Eredeti Basho féle stílusban… <br> <br>Szellő se mozdul, <br>Fán, fakult levélke lóg. <br>Hervadó élet. <br>* <br>Halálát sírják <br>Tarka-virágos rétek. <br>Kókadt pipacsok. <br>* <br>Lombhullatóként, <br>Fák növelik az avart. <br>Puha lépések. <br>* <br>Költöző madár <br>Jegyet vált és szárnyra kél. <br>Itten hideg lesz. <br>* <br>Kutya bundája, <br>Elkezd megvastagodni. <br>Melegen-tartó. <br>* <br>Nap nem süt már úgy, <br>Mint kinn a réten, régen. <br>Minek napernyő. <br>* <br>Úgy átváltoznak <br>Levelek. Színesednek. <br>Ezerféle szín. <br>* <br>Ritkás levelek <br>Kontúrja földön. Árnyak. <br>Harmat fölszárad. <br>* <br>Eső jön, széllel, <br>Mi kerget falevelet. <br>Sárosak utak. <br>* <br>Szélpapa zenél <br>Villanydrót-gitár húron. <br>A hűvöst söpri. <br>* <br>Szárnyait, meleg <br>Már, hóna alá csapta. <br>Hűvös hajnalok. <br>* <br>Fenyő ágai <br>Csak lengedeznek, zölden. <br>Sok a pókháló! <br>* <br>Szikrázik a fény, <br>Hűlt avar borít földet. <br>Térdre esik táj. <br>* <br>A melengető <br>Nap sugara, már bágyadt. <br>Érzett lehűlés. <br>* <br>Nap, koraesti <br>Fák bíbor ékessége. <br>Száradt levelek. <br>* <br>Könnyű szél markol, <br>Őszibarackfa ágat! <br>Lehullott gyümölcs… <br>* <br>A pókhálók már <br>Lakatlanok, de légy sincs. <br>Érett szilvafürt. <br>* <br>Szilva és szőlő, <br>Finom, szedegetni jó. <br>Rozsdásodó zöld… <br>* <br>Szőlőlevélen <br>Döngicsélnek darazsak. <br>Szüretidő van. <br>* <br>Lehulló alkony, <br>Hordó dongák konganak. <br>Must már forrni kezd. <br>* <br>Kis esőcseppek <br>Hullanak le az égből. <br>Földi helyükre. <br>* <br>Fecskék és gólyák, <br>Már hosszú úton vannak. <br>Majd visszajönnek. <br>* <br>Szél pengeti a <br>Múlás végső zenéjét. <br>Viharos dallam. <br> <br>Vecsés, 2015. augusztus 10. – Kustra Ferenc József - 3-400 éve Japánban úgy tartották, ha a haikuíró, életében meg tudott írni 10 haikut, akkor ő már mester! <br>

Mint égről földre hulló<br>lázadó csillagok,<br>attól tartok egyszer én is <br>egyedül maradok.<br><br>Kihűlt csillagot már régen<br>elhagyta a fénye,<br>mélysötétbe levetődve<br>burkolódzott éjbe.<br><br>Míg körülöttem fényükkel<br>ragyognak a lelkek,<br>szeretettel elborítva<br>társaimmá lesznek.<br><br>Ha mellőlem ők majd egyszer<br>végleg eltávoznak,<br>örök csendben a már elhalt<br>szavak visszhangoznak.

Lankás dombon őszülő fák serege<br>búsan énekli nyár búcsúdalát,<br>megjött vöröslő ősz, tél követe<br>álmodnak tavaszig múló csodát.<br><br>Majd, ha rügy fakad a gyenge ágakon<br>csillan kérgen tavaszi napsugár,<br>lombjaik közt csendben, lágyan<br>örömtáncot jár ifjú fecskepár.

Parádés seregként néz rám<br>ősi fenyőerdő,<br>hó súlyával rakott ágát<br>nem lengeti szellő.<br><br>Törzseik közt átszúródnak<br>tüzes égi szablyák,<br>áttolakszik nap sugara<br>most még békén hagyják.<br><br>Ágaikról fehér terhük<br>földre cuppan halkan,<br>ráncot vet a lábuk alatt<br>hófehér hűs paplan.<br><br>Égre tárva ágaikat<br>sátrat állítanak,<br>tüskés boltíveik alatt<br>árnyak koccintanak.

Nekem nincs halloween, csak halottak napja,<br>ilyenkor az ember holtait siratja.<br>Mert ha fájó szívvel vissza gondol rájuk, <br>újra érzi azt, hogy mit jelent hiányuk. <br><br>Amíg velünk voltak, és közöttünk éltek, <br>nem sejtettük, milyen mulandó az élet. <br>Mennyi minden van, mit nem mondhattunk már el, <br>de talán hallhatják odafent a mennyben. <br><br>Most pár szál virággal emlékezem rájuk, <br>s halk imával kérem: legyen szép az álmuk. <br>Nem halnak meg ők, míg emlékünkben élnek, <br>s a vén idő szárnyán minden emlék szép lesz. <br><br>Istenem! Add azt, hogy nyugodt legyen álmuk,<br>s erőt, hogy a lelki békénk megtaláljuk.<br>Hisz hol ők nyugszanak, nem fáj semmi többé,<br>s az emlékük itt él bennünk mindörökké.