Azt kérik, hogy másképp lássak mindet.<br>Hírcsatornák játszák itt az Istent.<br>A világ ilyent még sosem látott,<br>bunda helyett medvére kabátot.<br><br>Látunk felfelé hulló csillagot,<br>éhezőt, ki a fénytől jóllakott.<br>Acélba ütöttél faszöget,<br>azután kimerte a kád a vizet.<br><br>Élvezetté avanzsált a szenvedés,<br>tépőzárrá vált a nyomókötés.<br>Kitépte helyéről a fa a szelet,<br>ma vevőnek az eladó fizet.<br><br>Ne higgy el mindent, amit mondanak<br>nem fentről épülnek fel a falak.<br>Napszemüveg nem kell éj idején,<br>aki nem gazdag maradhat szegény.

Elnyomó ölelésben élni<br>sohasem tudott e büszke nép.<br>Gyáva a süllyesztőben végzi,<br>lebegett felette a jövő kép.<br><br>Ifjak serege erőt merít<br>szeretett haza sóhajából.<br>Szívet hazaszeretet hevít,<br>nem hajol meg gyávaságból,<br><br>Döngő léptű idegen sereg<br>tapossa hazánk dús földjeit.<br>Szemben velük hazafi tömeg<br>vívja élet – halál harcait.<br><br>Ha összefog az egész ország,<br>hazaszeretet húz rá vértet.<br>Megtanulja az egész világ,<br>nem igázhatja le e népet.

Árpád és Kurszán vezetésével, <br>Eddig nomád és vad törzsekkel, <br>Hazátlan és vágtázó Magyarok, <br>Immár a hont foglalt Magyarok! <br> <br>Voltak már téli- nyári szállásaik, <br>Lovaiknak, állatoknak istállóik. <br>Itt talált gyér lakóssággal keveredve, <br>Lassan egyesültek egy nemzetbe. <br> <br>Letelepedtek, de még kalandoztak, <br>Évszázadokon át, hadjáratoztak. <br>Atlanti óceánt is meglátták, <br>Ki szembe szegült, azt lenyilazták. <br> <br>Svájcot, Bajorországot feldúlták, <br>Észak Itáliát kifosztották. <br>Ezek úgymond rabló hadjáratok, <br>De igazán csak kalandozások. <br> <br>Szolgálták szomszéd felderítését, <br>Megismerését, megfélemlítését. <br>Kialakult a jó viszony hamar, <br>Rövid időkre a bajorokkal. <br> <br>Arnoulf a bajorok hercege, <br>Évekig fejedelmünk vendége. <br>Országhatár, Bécsen túl húzódott, <br>Bécs falu, az országhoz tartozott. <br> <br>Magyarország keleti fejedelme, <br>Kapcsolatot Bizánccal felvette. <br>Kereszténységi kapcsolat Bizánchoz, <br>Idejött püspökük, Hierotheosz. <br> <br>Kilencszázötvenötben a fordulat, <br>Sajna, tönkreverték a magyarokat. <br>Legyőzői Róma keresztényei, <br>Ottó, a német császár, seregei. <br> <br>Vesztes csata helye, Augsburg, <br>A bosszú helye, Regensburg. <br>Bulcsú vezért és a társakat, <br>Hurkos kötéllel fellógattak. <br> <br>Túléltük ezt a katasztrófát, <br>Nézzük ennek a jó oldalát. <br>Elindított új külpolitikát, <br>Újszerű, békésebb irányzatát. <br> <br>A kereszténység felvétele, <br>Jórészt Géza cselekedete. <br>Ebben is társa és segítette, <br>Gyula lánya Sarolt, a felesége. <br> <br>Kemény, kegyetlen volt övéivel, <br>Könyörületes idegenekkel. <br>Hozták Krisztust, a világosságot, <br>A sötétség megvilágosodott. <br> <br>Kereszténységet felvettek, <br>Államot alapítottak, letelepültek. <br>Alakult új feudális ország, <br>Megalakult Magyarország. <br> <br>Budapest, 1997. március 18. – Kustra Ferenc József <br>

