hátán felismered a repülő nyulat.<br>Elzüllött világunkban, csak a dögevő mulat.

Ma reggel a tükörbe néztem<br>és egy szörnyeteggel álltam szembe.<br>A szemhéja félig szemébe lógott, és<br>az egyik szem karikás, a másik duzzadt volt.<br><br>Haja ritkán, de kócosan<br>minden irányba mutatott,<br>és bajusza, szakálla száradt nyáltól<br>sápadt, laza bőréhez tapadott.<br><br>Később, megmosakodva és fésülködve,<br>reggeli és kávé után, újra a tükör elé álltam,<br>és lám, szemhéjam elég normálisnak tűnt,<br>a karika szemem alatt már csak enyhe árnyék.<br><br>A duzzadás is alig látszott. Hiába!<br>Az évek jelei halmazodnak - ketyeg az óra -<br>mert egy szörnyeteg lappang ráncos bőröm alatt,<br>melynek hegyesedik, és nagyon is lógni kezd az orra.

Az első jázmin szirmok<br>fehéren elkezdtek virágozni<br>a száraz téltől megvíselt kertünkben.<br><br>Illatuk hamarosan fog terjedni,<br>édesen, majdhogy szédítő varázzsal:<br>e hírnők kit figyelmen kívül hagyni nem lehet.<br><br>De a vörös Afrikai talaj még <br>annyira omladozó mint az alvadt vér, <br>és a gyep annyira fakó mint a szürkülő szalma.<br><br>Az esőt viszont ki kell várni, <br>mely csak az első nagy kánikula után elvárható.<br>Akkor fog csak a föld lábra állni <br>mint egy zöld és dicsős feltámadott.

Nem szeretném követni a trendeket.<br>Szavakkal engem megvenni nem lehet.<br>Ma is azt mondom el, ami én vagyok.<br>Bármit is mondjanak nekem a „ nagyok „.<br><br>Persze értem én, hogy ez a fő sodor,<br>mert ezt szajkózza mindíg a fő tudor.<br>Engedtessék meg nekem a gondolat.<br>Szamár sem tanítja futni a lovat.

TYRUSZI BÍBORBÓL <br>SZŐTTEM NEKED FÁTYLAT<br><br>Zöldellő rét közepén<br>Született nemes ifjú<br>Lángsugarat röpített<br>Szomorú szemeimbe.<br><br>Tyroszi bíborból szőtt<br>Koszorúba font éjjeli fátyol<br>Égboltra felvetíti<br>Halandóról írt sorsot.<br><br>Táncoló Göncölszekér<br>Utaim igazítja, s<br>Társtalanul vezetett<br>Ciprusos lugasodba.<br><br>Hajdanán ott jártunk tán,<br>Ma te lettél a múzsám!<br>Kajszibarack s füge sok<br>Ananász kezeimben,<br><br>Kókusz ringott pálmafa ágán,<br>Feszítette vitorlád<br>Zafír szél hátán érkezett<br>Viharos nyári orkán.<br><br>Kút peremére lehajló<br>Fehér ingem övét<br>Szenvedéllyel letépted, s<br>Vizesen megöleltél!<br><br>De amfórám rég nem enyém,<br>Myrtusz-illatos tégely!<br>Boldogságomat beletetted<br>Ajándékomul szépem!