A vár sereglete<br>fut, rohan rettegve<br>félve a közelgő tüzet.<br>Vár ura mentené<br>egyetlen szerelmes<br>lányát a szép ifjú szüzet.<br><br>Ám ő is rabja lett<br>az ősi várának<br>karcsú tornya tetején.<br>Csak egy vitéz van ki<br>bajjal szembe nézve<br>áll a várbástya peremén.<br><br>Egy óriás sárkány<br>száll a vitéz felé<br>perzselő tüzet okádva.<br>A fél birodalmat<br>árnyékba borítja<br>olyan hatalmas a szárnya.<br><br>Acélos tekintet<br>büszke hősies szív<br>vértezi fel a vitéz legényt.<br>Tornya ablakából<br>őt nézi a király<br>aki elhozta a reményt.<br><br>Hatalmas küzdelem<br>vette hát kezdetét<br>a vitéz és a sárkány között.<br>állt ott szilárdan míg<br>a ronda bestia<br>a feje fölött körözött.<br><br>Lángokat okádva<br>bukva a magasból<br>rontott rá a hős vitézre.<br>Ám ő nem rettent meg<br>egy gyors mozdulattal<br>döfte kardját a szemébe.<br><br>Kilehelve lelkét<br>a gonosz bestia<br>port verve hullott a mélybe.<br>Bástyáról leszállva<br>a győztes hős vitézt<br>ünnepli a király népe.<br><br>Fut le a király is<br>tornyából sietve<br>dicsőíteni a legényt.<br>Hatalmas az öröm<br>csókolják ölelik,<br>szinte agyonnyomják szegényt.<br><br>Elmúlt hát a veszély<br>boldog volt a legény,<br>mert nem maradt el a hála.<br>Fele birodalom,<br>és még ráadásképp<br>övé lett a király lánya.

Arcodat látom reggel-este,<br>látása felrepít a mennybe<br>lepkeszárnyon.<br><br>Éjjel-nappal csak rád gondolok,<br>megfestik neved angyalok<br>napsugáron.<br><br>Most halkan suttogom rekedten,<br>soha el nem múló szerelmem<br>rád találjon.<br><br>Ébren élő szerelmes álmok,<br>mint illatozó szép virágok<br>rózsaágon.

Ez a világ rothadt alma,<br>bűnök sötét birodalma.<br>Rút férgek rágják a testét,<br>ez fogja okozni vesztét.<br><br>Teremtsünk hát új világot,<br>ültessünk sok szép virágot.<br>Szóljon a dal szeretetről,<br>Isten int ránk odafentről.

Akkor ha elhagyom hazám<br>van valami, mi vigasztal<br>egy rögöt viszek magammal.<br><br>Teljesen nem szakadok el,<br>megyek azzal a tudattal<br>egy rögöt viszek magammal.<br><br>Még él bennem a szomorúság,<br>nem megyek túl nagy haraggal<br>egy rögöt viszek magammal.<br><br>Csipetnyi Magyarországot<br>egy rögöt viszek magammal,<br>én hazámból egy darabbal.<br><br>Majd, ha szemfedél rám borul,<br>kezemben tartom a rögöt.<br>Síromon egy virág virul<br>piros-fehér-zöld fű között.

Ma a padláson fent jártam,<br>egy köpönyeget találtam.<br>Padláson azért hempereg,<br>mert ez egy varázsköpönyeg.<br><br>Felveszed a köpönyeget<br>eltakarja a lényeget.<br>Most már bátran ehetsz sokat,<br>elrejti a pocakodat.<br><br>Hogyha leeszed a ruhád<br>nem fog megszidni a mamád,<br>mert észre sem fogja venni.<br>Bátran lehet csúnyán enni.<br><br>Egy hibája mégis csak van.<br>Megegyezhetünk mi abban,<br>hogyha leveszed magadról<br>lepel lehull a titkokról.