Patak leheli be az erdőt<br>homályt hozó párájával.<br>Bokrokra borít szürke kendőt.<br>Fel is öltik ők méltósággal.<br><br>Titkot hozó köd ül meg mindent,<br>mesealakot szül látványa.<br>Túl az erdőn madárka füttyent.<br>Köszön a nyár. Viszont látásra.

Látom kisfiam vidám arcát.<br>Még a szeme is mosolyt szór rám.<br>Csodás reggel.<br><br>Látom a kisfiam kedves arcát,<br>amikor szeretettel néz rám.<br>Délidőben.<br><br>Látom a fiam fáradt arcát,<br>mikor abbahagyja a munkát.<br>Bús délután.<br><br>Látom a fiam sápadt arcát,<br>mit csak egy szerető apa lát.<br>Késő éjjel.

E földön az emberiségünk közös,<br>mely által minden egy vagyunk.<br>Ideje hogy minden ember egymásra találjon,<br>mert a föld a lábunk alatt közös tulajdonunk.<br><br>De az igaz szeretet nélkül<br>gyarló életünk mit sem ér.<br>Hamis erkölcsök nevében <br>Még mindig folyik a vér.<br><br>Az igazság a szívűnkben van rejtve,<br>melyben a lélek hangja ezredek óta vár.<br>De csak nyílt és bátor szívek által<br>nyílik a kapu mely szebb világra tár.<br><br>Ki másnak örömét s bánatát<br>egyformán érzi és megossza,<br>az már a földi bajaink gyógyszerét <br>nagy részben meg is hozta.<br><br>Csak jóakarat által jöhet a változat,<br>hol ember mint emberrel néz szembe,<br>és lelke mélyéből őszinte hittel<br>remélhet szép és dicsős új rendre.

Fordította Kovács Iván<br><br>Ismered-e a tájat hol citromfák virágoznak,<br>És sötét lombok közt narancsok illatoznak?<br>Hol a kék ég alatt fúj egy enyhe szél,<br>És halkan a mirtusz, magasra nő babér?<br>Jól ismered? Ott!<br>Ott veled, galambom,<br>Osszuk meg kalandom.<br><br>Ismered-e a házat melynek tetőjét oszlopok tartják fel?<br>Ragyog a terme s minden szoba csillog gyönyöreivel,<br>Hol márvány szobrok szomorúan rám merednek:<br>Szegény kis gyermekem, veled mit is tettek?<br>Jól ismered? Ott!<br>Ott, veled, kedves gyámom,<br>A választ megtalálom. <br><br>Ismered-e a felhős és meredek hegységet<br>Hol ködben az öszvér is majdnem eltéved?<br>Barlang mélyén sárkány neveli utódját,<br>A zuhanó vízesés mossa merev sziklát.<br>Jól ismered? Ott!<br>Utunk arra vezet!<br>Atyám, ott találjuk az igaz feleletet.

Száraz kórón ücsörög a nyár.<br>Hűs párával lepett a határ.<br>Rőtarany lepel simul fákra.<br>Eljön az ősz, már nemsokára.<br> <br>Ez a törvény. Így kell, hogy legyen.<br>Most átadom neki a helyem.<br>Még utoljára kiált nagyot.<br>Halihó ősz. Már itt sem vagyok.