Magyar vagyok, már azért is, mert régen… ide születtem. <br>Magyarul beszélek, anyám tanított… ez anyanyelvem. <br>Magyarul tanultam imádkozni és az iskolában! <br>Mindig magyar gondolataim fogantak a hazámban! <br> <br>A magyarokat és hazánkat áldja meg az Isten, <br>És tudjátok csak meg… magyarságnak még vége nincsen! <br> <br>Van a nagyon csúnya világnak sokkal nagyobb gazdagsága, <br>És elcsábít sokakat az idegen, más nyelvű országba. <br>Aki magyar, az ottan nem tud magyar lenni! <br>A hazát, ott nem pótolja semmi! És senki! <br> <br>Magyarként ide születtem, hatvanhét évesen az maradok, <br>A hazámért éltem, és ha kívánja, akkor érte itt... halok! <br> <br>Vecsés, 2015. június 4. - Kustra Ferenc József <br>

Jött a török, csak zúdult… áradat, <br>Fehér habra hajszolták lovakat. <br>Szpáhik, akindzsik, a janicsárok, <br>Kezükben pajzsok meg jatagánok. <br> <br>Országot foglalni mi hagyhatjuk? <br>Sereggel hadba szállt: király urunk. <br>Lovakat nyergelték és itatták, <br>Egész nemességet hadba hívták. <br> <br>A véres kard eredménye meg lett… <br>Mohácsnál véres, vesztett csata lett. <br>Széthúzott magyarság… nem ment oda, <br>Sereg másik része, sehova… <br> <br>Tizennégyben a főurak összefogtak, ez örömteli tény <br>Lenne... de azért, hogy Dózsát leverjék, mi volt nekik kelevény. <br>Elit széthúzása megmaradt, ezen Dózsa sem változtatott, <br>Magyarság tele van, olyan tényekkel, mi minket lejáratott. <br> <br>Főurak, az elit acsarkodott, <br>Hatalomért meg csak viaskodott. <br>Egy része tűrte, többi ölését, <br>Nem akarta barát ölelését. <br> <br>Odaveszett jó királyunk, meghalt! <br>Ország ezek után szinte meghalt… <br>Patakba fulladt, mondták királyra, <br>Ám orvul meggyilkolták csatában?! <br> <br>Elit csak dőzsölt, ország szétesett, <br>Senki nem figyelte magyar szívet. <br>Úr, ránk is mérte a büntetését! <br>In tolerálta uraink kedvét. <br> <br>Ország tönkrement, úgy van az óta? <br>Ország sors tán’ változott… mióta? <br>Vesztes ország lettünk, főurak tették, <br>Magyar identitást rég elvesztették. <br> <br>Ötszáz éve honunkat elvesztettük, <br>Akkor főuraink alá rendeltük. <br>Nem török a hibás, élet ilyen, <br>Tudni kéne, a rossz sorsunk ilyen?! <br> <br>Itt a mi dolgaink, tán’ sohse mentek úgy, ahogy kellett volna, <br>Itt mindenki többség akadályozásával volt elfoglalva?! <br>Elvesztett csatákból, van történelmünkben jó bőven. <br>Mi csak ezekre emlékszünk, ebben élünk? Veszően? <br> <br>Ma már nem lehet felmutatni, mint akkor rég' a véres kardot! <br>Átalakult a világ, szemből, csak az arcodba kaphatsz karcot… <br>Ebben a szép új világban azzal törődj, hogy megments sok arcot! <br> <br>Nagy bévőn mostanság elregéltem néktök, ezen krónikában, <br>Szórjátok, mint magot, hírt, ha Ti nem valák restök meghallásban. <br>Tisztes, nemes embereknél és a köznép tudomást tudjanak, <br>Sarjaddzon a nagy hír, mint a vetés, hogy ne higgyék, nem tudtanak… <br>A háznépnek dobold, legott, hírdösd ki! <br>A famíliának, rögvest kürtöld ki! <br> <br>Vecsés, 2013. december 30. – Kustra Ferenc József – történelmi kitekintésünk. <br>