Esik az eső, sűt a nap,<br>Móricka jó nagy pofont kap,<br>Mert Feri bácsi azt mondta<br>Hogy zsebóráját ellopta.

Sötét fellegek borítják az eget,<br>levelek alá bújtak el a színek.<br>Bűnök motiválják az embereket,<br>fekete köpenyt öltenek rút szívek.<br><br>Csak jóság hozhat újra színpalettát,<br>szépre festheti a bűnös világot.<br>Akkor tán láthatjuk a bűn halálát,<br>és újra lelsz a lelkedben virágot.

Miután hatéves koromban <br>visszakerültem faluról Pestre<br>része volt nevelésemnek hogy<br>megtanuljam milyen is az<br>elnyomott Magyarok Budapestje.<br><br>Apám volt a vezetőm, ki <br>a Hősök tere után <br>a Sztálin szoborhoz vezetett.<br>- Ez aki jelenleg hazánkat félelemmel<br>és rémuralom által a nyomorúságba vezet.<br><br>Borzongva néztem e vasból <br>öntött és vas öklös Góliátot,<br>ki ott állt mint egy kolosszus <br>a tágas de rideg Sztálin téren,<br>és durva hatalmát még ma is érzem.<br>De akkor is ott voltam mikor<br>már csak csizma tér néven<br>beszéltek e helyről, és Sztálin <br>képmását darabokra verték hangosan<br>csengő vésővel és kalapáccsal.<br><br>Ez volt az első sandításom<br>és sejtelmem, hogy mi is <br>a szabadság, melyet az ember<br>még élete árán is megkíván.<br><br>Ezt még ma is jól tudom,<br>mert ott voltam és láttam<br>mint tátott szájú kis Iván.

Fordítsuk át állatos példákra az életünk,<br>hiszen minden, mit adott a természet kell nekünk.<br>Akkor lássuk miként látnánk önmagunk,<br>mert mi mindannyian túlfejlett állatok vagyunk.<br><br>Az okos vakond tette jól, hogy elásta magát.<br>Nem látja, hogy kifordult magából ez a világ.<br>Sassal a hátán felismered a repülő nyulat.<br>Elzüllött világunkban, csak a dögevő mulat.

Ma reggel a tükörbe néztem<br>és egy szörnyeteggel álltam szembe.<br>A szemhéja félig szemébe lógott, és<br>az egyik szem karikás, a másik duzzadt volt.<br><br>Haja ritkán, de kócosan<br>minden irányba mutatott,<br>és bajusza, szakálla száradt nyáltól<br>sápadt, laza bőréhez tapadott.<br><br>Később, megmosakodva és fésülködve,<br>reggeli és kávé után, újra a tükör elé álltam,<br>és lám, szemhéjam elég normálisnak tűnt,<br>a karika szemem alatt már csak enyhe árnyék.<br><br>A duzzadás is alig látszott. Hiába!<br>Az évek jelei halmazodnak - ketyeg az óra -<br>mert egy szörnyeteg lappang ráncos bőröm alatt,<br>melynek hegyesedik, és nagyon is lógni kezd az orra.