Balaton vízfelülete, mint tükörkép lopja távolságot,<br>A hullámok meg, sokszorozzák? Ezt a gyönyörű mohóságot??!<br><br>Itten kéne lenni, egyszer és mindenkorra,<br>Akkor is, ha reggelt, vagy éjfélt üt az óra,<br>Így lenne állandó az élvezet, nem lenne a kín,<br>Lelkem, boldogan játszana a szeretet húrjain?<br><br>Ez a gondolat felvetés, dráma, szinte tudatzavar.<br>Életlehetőség erre nem adott, nincs döntés hamar.<br>Marad inkább az emésztő, nagy vágy, már gyermekkorom óta.<br>De tudott lehetetlenre várakozni? kész idióta.<br><br>Én nem vágyok az Adriára, messzi Balira!<br>Nekem, te kelessz télen és nyaralni nyaranta!<br>Mondd, szeretett Balaton, ki is vagy te énekem...?<br>Azt hiszem, te vagy az a... el nem múló szerelem?<br><br>Ha parton, én kint maradok és rám zuhan a csillagfényes éj,<br>Ámulok, ahogy visszatükröződik? vibrál a hullámtaréj?<br><br>Vecsés, 2015. május 25. - Kustra Ferenc József<br>

Egyre messzebbről nézve, a sok év távlata,<br>Hamis szememnek talán nem is igazán ártana,<br>Az Egónak ez az utolsó kis támasza,<br>Csak egy fakó élet, élénkebb vázlata,<br>S mintha az eltelt idő máshogy látszana,<br>A halványabb emlékeim is kiszínezem általa.

Esik az eső, sűt a nap,<br>Móricka jó nagy pofont kap,<br>Mert Feri bácsi azt mondta<br>Hogy zsebóráját ellopta.

Sötét fellegek borítják az eget,<br>levelek alá bújtak el a színek.<br>Bűnök motiválják az embereket,<br>fekete köpenyt öltenek rút szívek.<br><br>Csak jóság hozhat újra színpalettát,<br>szépre festheti a bűnös világot.<br>Akkor tán láthatjuk a bűn halálát,<br>és újra lelsz a lelkedben virágot.

Miután hatéves koromban <br>visszakerültem faluról Pestre<br>része volt nevelésemnek hogy<br>megtanuljam milyen is az<br>elnyomott Magyarok Budapestje.<br><br>Apám volt a vezetőm, ki <br>a Hősök tere után <br>a Sztálin szoborhoz vezetett.<br>- Ez aki jelenleg hazánkat félelemmel<br>és rémuralom által a nyomorúságba vezet.<br><br>Borzongva néztem e vasból <br>öntött és vas öklös Góliátot,<br>ki ott állt mint egy kolosszus <br>a tágas de rideg Sztálin téren,<br>és durva hatalmát még ma is érzem.<br>De akkor is ott voltam mikor<br>már csak csizma tér néven<br>beszéltek e helyről, és Sztálin <br>képmását darabokra verték hangosan<br>csengő vésővel és kalapáccsal.<br><br>Ez volt az első sandításom<br>és sejtelmem, hogy mi is <br>a szabadság, melyet az ember<br>még élete árán is megkíván.<br><br>Ezt még ma is jól tudom,<br>mert ott voltam és láttam<br>mint tátott szájú kis Iván.