A meditációm is zaklatott… <br> <br>Falak álarcban és ködtakaró mögött, <br>A vicsorgás, mint hamis mosoly üldözött? <br>Falak álarcban és ködtakaró mögött. <br> <br>Nézem a parton, egy karosszékből a tenger végtelen felszínét… <br>Elképesztően szemléletes, ha most ott lent egy háború zajlik. <br>Tengeralattjáró, mélységjárónak mutatja foga fehérjét. <br>Hullámokat sem vernek, hogy a másik ne lássa meg a kékségét. <br>* <br>Mennék én, ha jönne <br>A remény is, elkísérőn. <br>Falak meg álarcban? <br>Köd-takaró leszállt tájra, <br>Fal meg csak áll, bánatába… <br>* <br>Elképesztő ez a folytonos háborúzás, a víz alatt, <br>Kiirtják a halakat, mi a piacon veszünk hamisat? <br> <br>Most, akkor külön álarc is van, vagy a ködtakaró az? <br>A fal tudja-e, vagy csak omladozik, mint összes amaz. <br> <br>Emberek, lesz-e itt <br>Valaha is újabb csoda? <br>Vagy csak köd-takaró? <br>Köd-takarót utálja… Nap! <br>Nem látni, lekési misét… pap. <br> <br>Vecsés, 2017. július 7. – Kustra Ferenc József – 3 soros-zárttükrös –ben, versben, TANQ –ban. <br>

Hétköznapi pszichológia… <br> <br>Vannak nagy történetek, amik, akár lehet, több szálon futottak, <br>A részletek tisztázásához, sokat kellene még beszélni. <br>Sok beszédnek, híg az alja, a végén fecsegésbe torkolhatnak, <br>Akik <br>Egy felemelő, tisztázó pillanatot, nem vágynak rontani. <br> <br>Olcsó klisék, frázisok csak rontanák, amit mondani akarnak… <br> <br>Vecsés, 2018. május 4. – Kustra Ferenc József <br>

Az ember életében múlnak a napok, nyarak és a sárga őszök, <br>De oly’ fakó az élet… fekete- fehérben, botorkálva tengődők. <br> <br>Vecsés, 2012. július 24. – Kustra Ferenc József <br>

Kebledben, bent érzed; haza! <br>Ti tudjátok mi a haza? <br>Hol szeretsz, élsz és dolgozol, <br>Hol nem érzed azt; itt máshol. <br> <br>Budapest, 1997. március 8. – Kustra Ferenc József <br>

Szomorú szó magyarnak az, hogy Arad,<br>tizenhárom vesztőhely felé halad.<br>Tegnap hős kellett a hazának ma mártír,<br>bánattól igaz magyar lelke felsír.<br><br>Büszkeséget nem tud semmi letörni,<br>csak népünket szüntelenül gyötörni.<br>Fittyet hány nemzetünk a sok csapásra,<br>tán vet még árnyékot Turul hazánkra.