Beköszönt a nyár az őszhöz.<br>Kéréssel fordulok önhöz.<br>Hadd maradjak egy pár napig.<br>Csak míg cipőm el nem kopik.<br><br>Na, de kérem az nem egy pár nap.<br>Maga engem biztos becsap.<br>De azért ne menjen haza.<br>Legyen vénasszonyok nyara.

Ez itt az erdei hírlap.<br>Üdvözlöm az olvasókat!<br>Óriási szenzáció!<br>Népdalversenyt nyert a rigó!<br><br>Az erdei iskolában <br>versenyre keltek vagy hárman.<br>A kis vadgalamb, csak búgott.<br>Hallgassuk, hát meg a tyúkot.<br><br>Azt énekli, hogy kotkodács .<br>A zsűri szerint, ez oly csodás.<br>Dalát hiába fényezik,<br>mert ilyen nép nem létezik.<br><br>Sem kot, sem dács.Nincs ilyen!<br>Ő csak a tojáson pihen.<br>Így kizárásos alapon,<br>a rigó nyert-e szép napon.

Kérlek kedves zakóm, ne bomolj.<br>Mit tehetnék? Megrágott a moly.<br>Mentem is rögtön a zakómmal,<br>Állatbíróságra azonnal.<br><br>Kérem a tisztelt bíróságot,<br>a gazember moly legyen vádlott.<br>Tönkretette az öltönyömet,<br>ítéljék el, míg meg nem fizet.<br><br>Nevetett a moly az egészen.<br>Én ruhát eszek, kérem szépen.<br>Nekem a spájz a ruhásszekrény,<br>mi mást egyen a moly, ha szegény?<br><br>Határozott is a bíróság.<br>Elfogadták a molynak szavát.<br>Azóta is ő nálam lakik,<br>a ruháimból táplálkozik.

Belezümmög a fülembe.<br>Szemtelen nagyon őkelme.<br>Ez a szúnyog engem fáraszt.<br>Nyomjon le pár fekvőtámaszt.<br><br>Most elég nyüzüge fajta.<br>Be van esve a hóna alja.<br>Hogyha izmosodna kicsit.<br>Talán kibírná a pacsit.<br><br>Ha most adok neki egyet,<br>akkor többet már nem repked.<br>Hát inkább elhessegetem.<br>Hogy ne zümmögjön itt nekem.

Rongyos kendőt lenget a szél a putri ablakán.<br>Nyomorúság képe látszik sárból tapadt falán.<br>Egy fáradt, idős asszony hajol fateknő fölé,<br>egyike annak a kevésnek, ami az övé.<br><br>Övé még ezen kívül bánat, és nyomorúság.<br>Rég elfelejtette már őt az egész világ.<br>Mint ősi bálvány, úgy maradt itt egyes-egyedül.<br>Asztalára étel csak néha-néha, ha kerül.<br><br>Már megfakult emlékeiben a sok elmúlt vágy.<br>Régi szerelmeket sem őriz a rozoga ágy.<br>Egyetlen öröme csak az, ha van betevője.<br>Nem lesz senki, ki kiviszi majd a temetőbe.