Múlt a pillanat, <br>Ami már megmaradt, <br>Enyészetbe… beragadt. <br>Ha fontos volt a pillanat, <br>Valami tán’ emlékként maradt, <br>Előkeresni, biz' nagy feladat! <br>Átkutatni az emlék raktárakat, <br>Megkeresni az eltűnt pillanatokat, <br>Emlékezést segítőn, a gondolatomat. <br>Érzést elővenni nem lehet, az nem gondolat, <br>Ha nincs meg a pillanat, vond le a tanulságokat, <br>Utólag egyeztesd az életkitevő vég-órákat. <br> <br>Vecsés, 2018. július 27. – Kustra Ferenc - A lépcsőzetes versformát én alkottam meg. 12 sorból kell állnia. Az első sor 5 szótagos, majd minden sor egy szótaggal több. Minden 3. sor végén kötelező egy mondatlezáró írásjel! Rímképlet: "A". <br>

Homokvárba jöjj, Daniella! <br>Mint várkapitány, várlak még ma. <br>Szerelmed élvezném. <br>Szeretnél? Szeretném! <br>Szerelemhajón úsz, váramba. <br> <br>Öreg erődöm a szerelmem, <br>Rozsdás kapuja menekvésem. <br>Bőrpuskám töltve van, <br>Harcra is készen van. <br>Lepedőfront hív, szerelemben. <br> <br>Gyorsan gyere, légy harcostársam, <br>Hizlald fel az öreges májam. <br>Simogassuk egymást, <br>Kitalálunk még mást… <br>Imádom… lepedőm-vasaljam? <br> <br>Vecsés, 2019. július 9. – Kustra Ferenc – erotikus limerik csokor <br>

Piac! Láttam, hölgy cipekedett, <br>Nem bírta tele cekkereket. <br>Mért vett annyit vajon, <br>Krumplit süt majd vajon? <br>Úriember vagyok, segítsek? <br> <br>Rám nézett, szeme ki is tágult, <br>Annyira megdöbbent, rám bámult. <br>Sokat vettem, nehéz, <br>Elkél itt a plusz kéz… <br>Ötszáz méterre lakok! Indult… <br> <br>Szütyők alján, biztos ólom van, <br>De, küzdöttem velük harcosan. <br>Félúton megjött, a <br>Szív ritmuszavara. <br>Így úton, jó, ha rosszul lét van? <br> <br>Kértem felmentésem, engedjen <br>El, szívességet már ne kérjen… <br>Esernyővel ütött, <br>Nem bánta a szütyőt… <br>Ezt kaptam viszont! Hihetetlen… <br> <br>Vecsés, 2018. október 24. – Kustra Ferenc – LIMERIK csokorban a humoros tragédia <br>

Csodálatom csak nő, Enikő, <br>Belőlem, suttogva tőr elő. <br>Nehogy megzavarjam, <br>Ha már van alkalmam… <br>Csodálatos vagy, ó, Enikő. <br> <br>Megint kén' találkozási pont, <br>Mindketten ott lennénk, nekem pont… <br>Nem zavargatnálak, <br>Némán imádnálak. <br>Persze, ha szeretnél, nekem pont… <br> <br>Csodálatom nő, jöjj Enikő, <br>Várlak nagyon, Te szemfényvesztő! <br>Üljünk kerti padon, <br>Szerelmi alapon… <br>Úgy csodállak én, ó Enikő. <br> <br>Vecsés, 2020. június 9. – Kustra Ferenc József – romantikus LIMERIK csokorban íródott. <br>

Versben és európai stílusú haikuban <br> <br>Néma az életterem, néma ez a táj, <br>Madarak sem csicseregnek nekem... ez fáj. <br>Nincsen autó, nincs gyalogos, üres, mutatja az utcakép, <br>Én egyedül az utcán… ki tolakodva, mégis előre lép. <br> <br>Borzalmas a néma csend, nálam az élettájamon… <br>Semmi! Látom nincs zizzenés avarban, nézem fájón. <br>Az én jól megöregedett csendem, elfáradt, nem hazudik, <br>Már egy zajos mulatságra, nyugvó lelkem sem ácsingózik… <br> <br>Elmosódott nyomot hagy maga után meztelen talpam, <br>Volt múlt, van jelen, lesz jövő. De én nem osztom fel magam! <br>Életemben jól haladtam, előre egy lépés, majd három hátra, <br>És én itt már megállnék! De fék nincs, csak zakatolok tovább… mára. <br>Mókuskerék nekem az idő-kerék, forgásomban velem <br>Csak forog-forog monotonon a múltba-jövőbe, velem. <br> <br>Körbe forog a föld, kapaszkodva, de forgok én is. <br>Öregszem, múlik az élet, vele múl a minden is. <br>Álmaim elmúltak, a maradék saját vérében fuldoklik, <br>Nincs az a kigyúrt, jó megedzett test, ami enyészik le csontig... <br> <br>Elfordulnak barátok, kik még élnek… velem ezt teszik. <br>Mások, újak már nem jönnek… kik lényemet is szeretik. <br>Nem sejti senki fájdalmamat, mit testemmel eltemetett, <br>Hantolásnál nem lesznek sokan… ki szívből, sírva remegett. <br> <br>Az élet, bár nem látszik, akkor is haldoklik, <br>Ha úgy éled meg, hogy csak veled, szívből játszik... <br>Ha eljő az este, váratlan alkonyodik. <br>* <br>Elmegy az élet, <br>Meg-nyugodt leszek végre? <br>Elmúlt napsütés. <br>* <br>Köd borít mindent, <br>Én ott leszek, te meg itt. <br>Béke, sötétben. <br>* <br>Elmúlt az élet, <br>Eltűnt vele minden szép. <br>Meghalt barátok. <br>* <br>Feledek, múlik <br>Múlt, még nem jött el jövő. <br>De harsog a csend! <br>* <br>Csend, nem hazudik. <br>Néz! Tűri múló időt. <br>Élet-alkonyat. <br> <br>Vecsés, 2015. január 21. - Kustra Ferenc József <br>