Megfogva paripáját a hős vitéz<br>körbenéz az átokülte tájon,<br>mióta látta eltelt bő tíz év,<br>látására szíve sajdul fájón.<br><br>Ezt a szent földet ment megvédeni<br>sakálfejű gyilkos hordák ellen.<br>Rég megfakultak az emlékei,<br>de most visszakúsznak lassan, csendben.<br><br>Itt érte őt az első szerelem,<br>boldogság virága nyílt ki néki,<br>mit leszakított a veszedelem<br>azt hitte nem tud nélküle élni.<br><br>Távol otthonától vérben gázolt<br>kőabroncs ejtette fogul szívét,<br>de most már épp eleget harcolt<br>újra érzi a szabadság ízét.

Három hete nem fürödtem,<br>és saját orrommal észlelem<br>a hónalj, a láb és fenék szagom.<br><br>De most már elegem van, mert<br>irtózok olajos, festékes kezemtől is.<br>Fürödnöm kell, és a koszt le kell súrolnom!<br><br>Csak a citrom és alma szag volt mentésem <br>hogy eltűrjem magam, mert hetekig <br>festettem sárga és piros csendéleteket.<br><br>De néha kimentem a nyílt és dúsan zőld dombokra is,<br>poros ösvényeken, és engedtem hogy az izzó nap<br>égesse nyirkos testemet az irgalmatlan hőségbe.<br><br>Ezek a kirándulások hasznos változást nyújtottak,<br>mert fél tucat Provence-i jelenetet is sikerült megfestenem -<br>ragyogó zöld cserjék, barnás tetők, és csillogó kék egekkel!<br><br>Végül is itt állok, mint egy zsákba öltözött bűnbánó, ahogy <br>a forró víz gőzölög a kádban. Szappan, pamacs, és a borotva <br>készen áll egy új, bemutatható énemnek létrehozására.<br><br>És ha végre kilépek a kádból, mint egy újszülött<br>csecsemő első fürösztése után, szeretőm, aki még<br> egy rövid ideje kifogásolva ráncolta az orrát,<br><br>már melengetni fogja az ágyamat a paplan alatt, <br>ahonnan megcsodálhatja tiszta testemet, és végre <br>telt karjai és combjai közt extázisig ringathat.

Ördögöd van, angyali ördögöd,<br>sorsod felett eddig jól őrködött.<br>De előre is nézz, ne csak hátra,<br>többre nem is egy szívdobbanásra.<br><br>A láthatáron feltűnt egy angyal,<br>sorsokat átmetsző sötét karddal.<br>Szépség álarcába bújt gonoszság<br>otthona talmi, hamis menyország.<br><br>Angyali ördögöd még átölel,<br>nagy segítség ez, de csak félsiker.<br>Hiteddel kövezd ki sorsod útját,<br>taszítsd el kísértés édes csókját.

(In memoriam: Berencsi László) <br> <br>Faragott sast kaptál ajándékba, <br>Így szárnyalj Te is Te gyalogbéka. <br>Legyen tied minden... a látóhatár... <br>Élted hosszú legyen, kívánom immár. <br> <br>Életutad jól végigtekintve, <br>Sok jót látunk, és nem erőlködve. <br>Család s munka töltelék életedben, <br>Tartalmas lehetett végeredményben. <br> <br>Lakótelep omló, düledező, <br>Te csináltad, Te kísérletező! <br>Jó isten azonban nem ver bottal, <br>Csak egy lakótelepi lakással. <br> <br>Fiatalabb, lehet bölcsebb is vagyok, <br>Tán’ nem falra hányt borsók a tanácsok. <br>Azért szólók hozzád, oly' hosszan máma, <br>Bízom, csak benő végre fejed lágya. <br> <br>Az életnek három fő feltétele <br>Ad lehetőséget hosszú életre. <br>Ez a nagy hármas adja meg nekünk, <br>Hogy még soká veled ünnepeljünk. <br> <br>Kutatók és élet bizonyította: <br>Szükséged lenne sok-sok "c" vitaminra. <br>Naponta egyél meg, jó sok fokhagymát, <br>Nyaggasd esténként, hosszan a nagyságát. <br> <br>Hatvan év az idősebb kor kezdete, <br>Leszel lassan mindegyikünk gyermeke. <br>Megígérjük, majd rólad gondolkodunk, <br>Veled, mi, ha akarod, társasozunk. <br> <br>Most már nincs más hátra, mint baráti <br>Hosszú, boldog életet kívánni. <br>Lacikánk! Maradj meg nekünk sokáig, <br>Mondjuk úgy, Isten éltessen sokáig. <br> <br>Vecsés, 1998. augusztus 19. – Kustra Ferenc József <br>

Hőstörténetünk… <br> <br>Az oszmán Szulejmán szultán, <br>Az Mohács környékén járván, <br>Ezerötszáz huszonhatban, <br>Belegázolt, az hazába. <br> <br>Győzött Eger ötvenkettőben, <br>Elesett négy évvel későbben. <br>Szigetvárnál, az gaz szultán, <br>Ötvenhatban ostromol mán. <br> <br>Számára Szigetvár vívása, <br>Erővel elfoglalása, <br>Délnyugat-Dunántúl bírása, <br>Hatalma megszilárdítása. <br> <br>Ne feledjük ki védte a várt, <br>A tiszttartó, horvát Sztancsics Márk. <br>Vitézek kétszázan, vértben, <br>Hazafias szeretetben. <br> <br>Szembe velük a gaz török, <br>Ekkor bizony mondott csődöt. <br>Itt győzött a hazaszeretet, <br>Horvát Márkó mindent megtett. <br> <br>Vele küzdtek vitézei, <br>Ezek a hősök, Szigeti <br>Végvári harcosok valának, <br>Segítettek nagyot, hazának. <br> <br>Méltóak, dicsérjük őket, <br>Értünk hullatták vérüket. <br>Testüket vágták- szaggatták, <br>Ők törököt kaszabolták. <br> <br>Győztek, életben maradtak, <br>Említsük ezt utókornak. <br>Szeressétek és tiszteljétek, <br>Méltóak; Szigeti vitézek. <br> <br>Hatvanhatban újabb ostrom, <br>Támad az oszmán hatalom. <br>Szigetvárnál régi szultán, <br>Újra, megint ostromol mán. <br> <br>Közben várat erődítették, <br>Védte horvát bán, Zrínyiék. <br>Szaggatták- vágták testüket, <br>Ők kaszabolták törököket. <br> <br>Nagy volt a török túlerő, <br>Hazafiság… nem elegendő. <br>Gaz török győzedelmeskedett, <br>Zrínyi Miklós is elesett. <br> <br>Zrínyi kirohant a várból, <br>Lekaszabolt az oszmánból. <br>Várvédelem, emlékezetült, <br>Ez a halál, óh megdicsőült. <br> <br>Az oszmán Szulejmán szultán, <br>Az Sziget környékén járván, <br>Dicsőségét meg nem érhette, <br>Hurikhoz távozott a lelke. <br> <br>Tragikus, hazánk ezer éve, <br>De volt néhány, nyertes, szép éve. <br>Emlékezzünk mindig, hősökre, <br>Vitézekre, méltó ősökre. <br> <br>Budapest, 1997. április 5. – Kustra Ferenc József <br>