Idő 
Értékelés 
Értékelés Magyarok nyilai célba találtak,
<br>Lovaik füttyre elbújtak, felálltak.
<br>De nem lehetett tovább kalandozni,
<br>Csak beilleszkedni, helyben maradni.
<br>
<br>„A magyarok nyilaitól ments meg Uram minket!”
<br>Még spanyolok is félték, rettegték mieinket.
<br>Ez is része volt az ős pogány kalandnak,
<br>Értették, vége! Európa felé haladnak.
<br>
<br>Budapest, 1997. március 18. – Kustra Ferenc József
<br>
Kebledben, bent érzed; haza!
<br>Ti tudjátok mi a haza?
<br>Hol szeretsz, élsz és dolgozol,
<br>Hol nem érzed azt; itt máshol.
<br>
<br>Budapest, 1997. március 8. – Kustra Ferenc József
<br>
Szomorú szó magyarnak az, hogy Arad,<br>tizenhárom vesztőhely felé halad.<br>Tegnap hős kellett a hazának ma mártír,<br>bánattól igaz magyar lelke felsír.<br><br>Büszkeséget nem tud semmi letörni,<br>csak népünket szüntelenül gyötörni.<br>Fittyet hány nemzetünk a sok csapásra,<br>tán vet még árnyékot Turul hazánkra.
Még csak hideget
<br>Érzek! Melegíthetnél.
<br>Lélekmelegség.
<br>*
<br>Még csak hideget
<br>Látok! Zúzmarás létem.
<br>Boldogság kutja?
<br>*
<br>Még csak hideg az
<br>Élet! Szerelem meleg.
<br>Egyveleg: csókod.
<br>*
<br>
<br>Hiányom van belőled, Etus!
<br>Komolyan vágylak, itt nincs suskus.
<br>Hiányzol léleknek,
<br>Hiányzol testemnek.
<br>Mond, hogy tudnálak bírni Etus?
<br>**
<br>Nélküled, élet üres vödör,
<br>Hiányolom, hogy nem izzad bőr!
<br>Hiányod lelohaszt,
<br>Hiányod, nem fakaszt…
<br>Mond, hogy tudnálak? Ó, mély gyönyör...
<br>**
<br>Bizton boldog lennék Teveled,
<br>Minek élek én Te nélküled?
<br>Boldogságom Tied…
<br>Szerelmem is Tied…
<br>Én bizalmam lenne hiteled.
<br>**
<br>
<br>Elmondtam, hogy tudd!
<br>Ez így nem mehet tovább.
<br>Vággyal jöjj... siess.
<br>*
<br>Elmondtam, hogy tudd!
<br>Boldogságom keresem!
<br>Bízásom… folyvást.
<br>*
<br>Elmondtam, hogy tudd!
<br>Szerelmemet átadom.
<br>Hitem: bizalmam.
<br>
<br>Vecsés, 2020. július 29. – Kustra Ferenc József – íródott; romantikus limerik csokorban, valamint romantikus, anaforás fél haiku láncban, senrjú csokorban.
<br>
Ücsörgők a Balaton parton, leválik rólam a gond…
<br>Nézem a naplementét, Badacsonyig az arany utat.
<br>Még észre se vettem, hogy nem én vezetem a gőzmozdonyt,
<br>Mert elért a vaksötét és csak körbevett, mint falazat.
<br>
<br>Keresem az ezüst Holdat, de nem látom a felhők mögött,
<br>Lassan hazabotorkálok, lefekszek a színfalak között…
<br>
<br>Vecsés, 2014. június 22. - Kustra Ferenc József
<br>
