II. Világháború: krétai invázió. <br> <br>Az első vitorlázó gépek megjelenése jelentette az inváziót. <br>Az elit rohamezred, hétszázötven embere jelentette már a kommandót. <br>Utána már, jöttek a JU-52 –s szállító repülőgépek, <br>Ejtőernyős-vadászokkal gyomrukban, ha ideértek. <br> <br>Az Új-Zélandi vezénylő tábornok, Freyberg volt és csak nézte… <br>Az ellenséges hadművelet látványa totál lenyűgözte. <br>Százával érkeztek a repülők, egymás után, <br>Ettől az égbolt elsötétült, szinte már bután. <br>* <br> <br>(Senrjú –k) <br>Motorok zúgtak, <br>Csak vijjogtak a Stukák. <br>Bombák, bevágtak. <br>* <br>Német vadászok, <br>Föntről lőttek mindenre. <br>Védők, fedezék! <br>* <br>Távbeszélő nincs. <br>Parancsnoklás, már megszűnt. <br>Freyberg tudatlan. <br>* <br>Operáció <br>Tervszerűen megindult. <br>Elszánt emberek. <br>* <br>Ejtőernyős-vadászokban Student tábornok igen bízott. <br>Remekül sikerült a kiképzés, majd, bizonyítják legott. <br>Vannak nekik, igen komoly harci tapasztalataik, <br>És már bizonyították, megvannak a képességeik. <br>Fegyvereik, géppisztoly, kézigránát, rohamkés, <br>Nehéz fegyverek konténerben jönnek… nem kevés. <br> <br>Ejtőernyősök, alig száz méterről ugrottak le <br>És zuhantak, szőlőbe, kertbe, olajfa ligetbe. <br>Sokan meghaltak, már a földet érés perceibe. <br>* <br>Védők lelőtték <br>A leereszkedőket. <br>Lebegő holtak. <br>* <br>Nagy-nagy zűrzavar. <br>Front, alakult, ahogy jött. <br>Harc, könyörtelen. <br>* <br> <br>(10 szavas) <br>Kegyelmet, egyik fél sem kért, <br>Nem is adott, nem félt. <br>* <br>Meindl tábornoknak, ejtőernyős-vadász zászlóalja, <br>Ötszáz katonája földet ért, Malame szomszédjába… <br>A zászlóalj ezernyolcszáz-hatvan katonája <br>Is megjött a Junkers szállítókból kiugorva. <br>* <br>A vitorlázó gépek szétszóródtak, <br>Volt, mik fáklyává változtak, <br>Földön siklottak. <br>* <br>Azonban egy kis részük, szerencsésen landolt, <br>Hadianyagot ontotta… védő nem kapcsolt. <br>* <br>A rohamezred, legott el is végezte a feladatát. <br>De Koch őrnagy rohamcsapata, a kijelölt magaslatát <br>Nem tudta elfoglalni, így nem végezte el feladatát. <br> <br>Maga az őrnagy igen súlyos sebesüléseket szerzett. <br>Rövid idő alatt a legtöbb egységparancsnok elesett <br>És Meindl tábornok is, veszélyesen súlyos sebesült lett. <br> <br>Később, mélyrepülésben, ismét jöttek a szállítógépek <br>És kirakták ejtőernyősöket, akik, akkor még épek… <br>De, vesztükre, jól, pontosan dolgoztak az angol tüzérek. <br> <br>Ejtőernyősök, szétszóródva értek földet, várta őket őslakosság, <br>Férfiak, gyerekek, asszonyok, kutyák nekik támadtak… ilyen lakosság... <br>Bárdokkal, ásókkal, botokkal végeztek… ez a hazafias lakosság! <br> <br>Délutánra a német támadás, összefüggő arcvonala megszűnt. <br>Sok ejtőernyős katona, menedéket keresve, gyorsan el is tűnt. <br> <br>Egy másik csoport első hulláma, Akrotivi félszigeten ért földet, <br>A hétszázhetven rohamejtőernyős, semlegesített egy kis üteget. <br>Más ejtőernyős csoport, Galatasz falu mellé ereszkedett, <br>De Sussmann vezérőrnagy és törzse, mindannyi hősi halott lett! <br> <br>A német támadást az angolok, több helyen is elreteszelték, <br>Így e támadó magasabb egységeket, szinte felszeletelték. <br>Heidrich ezredes vette át a parancsnokságot, <br>Ő vezette galataszi magaslatra, rohamot. <br> <br>Három zászlóaljából, egy megsemmisíttetett, <br>Egy, végzetesen súlyos veszteséget szenvedett. <br>A harmadik, teljesen szétszóródva kesergett. <br> <br>A Heraklion fölé érkezett ejtőernyős csoportosítás, <br>Kétezer-háromszáz fő sorsa, maga lett a végleges kínlódás. <br>A szállítógépeket erősen tizedelte a légvédelmi tűz, <br>A kiugró katonákat meg hatékony, szövetséges, géppuskatűz. <br> <br>Legtöbbjüket csak, úgy egyszerűen leszedték az ausztrál lövészek, <br>A repülőtér mellett leugrók közül, öten voltak, kik még éltek. <br> <br>Vecsés, 2016. szeptember 30. – Kustra Ferenc József - Versben, senrjú -ban és 10 szavasokban. <br>Földi Pál: &bdquo;Sasok harcban” c. valódi-dokumentum regénye ihletésével. <br>

