Édes emlékek visszfényét tükrözi<br>a kihunyt valóság álságos képe.<br>Fájón gondolok vissza jóra, szépre.<br>Melynek kertjét bú esője öntözi.<br><br>Mi elmúlt, már nem jön vissza soha tán.<br>Az emlékek is lassan megfakulnak.<br>Nyomott fájdalommá érik a bánat.<br>Te már nem jössz vissza jó édesapám.

Az életemben mást nem kérek<br>légy az enyém adja ég.<br>Nem rontott meg téged az élet<br>a te szíved tiszta még.<br>Mióta előszőr láttalak,<br>elrabolt a szerelem.<br>Leghőbb vágyam, hogy azt lássam<br>gyűrűm csillan kezeden.<br><br>Mindent megadnák szerelmedért<br>nem tudom, hogy érted-e.<br>Pillantásod tüzében égve<br>hangod nekem lágy zene.<br>Kitárt lélekkel kérlek téged<br>add szívedet csak nekem.<br>Leghőbb vágyam, hogy azt lássam<br>gyűrűm csillan kezeden.

Otthon, Svédországban, nagyon<br>szegény körülmények közt nőt fel,<br>és már tizennégy éves korában<br>elvesztette gyári munkás apját,<br>ki spanyol influenzában hunyt el.<br>De tehetsége már mint gyermek<br>játszó társai közt megnyilvánult.<br>Velük együtt az utcán színészkedett,<br>és ő, szereplő úgymint rendező,<br>mint egy kis zseni, intézkedett.<br><br>Első jelentőséges munkáját mint<br>modell női kalap szalonnak végezte,<br>mely a legdivatosabb kalapokat árulta.<br>Katalógusban jelentek meg képei,<br>melyben fedett fejét és bájos arcát<br>minden jómódú és divatos hölgy<br>jóváhagyással és csodálattal bámulta.<br>Ott látta meg először egy filmrendező,<br>ki új és fiatal tehetségekre vadászott,<br>s így kezdődött a csoda mely róla jellemző.<br><br>Ettől kezdve felgyorsult az idő: szerepelt<br>egy rövid filmben. Szín játszó órákra járt,<br>és még alig volt húsz éves mire nevét s képét<br>film plakátokon az egész nép megcsodálta.<br>Először két svéd, aztán egy német filmben játszott.<br>Akkor már Amerikában is hallottak róla, hol<br>Louis B. Mayer úr Grétát Hollywood részére<br>mint újonnan felfedezett csoda megkívánt.<br>S emígy szált az üde és fiatal sztár hajóra<br>hogy bűvöletével meghódítsa egész Amerikát.<br><br>Hollywood volt az új földi paradicsom, hol<br>a sikert és a vagyont mint erény tekintették,<br>és vonzó ereje ő rá is kétségtelenül hatott,<br>az a mesebeli és csillagokkal díszített világ,<br>hol pénzes és szivaros pasasok uralkodtak.<br>A telefon állandóan csengett. Sürögtek<br>forogtak, s lelkesen s hangosan folytak a viták.<br>Ide pottyant be jóhiszeműen és ártatlanul,<br>de rögtön kezelésbe vették Mayer úr emberei,<br>és kezdődtek a követelmények és a próbák.<br><br>A csendes filmeknek ő lett az új sztárja,<br>melyekben zafír kék szemével beszélt,<br>mert itt valóban a szónál többet ért a tét.<br>Néha lesütötte hosszú szempillás szemét,<br>Aztán ámulattal kitágult a pupillája.<br>Ehhez hozzá fűzött egy mosolyt mely<br>a rajongás és az örömről tanúskodott.<br>Vagy összeszűkültek szemei mint egy cirmos<br>doromboló macskáé, amely a kényelemnek<br>teljes testével és bizalmával átadta magát.<br><br>A szerepek jöttek-mentek, Az Asszony és<br>az Ördögtől a Titokzatos Nőig és A Csókig.<br>Kedvenc szereplő társa John Gilbert volt,<br>kibe beleszeretett és kivel összeköltözött.<br>Ez volt nagy szerelmének leghasznosabb bére<br>és a boldogság és szeretetnek legkiválóbb éve.<br>Aztán elkezdődött a hangos film korszaka,<br>melyben meg volt kívánva hogy beszéljen.<br>Hangja kissé mélyebb volt a szokottnál, de<br>sokan ezt rejtelmesnek és csábítónak vélték.<br><br>Most már világszerte rengeteg rajongói<br>írtak neki, és fényképét és autogramját kérték,<br>de mindenen kívül, Grétának visszahúzódó<br>volt a természete, és nem szeretett nyilvános<br>helyzetekben megbámulva belekeveredni.<br>Ismert idézete az volt hogy “hagyjatok békén!”<br>Azt hogy mennyire szerették a filmjeit ő nagyon<br>is helyeselte, de azon kívül az ő élete csak<br>magáé volt, melyet senkinek sem engedte<br>hogy bármi módon bármivel is megterhelje. <br><br>Végül is váratlanul megszakította a karrierjét,<br>még mielőtt az öregedés jelei mutatkoztak.<br>New Yorkba költözött, hol maga ízlése szerint<br>élt és öltözködött. Sállal leplezte az arcát és <br>napszemüveget hordott, és mint egy inkognitó<br>száműzött járta be a nagy város számtalan utcáit.<br>Különböző műalkotásokra költötte vagyonát, Köztük<br>Renoir, Rouauld, Kandinsky és Bonnard festményei.<br>Nyolcvannégy éves korban halt meg és a hagyatékát<br>több millió dollárra saccolták a műértők béresei.

Szél simítja meg a fűzfát,<br>Így kívánva jó éjszakát.<br>Bús fejét lehajtva várja,<br>hogy eljöjjön édes álma.<br><br>Víg madarak csiripelnek<br>szorgos méhek döngicsélnek.<br>Csendes szellő susogása.<br>Ilyen a fűznek az álma.

Iskolába ment a lajhár.<br>Érdekli az alvástantárgy.<br>Azt hallotta az erdőben,<br>van ilyen hát ment is bőszen.<br><br>Két perc múlva lajhár legényt,<br>fáradság fogta el szegényt.<br>Lecsüccsent hát egy fatörzsre.<br>A hosszú út meggyötörte.<br><br>Az iskolából dalolva,<br>Hazafelé tartott róka.<br>Meglátta, hogy a kis lajhár<br>a fatörzsön ott szunyókál.<br><br>Kelj már fel! Rázta a vállát.<br>Vagy hozzak neked párnát?<br>Miért itt alszol? Kérdezte meg.<br>Nincsen neked hálóhelyed?<br><br>Épp csak lehunytam a szemem.<br>Iskolába kell már mennem.<br>Érdekel az alvástantárgy,<br>mondta neki a kis lajhár.<br><br>Alvástantárgy? Még ilyent.<br>A te agyad nagyon pihent.<br>Ez az egyetlen tudomány,<br>ami neked jól megy komám!