Körbenézett, a homályt látta,<br>fakultak a színek, a hangok.<br>Bús világát hiába járta,<br>foszlottak a kedves arcok.<br><br>Nem volt víz, sem fa, sem állatok.<br>Kopár sivatag vette körül.<br>Most hát eltűntek a távlatok,<br>mellette csak a halál csücsül.

Pihennek az ágak, bokrok.<br>Pihennek a kerti fák.<br>Bolyonganak búsan sorsok.<br>Kicsit megállt a világ.<br><br>Nem hallatszik szívnek hangja.<br>Rút festi át a képet.<br>Sötét lélek ült egy gallyra,<br>foglyul ejtve a szépet.

Ha élsz még holt lelkekbe zárva,<br>feltámasztó tüzekre várva,<br>halld imámat.<br><br>Ha még van ki őriz magában,<br>nevedet suttogva imában,<br>halld meg szavát.<br><br>Ha újra hallik ő szent neve,<br>feltámad magyarok istene.<br>Halld szavát!<br><br>Sokan várjuk feltámadásod,<br>hogy szórjad reánk szent áldásod.<br>Visszavárunk!

Emlékbe merült a fiatalság,<br>sajnos már örökre elveszett.<br>Meghaladtam életem delét,<br>sorsomnak útja idáig vezetett.<br>Emlékkútba merült az, mikor<br>gondtalan kor csak nevetett.<br>Csodák honában élve,<br>szerelmek daláért repesett.<br>Elmúlt számomra ez az idő,<br>vajon hová mehetett?<br>Ma csak a szép emlékek fűtik számomra<br>magányosan töltött teleket.

- Én a császár vagyok<br>és gombócot akarok!<br>Hallgassatok szavaimra,<br>és rögtön tálaljatok!<br><br>Az uralkodáshoz persze<br>nagyon keveset értett,<br>és bármit buzgón aláírt<br>mit írásban tőle kértek.<br><br>Hogy valami baja volt<br>azt tudta összes népe,<br>és mégis mint uralkodó<br>volt megfestve a képe.<br><br>Nem nemzett utódot,<br>és nem is volt ajánlatos.<br>Mint epilepsziás volt ismert,<br>meg aztán hogy agy bajos.<br><br>A forradalomról az kérdezte:<br>- Ilyesmi meg van engedve?<br>De Metternich csak legyintett,<br>amint bosszúságát leplezte.<br><br>Mikor lemondott a trónról<br>Prágának lett polgára,<br>de nagyon udvarias volt,<br>és soha nem szált vitába.<br><br>Szerette a szép hölgyeket.<br>és kalapját nékik emelte.<br>Végül is egy fenség volt<br>mert királyi pár nemzette.