Meztelen sorsok állnak sorban<br>ítélőszék ura előtt,<br>sötét lélek felett fény lobban<br>árnyék gyűlik háta mögött.<br><br>Elválasztatott ocsú magtól<br>angyalszárnyak seprik tova,<br>jó menekül meg kárhozattól<br>fényes mennyben lesz otthona.<br><br>Az ocsú mind a mélybe hullik<br>várja ott a pokol tüze,<br>az örök csendben sosem múlik<br>kárhozatnak sötét szele.

A hegyek- völgyek és a vadvizek, <br>Ez mind a természet, mit szeretek. <br>Vadakat látni és bogarakat, <br>Megfigyelni a sok madarakat. <br> <br>Ember több az állatnál, gondolkozik, <br>A rombolásban vajh’ visszakozik? <br>Nem azért vagyunk többek, hogy ezt tegyük, <br>A Föld urai pozitívan legyünk. <br> <br>Naponta halnak kiállatok, növények, <br>Értem én, de nem minden az okos gépek. <br>Mi lesz, hogyan használjuk a gépeket, <br>Ha elpusztítjuk végleg a környezetet. <br> <br>Az ember folyton modernizálódik, <br>Ennek következtében, korcsosodik. <br>Gyerekink tán csak gépkezelők lesznek, <br>Örülnek-e majd még a természetnek? <br> <br>Hová lesznek tigrisek és kakaduk? <br>Beszántunk mindent, mi egér, - és ürgelyuk. <br>Levegő romlik, ezt érezzük, látjuk, <br>A szmog miatt gyermekeinkkel fuldoklunk. <br> <br>Pénz, gazdagság kell, de bizony nem minden, <br>Ember gondolkozz ezen! Át egy életen! <br>A reinkarnáció gyermekeinkben, <br>Utódokban él tovább… szeretteinkben. <br> <br>Vecsés, 1998. október 11. – Kustra Ferenc József <br>

Meditálok… <br> <br>Előttem az út… sötét alagút. <br>Fénynek kéne lenni ott a végén, <br>Legalább kicsi, mi mutatja út <br>Járható és kivezet a végén. <br> <br>Budapest, 1997. december 14. - Kustra Ferenc József <br>

Az emberek halandóak <br>Amíg élnek, de gyarlóak. <br>Tarol az emberi butaság, <br>Sajnos ez az alapigazság. <br> <br>Az emberek érdektelenek, <br>Büszkék rá tán', hogy képzetlenek... <br>Legalább autodidakta <br>Képzettségük, igen jó volna. <br> <br>Nem kerülne nagyon sokba, <br>Csak pici kis olvasásba, <br>Legyőzni butaságot <br>És felvenni, új tempót. <br> <br>Buta ember bölcs nem lehet, <br>Ez nem olyan, mint kikelet. <br>Ki hanyag s nem ad magára, <br>Lecsúszik tömeg aljára. <br> <br>Tucat ember van épp elég, <br>Ne növeljük a szellemét. <br>Miért hagyjátok el magatokat? <br>Emberek fenjétek vasatokat... <br> <br>Budapest, 1997. április 4. – Kustra Ferenc József <br>