Átlépte világok titkos küszöbét.<br>Ősi nap edzette tűzzé pörölyét.<br>Honnan jött, ott a bűn vált erényekké.<br>Angyalok váltak hazug szirénekké.<br><br>Serege élén érkezett a sakál.<br>Pokol és föld között megnyílt a határ.<br>Nem tudtunk bánni Úrtól kapott jóval.<br>Behintettük dús földjeinket sóval.<br><br>Harc lesz, a végső mindent elsöprő.<br>Csak az ész, és hit lehet a megmentő.<br>Van egy jó hatalom a fejünk fölött.<br>Ezért hát tárj kaput menny, és föld között!

Mikor a háború kitört<br>senki nem lett felmentve.<br>Egyenruhába öltöztünk,<br>az élet ezt így rendelte.<br><br>Egy bajtárs felfelé mutatott,<br>ki szeretett verselni.<br>Azt mondta hogy eltűnt a nap,<br>és az eget is kell keresni.<br><br>Rengeteg halott hátra maradt<br>nyitott szemel, földön fekve;<br>kinek lába, karja lerobbant,<br>az kúszott ha más fel nem vette.<br><br>Aztán elhalkult az ágyú szó,<br>és nem volt szükség kiabálni.<br>A világ annyira néma lett hogy <br>a csendet nehéz volt kiállni.

Fáradt és csüggedt voltál,<br>a műhelyed teleszórva ötletekkel.<br><br>Balzac gipszből, tekintete délnyugat felé,<br>a Táncos agyagból egy nedves szövetbe burkolva.<br>Árnyék és fény,<br>de inkább a Pokol Kapuinak árnyalatai.<br>Gipsz, bronz, agyag és szépia -<br>egy fakuló, süllyedő estélynek vállalatai.<br><br>És akkor a múzsád hátulról támadott -<br>elragadta torkodat<br>hogy szemeid majdnem vérrel könnyeztek,<br>Egy hosszú pillanatig összefonódtatok.<br> E pillanat olyan volt mint egy való jelenet.<br><br>Most meg van örökítve - Musée Rodin, Paris -<br>A SZOBRÁSZ ÉS MÚZSÁJA -<br>sötét csiszolt bronzból öntve,<br>melyben egy álom és egy látomás<br>egybe vannak kötve.

Fiatal tavaszi levelek fodrozódnak<br>kora reggeli szellőben,<br>napozva a vakító fényben<br>és virág-illatos levegőben.<br>A talaj hűvös és nedves,<br>és a gyökerek hálózata<br>láthatatlanul művelkedik.<br>?me az élet varázsa -<br>a lét titkainak lombikja.<br>A föld újjászületett<br>és sokrétű módja<br>a sötétség és csend<br>alapkövezetéből fakadtak.<br><br>Hányszor is álmélkodtam<br>afféle erőkön és hatalmakon<br>melyek sem láthatók sem hallhatók<br>és mégis léteznek.<br>Mennyire csodálkoztam<br>mint gyermek az élet titkain<br>melyek még a merev<br>és néma kövekben is rejtőznek.<br>Emelj fel kettőt és üsd<br>egyiket a másikhoz,<br>és a lelkük mélyéből<br>szikrával válaszolnak.<br><br>És aztán azok a fennkölt<br>és örök szikrák egy tiszta,<br>hold nélküli éjszakán<br>melyek kivilágítják az egeket!<br>Miféle csodálatos hatalmak<br>összeesküdése amely által megtört<br>a csend és kivilágosodott a sötétség<br>mielőtt minden elkezdődött?<br>(Épp oly tanácstalan vagyok<br>mint gyermekkoromban.)<br>Talán vissza kéne vonulnom<br>egy régi kolostorba,<br>szürke reverendában,<br>és csend-fogadalmat téve<br>melyet egy homályos,<br>gyertyafényes cellában tartok be,<br>arra várakoznom hogy a csend<br>mi módon felel.

(3 soros-zárttükrös) <br>Megöregedtem, én vagyok a peches életem olimpiai bajnoka… <br>Utóvédharcot is magam folytatok, mivel én vagyok életem csahosa. <br>Megöregedtem, én vagyok a peches életem olimpiai bajnoka… <br> <br>Az életem belém férkőzött, mint Madridba az ötödik hadoszlop. <br>Nehéz nekem a saját életem... bizony, még belőlem mindig csak lop. <br>Az életem belém férkőzött, mint Madridba az ötödik hadoszlop. <br> <br>Nem kegyes a lét, <br>Lassan-lassan fel emészt. <br>Nem volt szerencsém. <br>Voltak csodás álmaim, <br>Létem zúzta szárnyaim. <br>* <br> <br>(10 szavas) <br>Mennék én tovább, de hová? <br>Ilyen öregen, már csak… sehová. <br> <br>Út előtt állok... <br>Hová vezet... induljak? <br>Éveim kötnek. <br>Szállnom tovább kellene, <br>Harcolni léttel, szembe? <br>* <br> <br>(Sedoka) <br>Erőm már fogyott! <br>Teljes érték hiánya! <br>Napsütés, csak megtéveszt. <br> <br>Dominancia <br>Nálam az erőtlenség! <br>Felhőkből Nap kukucskál. <br> <br>Napfény nem segít, <br>Erőm fogy, testem alélt. <br>Létem őszbe ért. <br>Nem forrt össze tört szárnyam, <br>Társra hiába vártam… <br>* <br> <br>(10 szavasok) <br>Ha öreg fa lennék, már roppanna a törzsem, <br>Ágaim… létem <br> <br>A létem, már elég régen érdes, <br>Lelkem beletörődő, nem mérges. <br> <br>Nincs más hátra, élni kell létet <br>Sőt lehet… emelni tétet… <br> <br>Létem lejtőjén, <br>Csoszogok... még élnem kell! <br>Bár, lét terhe nagy. <br>Szárnyalni még szeretnék, <br>Fenn, hol az ég azúrkék. <br>* <br> <br>(Sedoka) <br>Izzadva érzem, <br>Hűvös szellő becsapott. <br>Hazug frázist lerakott! <br> <br>Létem izzadós, <br>Hónaljam, nincs mi hűtse. <br>Lélek nehezen érti. <br> <br>Sivár a létem, <br>Éltető nedű fogytán. <br>Lelkem nem érti. <br>Szállni már sosem fogok, <br>Lét konok, könnyem csorog. <br>* <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Bíztam az életemben, vágytam, hogy jó legyen… <br>Megtaposott életem... testemen-lelkemen. <br>Bíztam az életemben, vágytam, hogy jó legyen… <br> <br>Jót is reméltem, <br>Rosszat kaptam tengernyit. <br>Létem lesz vesztem. <br>Hittem az életemben, <br>Ám szárnyam… csökevényben. <br>* <br> <br>Saját életem veszejtett el? <br>Mi történt... már hetven évemmel? <br>Saját életem veszejtett el? <br> <br>Vecsés, 2013. január 7. – Szabadka, 2018. július 14. – Kustra Ferenc – A vegyes formákat én írtam, alájuk a tankákat, szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A tankák címe:”Létem zúzta szárnyaim” <br>