Felhők fagyott könnye hullik<br>elrejti a titkokat,<br>fedjük fel a rejtett mélyet<br>tisztítsuk le az utat.<br><br>Hullott hóból a kezünkkel<br>kis hólabdát formázunk,<br>lehajolunk és görgetjük<br>legalább most tornázunk.<br><br>Csinálunk egy hatalmasat,<br>majd egy kicsit kisebbet,<br>gurítsunk egy aprócskát is<br>biztosan a legszebbet.<br><br>Tegyük egymás tetejére<br>mind a három hólabdát,<br>fantasztikus, hisz olyan lett,<br>mint egy ember láss csodát.<br><br>Szénből csinálunk szemeket<br>répa lesz majd az orra,<br>kész is lett a hóemberünk<br>mint ha igazi volna.

Szomorúvá vált az élet<br>vidám én ma nem leszek,<br>ha szép szemedet nem látom<br>tudom, világgá megyek.<br><br>Eltelt már, vagy három hét is<br>mióta nem láttalak,<br>lehoznám a csillagokat, ha<br>láthatnám az arcodat.<br><br>Kiscsillagom, úgy szeretlek<br>jobban, mint az életem.<br>Rettegek, hogy elveszítlek<br>összetör a félelem.<br><br>Azt kérem én az Istentől<br>örökké fogd a kezem,<br>remélem, hogy így történik,<br>mert elvesztem az eszem.

Reggelit kell vásárolnom<br>lemegyek a kisboltba,<br>Kell? Kérdi az eladó<br>nem is néz az arcomba.<br><br>Hogyne kéne, azért jöttem<br>mutatok a zsemlére,<br>húsz deka párizsit kérek<br>nem tasakost, kimérve.<br><br>Huszonnyolc maradhat? kérdi.<br>Maradhat. Nekem húsz kell.<br>Úgy néz rám, mint egy gyilkosra<br>tudom, hogy engem rühell.<br><br>Kettévágná a zsemlémet?<br>Kérdeztem óvatosan.<br>Otthon is van éles kése,<br>mondja ő cinikusan.<br><br>Otthagytam egy kisebb vagyont<br>és még szendvicsem sincsen,<br>ezt a kedvetlen eladót<br>áldja meg a Jóisten.<br><br>A bolt mellett kint a füvön<br>idős néni üldögél,<br>szegényes kis portékája<br>égő szükségről mesél.<br><br>Felmutat egy szép almát<br>rám mosolyog kedvesen,<br>száz forint kilója ára<br>az összes almát megveszem.<br><br>Hálásan néz rám a néni<br>eltöltött a szánalom,<br>melléteszem bolti árut<br>ajándékba ott hagyom.<br><br>Lassan táskájába rejti<br>látszik, szégyenli nagyon,<br>hálás szívvel mosolyog rám<br>túlmutatva szavakon.<br><br>Vidáman indulok haza<br>arcomat nap perzseli,<br>egy ilyen bevásárlás után<br>édesebb a reggeli.

Hétköznapi pszichológia… <br> <br>Van, hogy az ember könnye csorog, erre ébred... <br>Magadhoz térsz, feleszmélsz, elment a Kedvesed. <br>Engedd el, ha elment, biztos nem volt jó veled… <br>* <br>Még <br>Néha <br>Könnyezel. <br>Faképp hagyott. <br>Haggyad! Ha, elment. <br> <br>Haggyad! Ha, elment. <br>Faképp hagyott. <br>Könnyezel <br>Néha <br>Még. <br>* <br>Csak <br>Haggyad. <br>Engedd el! <br>Elment csak úgy… <br>Mért hull még könnyed? <br> <br>Mért hull még könnyed? <br>Elment csak úgy… <br>Engedd el! <br>Haggyad <br>Csak. <br>* <br>Neked ő tán' fontos volt, de szeretted, ahogy kell? <br>Ő ez ügyben, nem állt elő némi igényekkel? <br>Ne légy öntelt, lehet, töltetlen volt… szeretettel. <br>* <br>Fontos volt neked? <br>Adtad szíved? <br>Önzetlen <br>Voltál <br>Tán’? <br> <br>Tán’ <br>Voltál <br>Önzetlen? <br>Adtad szíved? <br>Fontos volt neked? <br>* <br>Sosem tudhatod... <br>Megtettél-e <br>Ő érte <br>Mindent? <br>Vajh’! <br> <br>Vajh’! <br>Mindent <br>Ő érte <br>Megtettél-e? <br>Sosem tudhatod... <br>* <br>Lelki bánatod, már lett a saját múltad, <br>Innentől, megint más irányt vesz az utad… <br>Ne sírj, emlékezz szépen, ez... fel nem gyullad! <br> <br>Vecsés, 2015. január 9. – Szabadka, 2017. november 17. - Kustra Ferenc- a verset én írtam a tükör apevákat, szerző-, és poéta társam, Jurisin (Szőke) Margit. Az apevák összefoglaló címe: &bdquo;Mért hull még könnyed?” <br>

Hétköznapi pszichológia… <br> <br>Köd <br>Sűrű <br>Fényt takar. <br>Varázskerék <br>Kijárat nélkül. <br> <br>Kijárat nélkül <br>Varázskerék. <br>Fényt takar <br>Sűrű <br>Köd. <br>* <br>Eltévedtem, körbe-körbe járok a ködben <br>Itt bizony nincs, mi világítson és mutassa utat. <br>Érzem, hogy jéghideg homály van körülöttem, <br>De, <br>Eszem-lelkem, lábam, visz és a kiút után kutat. <br> <br>Sokan eltévednek... a saját életükben. <br>* <br>Út <br>Sehol, <br>Hol vagyok? <br>Ködben nincs fény, <br>Keresem létem. <br> <br>Keresem létem, <br>Ködben nincs fény. <br>Hol vagyok? <br>Sehol <br>Út. <br> <br>Vecsés, 2014. április 9. – Szabadka, 2017. november 16. – Kustra Ferenc – a verset én írtam, a tükör apevákat, szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. Az apevák összefoglaló címe:” Keresem magam...” <br>