Az első jázmin szirmok<br>fehéren elkezdtek virágozni<br>a száraz téltől megvíselt kertünkben.<br><br>Illatuk hamarosan fog terjedni,<br>édesen, majdhogy szédítő varázzsal:<br>e hírnők kit figyelmen kívül hagyni nem lehet.<br><br>De a vörös Afrikai talaj még <br>annyira omladozó mint az alvadt vér, <br>és a gyep annyira fakó mint a szürkülő szalma.<br><br>Az esőt viszont ki kell várni, <br>mely csak az első nagy kánikula után elvárható.<br>Akkor fog csak a föld lábra állni <br>mint egy zöld és dicsős feltámadott.

Nem szeretném követni a trendeket.<br>Szavakkal engem megvenni nem lehet.<br>Ma is azt mondom el, ami én vagyok.<br>Bármit is mondjanak nekem a „ nagyok „.<br><br>Persze értem én, hogy ez a fő sodor,<br>mert ezt szajkózza mindíg a fő tudor.<br>Engedtessék meg nekem a gondolat.<br>Szamár sem tanítja futni a lovat.

TYRUSZI BÍBORBÓL <br>SZŐTTEM NEKED FÁTYLAT<br><br>Zöldellő rét közepén<br>Született nemes ifjú<br>Lángsugarat röpített<br>Szomorú szemeimbe.<br><br>Tyroszi bíborból szőtt<br>Koszorúba font éjjeli fátyol<br>Égboltra felvetíti<br>Halandóról írt sorsot.<br><br>Táncoló Göncölszekér<br>Utaim igazítja, s<br>Társtalanul vezetett<br>Ciprusos lugasodba.<br><br>Hajdanán ott jártunk tán,<br>Ma te lettél a múzsám!<br>Kajszibarack s füge sok<br>Ananász kezeimben,<br><br>Kókusz ringott pálmafa ágán,<br>Feszítette vitorlád<br>Zafír szél hátán érkezett<br>Viharos nyári orkán.<br><br>Kút peremére lehajló<br>Fehér ingem övét<br>Szenvedéllyel letépted, s<br>Vizesen megöleltél!<br><br>De amfórám rég nem enyém,<br>Myrtusz-illatos tégely!<br>Boldogságomat beletetted<br>Ajándékomul szépem!

Leköpött a jó barátom,<br>a púptalan teveféle.<br>Utólag én nagyon bánom,<br>hogy nem mentem fedezékbe.<br><br>Pedig nyugodtan kérődzött,<br>mikor hátat felmálháztam.<br>Úgy látszik, hogy megsértődött,<br>pedig mindent megpróbáltam.<br><br>Láma komát hazavittem,<br>de ő köp, rúg nyakkal bírkóz.<br>Először még kinevettem,<br>de nem tetszik nekem e póz.<br><br>Nem kap semmit ma ebédre,<br>hát ne szórakozzon itt nekem.<br>Így az lesz ennek a vége,<br>máskor csúzlival etetem.

Ismét eljött hát a virradat,<br>egy tegnapból született holnap.<br>Az idő mellettem elhalad.<br>A mából hogy lett egy másnap?<br><br>Az ó helyet ad új világnak,<br>én tétován tovább is megyek.<br>Próféták vajon mit is látnak?<br>Sivataggá vállnak a hegyek.<br><br>Voltam én régen kis legényke,<br>már fakulnak a régi álmok.<br>Itt elfárad az ember lelke,<br>kaktusszá vállnak a virágok.