Hó lepte alak ül a padon<br>némán mered maga elé,<br>napfény csillan rajt a havon<br>hólé válik emlékekké.<br><br>Minden cseppje bánatot mos ki<br>megfáradt, nyomorgó szívéből.<br>Érdemes- e hát tovább élni,<br>vagy elég volt-e bús létből?<br><br>Nem töpreng az élet értelmén<br>elfogytak már a vágyai,<br>ráfagynak vízcseppek ékszerként<br>és elszakadnak láncai.

Vidd a csókom<br>hosszú útra,<br>őrizd is meg<br>míg látlak újra<br><br>Vidd magaddal<br>mint a reményt,<br>sose feledd<br>csókunk hevét.<br><br>Ha rám gondolsz<br>idegenben,<br>őrizzél meg<br>szerelemben.<br><br>Visszatérted <br>úgy epedem,<br>nem múlhat el<br>e szerelem.

Körbenéz az ifjú legény<br>hol találja kedvesét,<br>hogyha gyorsan előleli<br>mond neki egy szép mesét.<br><br>Mesét mond a szerelemről,<br>mit elhozott egy angyal,<br>madár hadak köszöntötték<br>vidám, szerelmes dallal.<br><br>De sehol sincs az ő mátkája,<br>tán az ördög vitte el?<br>Biztos nem, mert neki nem kell<br>nem megy el az bárkivel.<br><br>Olyan cudar az a leány<br>nevet az ifjú legény,<br>de rajta kívül nem kell senki<br>nekem egész földtekén.

Egy nagy kavicsot dobtam<br>a lelked tengerébe,<br>nem tudom hová merül<br>és vajon milyen mélyre.

Pokol<br><br>Egyre mélyebbre a spirális sötétségben<br>A borzalmak fokozódnak és szaporodnak.<br>Nincs többé lelkiismeret-furdalás, csak kétségbeesés<br>Amint az égő kén bűze<br>Áthatja a levegő súlyos komorságát.<br>Dantén kívül bármely más utazó <br>döbbent kiáltással kérdezhetné:<br>– Ez valóban az isteni rendelet lehet?<br><br>Purgatórium<br><br>A Földhöz hasonlóan a Purgatórium is egy hely<br>Hol a küzdelem és folyamatos törekvés ural,<br>Talán maga a Föld, melynek valamilyen oknál fogva<br>Az igazi célja félre lett értve.<br>A mindennapi kenyerünket homlokunk verejtékével keressük,<br>A boldogságot meg kell érdemelni, de milyen áron és hogyan?<br>Azok számára, akik bátrak, a világ csak egy szín játék<br>Amelyben minden pillanatban a játékos vagy vethet, vagy arathat.<br><br>Mennyország<br><br>Egy szép álom, de nem több mint álom, <br>Amelyben a körök csupán egy mennyei játék szimbólumai.<br>Azok, akik felfelé néznek, tudják, hogy még az ég sem stabil,<br>hanem állandó változatokon megy keresztül.<br>A hatalmas lehetőségek óraműve ketyeg.<br>És amikor lejár az óra, és kihunynak a csillagok,<br>Megszűnnek a mennyek, a poklok, és a purgatóriumok.<br>Csak néma sötétség, és talán egy új kezdetnek távoli hajnala.