Hétköznapi pszichológia… <br>Ha sértő szót kapsz és nem érted mi ez, akkor az rád rótt büntetésed, <br>Lehet: nem jogos, de aki rád rótta, valamiért nagyon haragvó rád! <br>Ő éppen azt akarja, mint sikeres szíven szúrást, jó, ha átéled <br>Mert, <br>Bocsánat nincs, neki van igaza és őt nem vezérli csak, hogy üssön rád. <br> <br>Szinte vagdalkozhatsz a semmivel, ha nem szünteti a büntetésed... <br> <br>Vecsés, 2021. május 11. – Kustra Ferenc József <br>

Az élet pofa nélküli fakutya, <br>Ember beleül, és csak siklik rajta. <br>A fakutya jégszék és nem harap. <br>Az élet is jégszék tegnap, holnap. <br> <br>Vagy ez nincs így? <br> <br>Fakutyával, de jó siklani a jégen. <br>Élet siklik magától most, és mint régen. <br>Élet fakutyához nem kell bot ezen a jégen, <br>De az fontos, hogy megússzuk, lehetőleg épen. <br> <br>Vagy ez nincs így? <br> <br>Jó persze a siklásban, ha az akadálytalan, <br>Boldog az ember, ha boldogsága hiánytalan. <br>Van azonban, hogy rian a fránya jég alattunk, <br>Az életben meg többször… valami nagy falatunk. <br> <br>Vagy ez nincs így? <br> <br>Ki szerencsés, akkor csúszik, ha a jég nem rian, <br>De kinek komolyabb a sorsa, pótolhatóan <br>Kell, hogy élje életét, és ne csuszás legyen az siklás <br>Élet jeges taván… legyen nyáron, napsütötte tisztás. <br> <br>Vagy ez nincs így? <br> <br>Siklok, ha tudok kapaszkodni, ha nem, <br>És eme mulatság tart, míg tart éltem. <br> <br>Vecsés, 2013. június 22. -Kustra Ferenc József <br>

Búsan kong a decemberi este, <br>De nézd, oly sok szépség is van benne! <br>Kinézve az ablakomon, látom, <br>Hóviharban már nincs ott lábnyomom. <br> <br>Ha karácsony, akkor legyen az igazi, <br>Legyen szeretetáramlás, nem tavaszi! <br>Nem csak ajándék fontos kell nagy ölelés, <br>Mert ebből év közben mindenhol oly’ kevés… <br> <br>Bús a tél, de közben szépségekről regél, <br>Akkor is, ha viharként fúj a hideg szél, <br>Kemény a fagy, de szép is a tükörjég, <br>De bent a szobában jó, ha a tűz ég. <br>Bevilágít holdsugár, ragyog a fény <br>Arcokon a folytonosság a remény, <br> <br>Ha süt a nap és közben a szél kavarja a szűz havat, <br>Olyan szép, csak nézem, torkomon nem is megy le a falat. <br> <br>A hópihék szirmokból font, fehér selyme <br>Mindent befed, ez nekünk varázsló kelme. <br>Nézem, ahogy vastagodik kinti szűz pehely, <br>Közben a lakásban a kazánunk tűzkehely. <br> <br>Ha neked nem megfelelő a szeretetérzet, <br>Ha kevesled, alig vársz többet, kis morzsaszemet, <br>Ha meg sok, úgy érzed most rögtön eleged is lett. <br> <br>Szeretet! Legalább ma legyünk együtt a kalitkádban! <br>Kérdésem, hogy férünk el együtt? Széltében, vagy hosszában? <br>Hallom is a választ, így szólt: jöjj, várlak a kalitkámban… <br> <br>Most ide karácsonykor eljöttek nekem kedves emberek <br>Nyakamba borulnak, szeretettel átkarolnak, ölelnek, <br> <br>Szeretet parancsa, békülj a szívedben! <br>Ezt akarnám átadni neked, rímekben. <br>Békülj hát, utólag késő, majd megbánod! <br>Itt van már a karácsony, csak nem így várod...?! <br> <br>Tégy és békélj meg velünk, önmagaddal, <br>Másként nem fogsz úgy ragyogni, mint angyal! <br> <br>Az Advent-gyertyák gyúltak, és már le is égtek, <br>Most kell, hogy szélesre táruljon a szívetek… <br> <br>Vecsés, 2014. november 26. - Kustra Ferenc József <br>

Meghitt a karácsony, titokfürkészők a szemek, <br>Széplelkű szeretteinknek mit és miért vegyek? <br>Lehet az ajándék, kisebb, nagyobb, szerényebb, <br>Család együttléte pótolhatatlan, főleg a legszebb. <br> <br>Jó együtt készülni ünnepre, díszíteni a fát, <br>Beszippantani, fenyőillat betölti szobát. <br>Vacsora után úgy örül a család, kicsik és a nagyja, <br>Ajándékosztásnál csomagját mindenki megkapja. <br> <br>Gyertyákat meg is gyújtom, itt már leszállt az este <br>Már nagyon várom a vendégeket, türelmetlenkedve. <br>Várok én türelmetlenül- türelmesen, <br>Remélem nem jött közbe semmi sem. <br> <br>Itt már feltálalva van a diós bejgli és a mákos, <br>Kinézek az ablakon, szinte aranyban van város. <br>Óh! Gyertek már vendégek! <br>Távozzatok tőlem rémek! <br> <br>Család, nyugalom és békesség, becsüljük, mérhetetlen érték. <br>Ez a legfontosabb, ezt nem helyettesítheti semmilyen ajándék! <br>Kezeket fogjuk, dalolva körbe álljuk a fát, <br>Kinézve látjuk a párkányon fázó madárkát... <br> <br>Összejöttünk, együtt a család közeli és távoli tagja, <br>Ez maga az együvé tartozás különleges napja. <br>Értékeljük, amíg együtt lehetünk, <br>Nem pazarlás! Ez az üzenetünk! <br> <br>Vecsés, 2013. december 11. - Kustra Ferenc József <br>

Zsákja súlya nyomja vállát,<br>temérdek bánat van benne,<br>meggyújtva szeretet lángját<br>elégeti lassan, csendbe.<br><br>Újra elindul az útján,<br>hisz van bőven neki dolga,<br>bánatokat gyűjt a portyán,<br>övé a lelkeknek mocska.